A Szilvásy-ügynek csak rossz vége lehet

A helyzet komoly. Vagy azért, mert a katonai ügyészség alappal gyanúsítja bűncselekményekkel a köztársaság titkosszolgálatának volt vezetőit és az őket felügyelő egykori minisztert. Vagy azért, mert alap nélkül gyanúsítja őket. A titkosszolgálati játszmák a rendszerváltás óta nem először válnak politikai és bűnügyekké.

Ezek az ügyek óriási füsttel robbantak be a magyar közéletbe, a végén azonban a lényeget elfedő ködbe vesztek. Ma sem látjuk a Nyírfától az erdőt, mint ahogyan az UD-sztoriról is több a sejtésünk, mint a bizonyosságunk. A mostani ügy azonban nem valami hasonló – más a súlya.

Ha a titkosszolgálatot irányító és felügyelő korábbi állami vezetőkről kiderül, hogy súlyos bűncselekményt követtek el, az sötét képet fest az állam működéséről. Legalább ilyen szörnyű, ha az ügyészség megfelelő bizonyítékok nélkül veszi őrizetbe az államműködés legbizalmasabb részét irányító volt vezetőket. A két rossz közül pedig most az egyik bizonyosan bekövetkezett.

Ez az ügy már most a köztársaság demokratikus igazságszolgáltatásának próbája. A lehető legteljesebb nyilvánosságra van szükség – csak a legszükségesebb mértékben korlátozhatja ezt az államtitkokra való hivatkozás. Elvárható, hogy az ügyészség haladéktalanul adjon tájékoztatást, mivel gyanúsítják a volt vezetőket. Jogunk van megtudni, miért vették őrizetbe őket.

A csend csak annak a feltételezésnek az erősítésére alkalmas, hogy ismét egy piszkos játszmát látunk, amelyet a hol kint, hol bent lévő magyar titkosszolgák vívnak egymással. Ez pedig nem lehet az ügyészség érdeke. Ebben az ügyben fontosabb, hogy a szolgálat a közé, mint hogy titkos.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.