Lelepleznek és védenek

Eddig egyetlen rendőr „bukott meg” intézkedési kötelezettség elmulasztása miatt a Nemzeti Védelmi Szolgálat, tudta meg lapunk Bolcsik Zoltán dandártábornoktól, a január elsején felállított szervezet főigazgatójától, aki a Népszabadságnak nyilatkozva nem mondott adatokat arról, összesen hány megbízhatósági vizsgálatot folytattak le munkatársai a „felügyelete alá tartozó” szervezeteknél. Információink szerint összesen száznál kevesebb vizsgálatot végeztek, melyek egy kivételével semmiféle visszaélést, törvénysértést nem tártak fel.

Pedig azt Bolcsik is elismerte, hogy a szolgálat elsőként éppen azokat vette górcső alá, akikről a bizonyos szempontból a szervezet elődjének számító Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának (RSZVSZ) már voltak gyanúra okot adó információi. A védelmi szolgálatnak azonban lényegesen több és erősebb jogosítványa van, mint elődszervezetének volt, így vizsgálataik is mélyrehatóbbak, eredményeik pedig megbízhatóbbak – fogalmazott a tábornok.

Már a védelmi szolgálat felállításáról szóló jogszabály előkészítésekor nagy port kavart, hogy az új „belső elhárítás” nemcsak hogy titkosszolgálati eszközöket alkalmazhat (bírói engedéllyel telefonokat hallgathat le, leveleket ellenőrizhet, lakásokat kutathat át), de új jogosítványként csapdát állíthat a célszemélynek, legyen szó rendőrről, alkotmányvédelmi hivatali vagy nemzetbiztonsági szakszolgálati munkatársról, adó- és vámtisztviselőről, a büntetés-végrehajtás vagy a katasztrófavédelem dolgozójáról. Igaz, Bolcsik tábornok szerint a „csapdaállítás” nem a legmegfelelőbb kifejezés arra, amit tesznek. Ők szerinte csupán életszerű helyzeteket teremtenek, szabálysértéseket, kisebb bűncselekményeket követnek el az ellenőrzendő célszemély előtt, és eközben azt figyelik, hogy miképpen viselkedik, hogyan reagál az illető, miként intézkedik, egyáltalán intézkedik-e.

– A rendőrségi vezetők beszámolói szerint a védelmi szolgálat megalakulása óta lényegesen több jelentést kapnak a járőröktől vesztegetési kísérletekről, mint azelőtt – mondta Bolcsik Zoltán. Szerinte ez egyebek között azt is jelenti, hogy a rendőrök nagy többsége ismeri a szolgálatot, tisztában van a jogaival és lehetőségeivel, és nem akar kockáztatni, nehogy később abból legyenek problémái, hogy nem számolt be egy amúgy határozottan visszautasított vesztegetési kísérletről.

Bolcsik azt mondta, bár hallani szaftos ügyekről, és olykor valóban vannak csúfos leleplezések, összességében a hatóságok morális helyzete, működésük törvényessége korántsem annyira rossz, mint amilyennek sokan szóbeszédek, ellenőrizetlen információk és kitalációk alapján igyekeznek beállítani.

– A védelmi szolgálatnál alkalmazási feltétel, hogy a jelentkezőnek legyen legalább ötéves gyakorlata az operatív munkában, azaz a titkos nyomozásokban és az adatgyűjtésben. Ennek köszönhetően a munkatársaim szeme nem lábad könnybe, ha egy szaftos történetet hallanak, hanem rutinszerűen teszik a dolgukat, mindenekelőtt tisztázzák, mennyi valóságalapja van a hallottaknak. Nem túl gyakori, de ritkaságszámba sem megy, hogy a gyanúsítottak, főleg a nagyobb bűnszervezetek vezetői, befolyásos katonái az ellenük dolgozó nyomozó lejáratásával, megfélemlítésével igyekeznek leállítani vagy legalább félrevinni a nyomozást.

– E téren vannak személyes tapasztalataim. Rólam egy időben azt terjesztették el a jóakaróim, hogy egy drogkereskedő-banda feje vagyok. Megnyugtató érzés volt tudni, hogy azok, akikre ez akkor tartozott, tisztáztak és megvédtek, így a lejáratásomra indított kampány idővel abbamaradt.

Bolcsik Zoltán elmondása szerint ugyanakkor Magyarországon sem számít ritkaságnak, hogy egy „komolyabb ügyekben” eljáró nyomozó vagy akár a nyomozást irányító parancsnok egy feladó nélküli borítékban fényképet kap az óvodában önfeledten játszó gyermekeiről azzal az üzenettel, hogy „milyen édesek”. Önmagában ezzel a levéllel büntetőjogilag nemigen lehet mit kezdeni, ám ember legyen a talpán, akire az ilyesmi nincs hatással.

A Nemzeti Védelmi Szolgálatnak a korrupt, kötelességszegő hivatásos és hatósági személyek leleplezése mellett azzal egyenrangú feladata az illetékességi körébe tartozó személyek védelme. Amikor rákérdeztem, hogyan lehet megvédeni egy nyomozót a gyermekeiről fényképeket küldő ismeretlentől, Bolcsik azt mondta: – Mi természetesen nem készítünk titokban fényképeket az ő gyerekeiről, de azért megvannak a módszereink arra, hogy az illető értésére adjuk, a nyomozó nincs egyedül. Van amikor demonstratív védelem alá helyezzük a kollégát és a családját. Magyarországon jelenleg két-három rendvédelmi dolgozó áll ilyen kiemelt személyi védelem alatt. Máskor a megfelelő csatornákon megüzenjük a fenyegetőzőknek, hogy eddig, és ne tovább.

Bolcsik Zoltán szerint a rendőrök, adóellenőrök, vámnyomozók és kollégáik megfélemlítésével próbálkozó bűnözők (ma még legalábbis) nem túl profik, de azért komolyan kell venni minden próbálkozást. Arra a kérdésre, hogy miképpen derítik fel, ha egy profi, a titkosszolgálati munkában jártas, a rendőrség módszereit jól ismerő hivatásos áll át a másik oldalra, Bolcsik azt mondta: ritkán fordul elő az ilyesmi, és a magukat profinak gondoló rendőrök olykor hamarabb lelepleződnek, mint az „amatőr” bűnözők.

– Átállt, és ezzel a szememben árulóvá lett egykori kollégáink gyakran megfeledkeznek arról, hogy az kevés, ha ők profik, azoknak is profiknak kellene lenniük, akikkel együtt dolgoznak, máskülönben gyorsan lebuknak. Vannak rendőrök, vámnyomozók, alkotmányvédelmi munkatársak, akiknek hivatalból kell jóban lenniük az alvilággal, különböző szélsőséges csoportokkal. Bolcsik Zoltán azt mondja, a másik oldalra beépült emberekről tudják, hogy a kötelességüket teszik. Azonban a beépülésnek megvannak a maga sajátos szabályai, amelyek megszegése könnyen a szabályszegő állásába kerülhet. Például ha elfelejt jelentést írni arról, hogy mire készül, és miért. Számos példa van arra, mondta konkrét esetek említése nélkül, amikor egy rendőrről elterjesztették, hogy az alvilággal kokettált, és erre bizonyítékokkal is szolgáltak.

– Az illető bizonygatta, hogy ő csak a kötelességét teljesítette és semmi törvénysértőt nem követett el, de mivel rajta kívül senki nem tudott az ő titkos akciójáról, nem tudtuk megvédeni, mennie kellett, holott kiváló szakember volt – mondja a tábornok. Arra a kérdésre, hogy ki őrzi az őrzőket, azaz ki ellenőrzi a Nemzeti Védelmi Szolgálat ellenőreit, Bolcsik Zoltán azt mondta: a szervezeten belül három elkülönült szakmai igazgatóság van, így szükség esetén egyik a másik munkatársait ellenőrizheti. Ezen felül az Alkotmányvédelmi Hivatal és az ügyészség (a Központi Nyomozó Főügyészség) is végezhet vizsgálatokat a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál.

Beszélgetésünk alatt Bolcsik tábornok többször is hangsúlyozta, hogy nem kíváncsiak a rendőrök magántitkaira, nem foglalkoznak intim ügyekkel sem. Bár ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ha látják, hogy a 92 ezer védendő kollégája közül bárki is túlságosan bensőséges viszonyba kerül valakivel a „túloldalról”, akkor azért közbelépnek. Figyelmeztetik a parancsnokát, hogy sürgősen mérje fel a kapcsolatban rejlő kockázatot, és ha indokoltnak látja, tegye meg a szükséges intézkedéseket.

Nem a kollégák magánéleti titkaira vagyunk kíváncsiak
Nem a kollégák magánéleti titkaira vagyunk kíváncsiak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.