– Pont nekem mondja ezt? 2001-ben kényszernyugdíjaztak a honvédségtől, holott maradni akartam. Most, hogy már új életet kezdtem, megint akarnak engem, pontosabban a nyugdíjamat. Az első Orbán-kormány elküldött, a második a nyugdíjamat veszi el – mondja az ötvenhárom éves, nyugállományú őrnagy.

Kissé odébb a demonstráló börtönőrök – „Viktatúra” és „Köszönet Viktor” feliratú transzparensek mellett – diskurálnak. Kérdés nélkül is ömlik belőlük a panasz. Norsics Ferenc, a börtönőrök szakszervezetének zalaegerszegi vezetője szerint a kormány csúsztat, rászolgáltak a korai nyugdíjra:

– Harminchárom évet húztam le rendvédelmi szervezeteknél, ebből tizennégyet a zalaegerszegi börtönben dolgoztam. Minden egyes szolgálat idején legalább nyolc kilométert gyalogoltam a börtönben. Az ízületeim kikészültek, negyvenhat évesen már nem tudtam teljesíteni a fizikai tesztet, így nyugdíjaztak. Gond van a vérnyomásommal, a szívemmel. Sokak által irigyelt fiatal nyugdíjasként több időt töltök kórházban, mint otthon.

A börtönőrök háborognak azon is, hogy a kormány olyan nyugati példákat hoz fel, ahol még hatvankét évesen is dolgoznak a rendvédelmisek. Azt viszont elhallgatják – teszik hozzá –, hogy itthon nem visz haza százezer forintnál többet egy fiatal börtönőr, míg Ausztriában majd tízszeres a bér, így van miből készülni a nyugdíjkor előtti pályaelhagyásra.

Jandó Zoltán, az FRSZ nyugat-dunántúli régiós elnöke, a demonstráció szervezője arra a felvetésünkre, hogy a tüntetésen kevés az aktív rendőr, azt feleli: „Zalában is elrendelték a fokozott szolgálat ellátását, így az aktív kollégák zöme dolgozik.”

Keszthely közelében is mintegy harminc kocsival vonultak fel a szakszervezetek. A főként nyugdíjas rendőrök és tűzoltók szerda dél körül az út menti árok partján hűsölnek. Nyugalmuk azonban csak látszólagos: amikor a kormány tervei kerülnek szóba, forrnak az indulatok.

– Én 1988-ban kötöttem egy szerződést az állammal. Vállaltam, hogy harminc éven át embereket mentek, tüzet oltok, s a szolgálat miatt sok mindenről lemondok. Az állam ezért azt vállalta, hogy harminc év szolgálat után mehetek nyugdíjba. Én tartottam a szavam, az állam viszont nem – mondja indulattól remegő hangon a jókötésű, két éve nyugdíjas tűzoltó őrnagy, Világos Csaba.

Hevesen bólogat a hallottakon Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete országos választmányának elnöke. Hosszan sorolja érveit, miért tartja rossznak a kormány terveit, de elbizonytalanodik, amikor arról kérdezem, lát-e esélyt kompromisszumra. Azt mondja: „Ha mást nem is, azt talán elérjük, hogy felnyitjuk a fülkeforradalmárok szemét. Talán megértik: ma minket darálnak be, de holnap rájuk is sor kerülhet.

A szervező rendőrszakszervezet zászlaja