Átláthatatlan falak mögött a diákok
A lépés jelentősége több mint szimbolikus: a kormány első törvénymódosítása az oktatási-nevelési intézmények egyházi tulajdonba vételét könnyítette. Erre azért volt szükség, mert korábban az önkormányzatoknak nem jelentett megtakarítást, ha lemondtak fenntartói jogukról, mert öt évig még kiegészítő normatívát kellett fizetniük az egyháznak. Tavaly óta azonban ezt a támogatást a központi költségvetésből kapják az iskolákat átvevő egyházak.
A PSZ az Alkotmánybírósághoz fordult: szerintük ugyanis a kormány megsértette a gyerekek jogát a világnézetileg semleges oktatáshoz, a szülők pedig nem élhetnek a szabad iskolaválasztással. Az AB hallgat. Az önkormányzatok viszont érdekeltek lettek: Mezőcsát pél dául évi 115 millió forintból működteti középfokú iskoláját. Az állam ehhez százmilliót ad. A település azonban már nem tudja betenni a pluszforrásokat, ezért tárgyalni kezdett a történelmi egyházakkal. Domján László polgármester szerint „a társadalmi elvárásokat egy egyházi fenntartású intézmény hatékonyabban tudja közvetíteni az ifjúság felé”, de ha lehántjuk az ideológiai töltetet, kiderül: az egyház akár 150 millió forintot is kaphat az államtól.
Galló Istvánné, a PSZ elnöke lapunknak elmondta: az egyházak elzárkóztak attól, hogy az iskoláikban is működhessen az érdekképviselet, így nem láthatnak a falak mögé. Pedig elkélne: ott, ahol az egyház átveszi a fenntartói jogokat, a pedagógusok kikerülnek a közalkalmazotti státuszból. Egy tanár pedig, ha nem vállalja az aktív hitéleti tevékenységet, könnyen az utcán találhatja magát. Ráadásul számos helyen nincs mód más iskolát találni: a PSZ szerint ilyen esetben az önkormányzat megsérti a közoktatásról szóló törvényt, amely egyértelmű: csak akkor lehet egyháznak átadni a fenntartói jogot, ha biztosítani tudják a világnézetileg semleges oktatást is a településen élő gyerekeknek.
Ez rendkívül fontos elv, de talán ennél is több forog kockán: a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a történelmi egyházak nem jeleskednek a szegények oktatásában. A 2008–2009-es adatok szerint a hátrányos helyzetű gyerekek aránya az önkormányzati általános iskolákban 31,65, az egyházi fenntartásúakéban 18,29 százalék. A halmozottan hátrányos helyzetűek, vagyis azok eseté ben, akiknek a szülei legfeljebb csak nyolc általánost végeztek, még rosszabb az arány: az önkormányzati iskolákban 13,37 százalékuk, az egyháziakéban mindössze négy százalékuk tanul. Így tovább mélyülhetnek az iskolarendszer súlyos egyenlőtlenségei.
Kende Ágnes szociológus szerint az átadás folyamata visszafordíthatja az oktatási esélyegyenlőségre irányuló törekvéseket is. A települések ugyanis csak úgy juthattak európai fejlesztési forrásokhoz, ha vállalták, hogy az ott élő szegény családok gyerekeinek is elérhetővé teszik a minőségi oktatást. Bátonyterenyén most rúgják fel ezt a már kikínlódott folyamatot –ott is iskolát nyit az egyház, és Kende Ágnes szerint nem is kétséges, hogy a középosztály ide „menekíti ki” a gyerekeit az integrált oktatást felvállaló önkormányzati iskolából.
A helyzet, ha lehet, ennél is összetettebb. Akad ugyanis olyan egyház, amely több száz mélyszegénységben élő diákot tanít, példaszerűen, csakhogy nem „történelmi”. Legalábbis a sajókazai Dr. Ámbédkar iskola buddhista fenntartóját, a Dzsaj Bhím Közösséget nem ismeri el az egyházak státuszát újrarendező törvénytervezet. Így nem oktathatnának tovább. A közösség vezetője, Orsós János hiába próbálta fölvenni a kapcsolatot a törvénytervezetet jegyző kereszténydemokratákkal. Az LMP módosító indítványát a kormány visszadobta. Osztolykán Ágnes képviselő elmondta: most az oktatási bizottságon keresztül próbálnak azoknak az iskolafenntartó egyházaknak segíteni, amelyeket nem akarnak elismerni a kereszténydemokraták. Ha a fideszes Pokorni Zoltán vezette bizottság elfogadja ezt, akkor a jövő év végéig megkapják az intézményeik működtetéséhez kellő pénzt. Ha nem, bezárhatnak.
