A lelátó jobboldalán – ahol a közönség szeret morális többségként gondolni magára – a miniszterelnökre olyan vezetőként tekintenek, akiben akár a racionalitáson túl is érdemes hinni. A hit legnagyobb ellensége nem a kétely, hanem a következetlenség: ha a vezető rendszert csinál a legfontosabb hitelvek megkérdőjelezéséből, éppen azt a fundamentumot kezdi ki, amelyre a gyülekezet épül. Lehet a nyájat naponta az ellenkező irányba fordítva terelgetni, de idővel azért a leginkább birkalelkű követőben is felmerül, hogy ez az út talán nem a dús legelőkhöz vezet.

A keresztény világnézet szerint minden fontos döntés helyessége megítélhető a „mit tenne Jézus?” kérdés fényében. Ám ha valaki ennek analógiájára a saját világképét a „mit tenne Orbán Viktor?” dilemmából próbálja levezetni, egyre sűrűbb homályban találja magát.

Mert lehetséges, hogy a kommunizmus a legfőbb rossz, ami az emberiséggel történt, ám ez a front a Kína felé történő nyitással és a 60 éves barátság visszamenőleges meghirdetésével nehezen lesz tartható (és akkor még azzal az Orbán-mondással, amely szerint a szolgalelkűség nem eredményezhet mást, csak szolgaságot, nem is foglalkoztunk).

Elképzelhető továbbá, hogy az államadósság a legnagyobb ellenség, sőt az sem kizárt, hogy a munkanélküliség az első számú célpont (e kettő még Orbánnál is rendre összekeveredik), de az biztos, hogy újabb hitelek felvételével és a XIX. századi ínségmunkák feltámasztásával egyiket sem fogjuk leküzdeni.

Azzal sem, ha mostantól (meddig?) Reagant tekintjük példaképnek.

Igaz ez a Magyarországot (valójában csak a kormányt) Európában bírálóknak kiosztott sallerokra is: az ilyesmi nekünk annyira szokott bejönni, mint az USA-nak címzett hadüzenet. Arról az állításról pedig, amely szerint az emberi jogok melletti kiállás (mondjuk Kínával szemben) „LMP-s szintű” idealizmus, beugorhat, hogy ezen az alapon a Fidesz-frakció háromnegyedének – a választások idején még érvényes pártálláspont alapján – az „elvarázsolt” ökopárt listáján kellett volna indulnia.

A magyarok gondolkodásának átprogramozásával persze lehet próbálkozni. Ám ahhoz legalább odafönt tisztázni kellene a fő irányokat. És a siker még akkor sem garantált – erről már Orbán Viktornak is vannak első kézből származó, 2002-es keltezésű információi.