Milyen a magyar James Bond?
Azóta nagyjából egyetlen eset volt, amely ítélettel zárult, így Szilvásy György volt titokminiszternek és a Nemzetbiztonsági Hivatal két korábbi főigazgatójának ügye nem csak az érintettek által korábban viselt magas tisztség miatt lehet egyedülálló. Egyébként jelenleg is folyik eljárás egy többmilliárdos kárt okozó ipari kémkedés – a jog nyelvén szerzői jogok megsértése – miatt, amit legfeljebb a köznyelvben minősítenek ekként.
Igazi kém akart viszont lenni az a honvédség összhaderőnemi parancsnokságán dolgozó őrnagy, aki még 2000 nyarán az orosz nagykövetséghez próbált eljuttatni titkos anyagokat, ám a futárként kiszemelt ember a dossziéval egyenesen a rendőrségre ment, s a következő alkalommal már kommandósok társaságában találkozott megbízójával. Az őrnagyot – aki többmilliós tőzsdei vesztesége miatt bocsátott áruba katonai titkokat – lefokozták, és a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa első fokon két év hét hónap börtönre ítélte. Arról, hogy az akkori verdikt jogerőssé vált-e, a bíróságon ennyi idő után már nem kívántak nyilatkozni.
Ugyancsak egy honvéd zászlós volt a vádlottja annak a kémkedési ügynek, amelyben 1993 februárjában hirdetett jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság, ám az előzmények még a rendszerváltozás előtti időre nyúlnak vissza. A katona több mint tíz évig állt kapcsolatban a jugoszláv titkosszolgálattal, és az általa szolgáltatott, beosztásából fakadóan nem túl értékes információkért pár ezer forinttal és üdülési lehetőséggel jutalmazták. A zászlós a rendszerváltozás küszöbén bukott le, de a nyomozás csak 1991-ben zárult le, s a magyar nemzetbiztonsági szervek az esetről is akkor adtak először tájékoztatást. A katonát egyébként tizenkét évre ítélték, de három év után elnöki kegyelemmel szabadult.
Nem ilyen kispályás volt Belovai István, aki az utolsók egyikeként szabadult az előző rendszerben kémkedés vádjával elítéltek közül. A katonai hírszerzés tisztje 1975 nyarán találkozott először olyan anyagokkal, amelyek az Egyesült Államok Európában állomásozó V. hadtestéről tartalmaztak információkat. A folyamatosan érkező jelentésekből egyebek mellett kiderült, hogy hol telepítettek aknazárakat, így egy esetleges támadás esetén a szovjet csapatok biztonsággal juthattak volna át az elaknásított területen.
A felderítő már 1978-ban elhatározta, hogy tájékoztatja az amerikai kormányt, de itthon nem tudta észrevétlenül felkeresni a nagykövetséget. Ám amikor 1982-ben katonai és légügyi attaséként Londonba vezényelték – az akkori viszonyokat jellemzi, hogy az addig civil feleségét is rejtjelzővé képezték ki –, megnyílt Belovai számára a lehetőség, hogy felvegye a kapcsolatot az amerikaiakkal. Azt nem tudta ugyan, hogy a titkos anyagok kitől származnak, ám az ő –és más, a CIA-nak dolgozó szovjet források – jelzése alapján később titkos ügynökök sorát fogták le.
Belovainak valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy mibe nyúlt bele, mert az évszázad magyar vonatkozású kémügyét segített felgöngyölíteni. Leleplezték többek között Clyde Lee Conrad őrmestert – őt egy német bíróság 1988-ban életfogytiglanra ítélte, s tíz év múlva a börtönben halt meg –és társait, akik számolatlanul küldték a magyar, s így közvetve a szovjet katonai hírszerzésnek a titkos dokumentumokat. Conradot egyébként egy korábban disszidált magyar szervezte be, aki az Egyesült Államokban katonának állt, ugyanakkor a hazai hírszerzésnek is dolgozott.
Egy időközben a szovjetekhez átállt amerikai ügynök pedig sorra leplezett le a CIA-nak dolgozó oroszokat, és ő okozta Belovai bukását is. A magyar hírszerző ugyanis nem túl sokáig maradt Londonban: mondvacsinált okok miatt vizsgálatot indítottak ellene, s bár itthon tisztázta magát, nem tért vissza Angliába. Kapcsolata azonban a CIA-val nem szakadt meg, és ez lett a veszte. Amikor 1985 júliusában egy számára küldött csomagot akart elvinni a titkos „postaládából”, tetten érték és letartóztatták. A rejtekhelyet ugyancsak ez a bizonyos átállt orosz árulta el. Belovait ezt követően igen gyorsan bíróság elé állították, s bár az első- és másodfokú tárgyaláson az ügyész halálbüntetést kért, a Legfelsőbb Bíróság 1996 januárjában „csak” életfogytig tartó börtönt szabott ki. Göncz Árpád államfő 1990-ben elnöki kegyelemben részesítette, és büntetésének hátralevő részét öt év próbaidőre felfüggesztette. Az egykori katona az Egyesült Államokba költözött, ott halt meg 2009-ben.
Szintén 1990-ben szabadult Rimner Gábor, akit 1981 őszén ítéltek ugyancsak kémkedésért tizenkét év börtönre, mert nyolc esztendőn keresztül szolgáltatott adatokat az Amerikai Védelmi Ügynökségnek (DIA). A ma is csupán 57 éves férfi alig volt 18, amikor Szudánban, ahol az édesapja az UNESCO diplomatájaként teljesített szolgálatot, felkereste az amerikai követség kulturális attaséját, s kérte, segítsen neki amerikai ösztöndíjat szerezni. Ám inkább arra biztatták, hogy térjen haza, és dolgozzék a DIA-nak. A fiatalembert kiképezték, majd azzal bízták meg, hogy gyűjtsön adatokat a nálunk állomásozó szovjet csapatokról.
Rimnert előbb a Belügyminisztérium, később pedig a külügyi és a honvédelmi tárca is tolmácsként foglalkoztatta, így könnyen juthatott bizalmas információkhoz. Egy munkája során felfedezte, hogy Bulgáriában amerikai célpontok elérésére alkalmas ballisztikus rakéták tartozékait gyártják, míg más alkalommal egy nukleáris rakéták szállításához használható szovjet járműre bukkant Magyarországon (az atomfegyverek itteni tárolását 1990-ig mindenki tagadta).
A férfi lebukását volt barátnőjének tulajdonítja, aki egy rendőr ismerősének fecsegett arról, hogy Rimner szerinte kém lehet. Emiatt figyelni kezdték, majd letartóztatták. Első és másodfokon egyaránt tizenkét évet kapott, de még szülei nyaralóját is elkobozták. Büntetéséből kilenc esztendőt töltött ki, és 1990-ben kedvezménnyel szabadult. A közügyekben azonban csak 2002 óta vehet részt, vagyis: tizenkét évig választójoggal sem rendelkezett. Jelenleg egyebek mellett nyelvórákból él.
A WikiLeaks-ügy
Egy viszonylag friss történet: kémkedés és feljelentés elmulasztása miatt ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tett tavaly decemberben Volner János, a Jobbik frakcióvezető-helyettese a WikiLeaks-ügyben. A politikus a rendőrség Teve utcai székháza előtt újságíróknak azt mondta: a nyomozó hatóság dolga kideríteni, hogy milyen amerikai diplomaták hogyan vettek részt ebben a kémtevékenységben Magyarország ellen, és ki az, aki esetleg Magyarország diplomatái, politikusai, közéleti személyiségei közül együttműködött velük. Volner bírálta a kormányt, különösen a külügyminisztert, amiért – ahogyan fogalmazott – erélytelenül reagált a történtekre. Az ügyben nyomozás nem indult.
