Azt gondolhatnánk, hogy az állam, ha már minőségi, integrált oktatást nyújtani nem tud/akar ezeknek a gyerekeknek, legalább azokat támogatja, akik ezt humánumból megteszik helyette. Hát nem. Az iskola eddig azért működhetett, mert részesült az egyházi oktatási intézményeknek járó költségvetési pénzből. Csakhogy a fenntartó közösség buddhista, amely egyházat a kormánypártok által beterjesztett új törvénytervezet nem sorolja a segítendők közé, így az iskola elesik a kiegészítő támogatástól, vagyis várhatóan bezárják.

Más iskolákkal fordítva van. Akkor menekülnek meg, ha egyházi kézbe kerülnek, már ha ez a kéz történelminek nevezett egyházé. A kormány ezt a váltást erősen ösztönzi. Egyik első intézkedésével lehetővé tette, hogy az önkormányzatok minden eddigi terhüktől mentesülve adhassák át iskoláikat, anyagilag jól járva, mert így már nem kell fizetniük az eddigi kiegészítő támogatást. Az egyház viszont azt megkapja az államtól. Nem csoda, hogy a települések sorra adják át az iskoláikat.

Leginkább a szegényebb, kisebb települések, ahol gyakran csak egyetlen van. Ilyet csak akkor lehet átadni az egyháznak, ha a település biztosítani tudja a világnézetileg semleges oktatást. Ez a jog sérül, ha a tanulóknak több órát kell buszozniuk, ha világi iskolába szeretnének járni. Pedig ez lesz a helyzet. Abban a 88 iskolában, amelyet most átvesz az egyház, a tanárok sorsa is bizonytalan. Az utcán találhatják magukat, ha nem fogadják el az új fenntartó világnézeti elvárásait.

Ez az expanzió új jelenség. Eddig az egyházi iskolák a középosztályt célozták meg, sok helyen az egyházi lett az „elit iskola”, míg az önkormányzatiba járnak a szegényebb szülők gyerekei. A történelmi egyházak iskolái, az említett borsodi közösséggel szemben, nem azzal a küldetéssel tevékenykedtek, hogy a legalsó rétegek felemelkedését, a szegregáció megszüntetését segítsék. Ellenkezőleg. A középosztály gyerekeinek kiemelésével, közvetve maguk is hozzájárultak oktatási rendszerünk legártalmasabb sajátosságához: a születésből származó hátrányok újratermelődéséhez. A mostani átadási hullám viszont új felfogást feltételez vagy kényszerít majd ki. Ezekbe az iskolákba jellemzően olyan gyerekek járnak, akikkel a történelmi egyházak korábban nem foglalkoztak.

Mi állhat a háttérben? Nagyobb nyitottság a legszegényebbek felé, vagy a terjeszkedés lehetőségének megragadása? Utóbbitól sokan tartanak. Attól félnek, hogy a kormányoldal azért ösztönzi az egyházi iskolák térnyerését, hogy saját társadalmi bázisát biztosítsa. Ez a feltevés valószínűleg tévedésen alapul. Nem a szándék, hanem a történelmi tapasztalatok és a pszichológia miatt: a kikényszerített világnézet könnyen lázadást szülhet.