Kósa nekimegy az erős orvoslobbinak
A Debrecen város és Hajdú-Bihar megye közös tulajdonában lévő Egészségügyi Holding Zrt. egyik tagvállalata, a Kenézy Kórház Kft. 2,5 milliárd forintos támogatást nyert egy európai uniós operatív program keretében, ebből 700 milliót építkezésre, 1,7 milliárd forintot pedig műszerbeszerzésre fordítanak. Kósa Lajos közölte: a fejlesztés lényege azonban nem az építkezés és a géppark korszerűsítése, hanem a struktúraváltás, azaz a helyi járóbeteg-ellátás finanszírozási rendszerének átalakítása. Kósa Lajos szerint erről folyamatos egyeztetést folytatnak a város másik nagy egészségügyi ellátójával, az állami kézben lévő Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumával (DEOEC).
Ennek hátteréről fontos tudni, hogy a debreceni Kenézy Kórház Kft. súlyos anyagi helyzetben van, a cég saját tőkéje 2010-ben mínusz 1,6 milliárd forintra zuhant. A pénzügyi problémák egyik megoldása az lehet, hogy Debrecen városa teljes mértékben átalakítja a helyi járóbeteg-szakellátás rendszerét, azaz a DEOEC klinikáiból átirányítja a betegeket a Kenézybe, így elvonhatja a klinikáktól az ellátásért járó egészségpénztári támogatást. Nem kevés pénzről van szó: a klinikákon az egy betegre jutó egészségpénztári finanszírozás állítólag négyszer akkora összeg, mint amennyi a Kenézy kórházban jut egy betegre.
Kósa Lajos a beszéd után rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette: a finanszírozás arányait jelenleg az dönti el, hogy mekkora az egyes egészségügyi dolgozók befolyása a pénzosztásra. Példaként azt mondta: „ha Dél-Alföldön van egy erős belgyógyászprofesszor, akkor a belgyógyászszakma Dél-Alföldön háromszor annyi pénzt kap, mint az Észak-Magyarországon, cserébe Észak-Magyarországon erős kardiológus van, ott meg kardiológiára költenek annyit, mint Dél-Alföldön, miközben a betegségmennyiség ugyanannyi”. Leszögezte: vizsgálatokon alapuló adatok támasztják alá, hogy nem azt dönti el a finanszírozást, hogy hol milyen betegségek jelentkeznek – ez szerinte csak részben befolyásoló tényező –, hanem az erős intézményi és orvosszakmai lobbi. Ez utóbbi megjegyzést megerősítette a rendezvényen jelen lévő Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal vezetője, aki Kósa idézett nyilatkozata közben azt mondta: „ez a mai napig így van”.
Kósa Lajos példaként hozzátette azt is: nem igaz, hogy háromszor annyi kardiológiai beteg van Észak-Alföldön, mint Dél-Alföldön. Közbevetésünkre, miszerint Fésüs László akadémikus, a Debreceni Egyetem volt rektora szerint azért hoztak létre Debrecenben kardiológiai központot, mert ebben a régióban a legtöbb a szív- és érrendszeri megbetegedés, Kósa Lajos azt válaszolta: „Fésüs professzor kiváló ember, de pontosan annak a struktúrának a része, amiről beszéltünk, ugyanannak az orvosprofesszori establishmentnek a tagja, amely a betegek érdekeire hivatkozva mondja ezeket”. Kérdésünkre, miszerint mi történik abban az esetben, ha a finanszírozási rendszer átalakításáról nem sikerül megegyezni az egyetemmel, Kósa Lajos azt válaszolta: „nem arra szerződtünk, hogy a klinikáknak okozzunk örömöt, hanem arra, hogy normálisan megszervezzük az egészségügyi ellátást”. Hozzátette: ebben az ügyben fontos a klinikák szakmai álláspontja, de az állam véleménye a perdöntő, hiszen a fenntartóknak kell megegyezniük, nem az egyes intézményeknek, márpedig az állam támogatja a rendszer átalakítását.
Az említett Rácz Róbert végül megerősítette: a finanszírozásnak nem az intézményekről kell szólnia, hanem a betegekről, és e felfogás szerint tarthatatlan, hogy a Debrecenen kívül élő Hajdú-Bihar megyei lakosok egészségpénztári támogatása az országos átlag fele. A kormányhivatal vezetője leszögezte: éppen az a Semmelweis Terv lényege, hogy nem az intézményeket, hanem a populációt kell támogatni.
