Schmitt Pál tehát nem találta elég nyomósnak azokat az érveket, amelyekre hivatkozva az érintettek azt kérték tőle: ne adja a nevét egy nyilvánvalóan törvénysértő jogszabályhoz. Így a bírák most az Alkotmánybírósághoz fordultak – ahol az új szabályok jövő januári hatályba lépéséig aligha születik határozat –, de kilátásba helyezték azt is, hogy nemzetközi fórumokon ugyancsak küzdenek majd az igazukért. Gyors döntésre persze ott sem számíthatnak: ügy két-három éven belül ott sem záródik le.

„Ha nincs más lehetőség, elmegyek Strasbourgba” – sokan hangoztatják, amikor itthon nem látnak lehetőséget ügyük kedvező elbírálására. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Strasbourg kizárólag azokat az ügyeket fogadja be, amelyekben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben nevesített jogok sérelme valószínűsíthető. Ilyen egyebek mellett a tisztességes eljáráshoz vagy a személyes szabadsághoz való jog, a kínzás tilalma, a magánélet tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tulajdon védelme, a megkülönböztetés tilalma.

További feltétel, hogy Magyarországon ki kell meríteni a hatékony jogorvoslat összes lehetőségét. Például egy előzetes letartóztatás esetén az érintettnek panaszt kell tennie a lefogása ellen, majd a bírói döntést is meg kell támadnia, hogy eleget tegyen ennek a követelménynek. Ha pedig változatlanul úgy tartja, hogy a fogva tartása törvénysértő, Strasbourgban elégtételt kaphat. Ugyancsak jó esélyekkel próbálkozik, aki az eljárás elhúzódása miatt fordul az emberi jogi bírósághoz: nem egy ítéletben adtak már igazat a panaszosoknak, akik kisebb-nagyobb összegű – általában pár ezer eurós – kártérítést is kaptak.

De a nyugdíjkérdés már bonyolultabb lehet, hiszen az egyezményben szó sincs a nyugellátásokról, így elsősorban a diszkrimináció tilalma jöhet szóba – már ha azonos körbe tartozó munkavállalók között tesznek indokolatlan különbséget. A bíráknál pedig ez a helyzet, mert a most aláírt törvény szerint jövőre a 62 éveseknek, míg később – 2014-től – fokozatosan már csak az idősebbek kell távozniuk, míg a 65 éves nyugdíjkorhatár 2022-től válik általánossá. Ahhoz egyébként, hogy a bírák Starsbourgba mehessenek, valószínűleg szintén ki kell meríteniük a jogorvoslati lehetőségeket, vagyis célszerű munkaügyi bírósághoz fordulniuk, bár ott nyilvánvalóan semmi reményük a kedvező ítéletre.

Gyakran emlegetik lehetséges igazságtevő fórumként az Európai Bíróságot is. A luxemburgi székhelyű szervezethez azonban magánszemély közvetlenül senki nem fordulhat, tehát többnyire felesleges erre hivatkozni. Némi kerülővel persze oda is eljuthatnak azok az ügyek, amelyekben valaki azt kifogásolja, hogy az uniós szabályozással ellentétes magyar törvények teremtenek számára kedvezőtlen helyzetet.

A hazai bíróságok a folyamatban levő eljárásokban – akár a peres felek kezdeményezésére is – előzetes döntéshozatali kérelmet terjeszthetnek be, hogy luxemburgi kollegáik értelmezzék a magyar és az uniós jog viszonyát. Ha úgy foglalnak állást, hogy a közösségi szabályozást kell alkalmazni, az a magyar bíróságot is köti. Amennyiben a kényszernyugdíjazott bírák munkaügyi pert kezdeményeznek, az ügyükben eljáró bíróság ilyen előzetes döntéshozatalt kezdeményezhet – ha akar.

Még bizonytalanabb kimenetelű vállalkozás, amikor valaki a minden uniós polgárt megillető petíciós jogra hivatkozik. Beadványt a közösség valamennyi fórumához intézhetünk, ám abból a luxemburgi bíróság előtt csak akkor lesz ügy, ha a panaszt felkarolja például az EU parlamentje, és felkéri a Bizottságot, hogy forduljon az Európai Bírósághoz. Ez utóbbi testület ezt saját elhatározása alapján is megteheti, ha valamelyik tagállam esetében azt észleli, hogy nem alkalmazza az uniós jogot. Luxemburg viszont magától nem léphet, így oda kár is petíciót küldeni.

A bírák egyébként nem esélytelenek, mert a közösség nem szereti, ha azonos helyzetben levő emberek között kizárólag az életkoruk alapján különbséget tesznek. Itt pedig ez a helyzet: van olyan bíró, akinek 62 évesen, másoknak meg 65 esztendősen kell nyugdíjba vonulnia, és erre eddig senkinek nem sikerült épkézláb magyarázattal szolgálnia. Ráadásul az Európai Bíróság hozott már olyan döntéseket, amelyekből kiolvasható, hogy a munkaviszonyban állók életkor alapján történő megkülönböztetése legfeljebb alapos foglalkoztatáspolitikai vagy munkaerőpiaci ok miatt fogadható el. Itt ilyet nemigen találni, ezért az államfő egyszer még megbánhatja, hogy nem tett eleget a bírák kérésének.