Valami ilyesmi látható most a pártszavazás körül is, annak ellenére, hogy itt legalább mindkét oldal élesen egyértelművé tette álláspontját. Az MSZP-re valóban ráfér egy rendes fazonigazítás. Ebben nincs vita a jelenlegiek, a régiek és az újra jelenleginek lenni akaró régiek között. A végigvitt pártszavazás azonban csak erősíteni látszik a feszültségeket. A pártszavazásra feltett kérdések maguk ugyanis nem a valódi gondok kibeszélését és megoldását szolgálták, legfeljebb ennek előkészítését. E megállapítás nem vonja kétségbe a kezdeményezők jobbító szándékát. Ez a forma azonban gyúlékony anyagként ömlött az izzó problémákra.

Mert miről is szóltak a kérdések? Az MSZP megújításáról, szerethetőbbé tételéről, az Orbán-kormány leváltásához szükséges alternatíva megépítéséről. Ez utóbbit volt hivatott a feltett hat kérdés első körben rendezni. Benne szigorúbb vagyonnyilatkozati szabályokról, azok ellenőrizhetőségéről, átláthatóbb gazdálkodásról, a funkcióhalmozás megszüntetéséről és a tisztségviselők –elsődlegesen is a pártelnök – közvetlen választhatóságáról.

Az nyilvánvaló, hogy az MSZP öltönyén korrupciós folt esett az elmúlt időben, és ezt egyszerű törölgetéssel nem lehet eltüntetni. Nagymosás kell, vagy akár az egész ruhatár lecserélése. De az különösebb vita nélkül kijelenthető: attól még nem fognak az elbizonytalanodott tömegek tízezres sorokban balra húzni, ha a pártvezetők – általuk bevallott (!) – vagyoni helyzetét mélyebben meg lehet ismerni, vagy ha a pártelnököt ezentúl nem küldöttek, hanem a párttagok választják.

Akkor van esélye a baloldalnak arra, hogy hatással legyen a mostani folyamatokra, ha az MSZP hiteles, szociálisan érzékeny, a jelenkori kormány hibáira rámutat, és érvényes megoldások köré szervezett politikát folytat. Ezt eddig nem sikerült felmutatnia a szocialista pártnak, de ezen aligha segít a belső konfliktusok feszítése.

A Mesterházy Attila vezette MSZP-nek a nyilvánosságban valóban kevés átütő közlése volt az országban zajló eseményekről, de úgy nehéz is jókat mondaniuk, hogy ha az egykulcsos adó hátrányairól beszélnének, akkor is csak Gyurcsány Ferencről kérdezik őket.

A volt kormányfőnek viszont abban van igaza, hogy hiába ábrándulnak ki tömegek a Fideszből, az MSZP támogatottsága csak nem gyarapszik. Ez pedig változtatásért kiált. A volt pártelnök azonban talán ott van tévedésben, hogy csak a médiakirakatból lehet pártja hasznára. Egy lépéssel hátrábbról talán messzebbre érne a hangja. A pártszavazás e tekintetben a szocialisták balszerencséjére konzerválhatja a patthelyzetet: mindkét fél úgy érezheti, visszaigazolták a szavazatok azt, amit eddig tett.

Másfelől azonban a pártszavazás tényleg elérte a célját (ha ez volt a cél), mert ha nem is lett érvényes és eredményes, a feltett kérdések így is a kongresszus elé kerülnek. Ahogyan egyébként is ez történt volna. Ezért nehéz megérteni a párttagnyilvántartás számai feletti kardozást. Mindez most inkább az orbáni rendszer megerősödésének kedvez, még ha rendre ki is jelentik, hogy azzal aztán nincs kiegyezés. A belső konfliktusok rendezése nélkül se ez, se más üzenet nem éri el az embereket.

A púp viszont növekszik.