Győztek a jogvédők
Az ügy 2000 novemberéig nyúlik vissza. Dankó László jászladányi polgármester ekkor állt elő az ötlettel, hogy hozzanak létre egy alapítványi iskolát a tehetősebb (értsd: főként nem cigány) gyerekek részére. Akkor már javában tartott az elvándorlás, mintegy száz család döntött úgy, hogy más településre járatja iskolába a gyereket.
A jogvédők nem vitatták, hogy olyan folyamat indult el, amelynek gátat kell szabni, a polgármester által javasolt – és az önkormányzat által jóváhagyott – megoldás ellen azonban a kezdetektől tiltakoztak. Az alapítványi intézmény a település egyetlen, önkormányzati iskolájának szétválasztásával jött létre. Az új iskolát fenntartó alapítványt valójában az önkormányzat gründolta, a befolyása és az ellenőrzése alatt tartotta. „A szülőknek joga van alapítványi iskolát létrehozni. Nincs joga azonban az önkormányzatnak saját önkormányzati iskolájának rovására magániskolát létrehozni, amelyből kizárja a szegényebb és cigány gyerekeket” – érveltek a jogvédők. Az oktatási tárcától kezdve számos hatóságot és állami szervet megkerestek panaszukkal, de az alapítványi iskolában az elmarasztalások ellenére megkezdődött a tanítás.
A helyi hatalmi elit nem különösebben válogatott az eszközökben. A kényelmetlenné vált jászladányi cigány kisebbségi önkormányzatot például 2002-ben szabályosan elfoglalták a nem cigányok – közöttük a polgármester felesége. (Ekkor még gyakorlatilag bárki indulhatott és bárki szavazhatott a kisebbségi választásokon.) A jászladányi önkormányzatnak bátorítást adhatott, hogy az akkori MSZP–SZDSZ-koalíció sem mutatott egységes fellépést. Bár a liberális oktatási tárca határozottan ellenezte a jászladányi módszert, Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter kijelentette: az alapítványi iskolának lehetőséget kell adni, hogy bizonyítsa, nemcsak programjában, hanem a mindennapokban sem kirekesztő.
Kolláth György alkotmányjogász személyében az önkormányzat egy igazi nagyágyút is megnyert magának. (Kolláthot később Jászladány díszpolgárává avatták. A polgármester méltatása szerint nélküle aligha vihették volna sikerre az alapítványi iskola ügyét.)
A jogvédők végül polgári peres eljárást indítottak, remélve, hogy a bíróságtól világos választ kapnak a kérdésre: joga van-e egy önkormányzatnak alapítványi iskolát létrehozni úgy, hogy ezzel törvényellenesen elkülöníti és alacsonyabb színvonalú oktatásra kényszeríti a cigány gyerekeket? Az önkormányzat egyebek mellett azzal védekezett, hogy az alapítványi iskolában is tanulnak roma diákok. A jogvédők ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az elkülönítés, a szegregáció így is megvalósul. Míg az önkormányzati iskolában – pár évvel ezelőtti adatok szerint – a tanulók túlnyomó többsége cigány (és 61 százalékuk hátrányos helyzetű) volt, addig az alapítványi iskolában a gyerekek meghatározó része a többségi társadalomhoz tartozott (és csak 14 százaléka volt hátrányos helyzetű).
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság az önkormányzatnak adott igazat, úgy találta, az alapítványi iskolát nem azért hozták létre, hogy bizonyos csoportokat kizárjanak az oktatásból. A bíróság szerint „bizonyítást nyert, hogy az iskolába nemzeti, etnikai hovatartozástól függetlenül bárkit felvesznek, aki az iskola házirendjét elfogadja”.
Az érdekvédő szervezetek nem nyugodtak bele a döntésbe, de a Debreceni Ítélőtáblánál is vereséget szenvedtek. Az ítélőtábla szerint az önkormányzati és alapítványi iskola jogi elkülönültségéből (külön intézményi mivoltából) egyértelműen következik, hogy az „egyenlő bánásmód követelményének az oktatás és képzés területén történő megsértése az adott esetben szóba sem kerülhet”.
A Legfelsőbb Bíróság mostani döntése, amely megállapította a szegregációt, gyökeres fordulat a korábbi ítéletekhez képest. Nem csoda, hogy a tárgyalóteremből kilépve a jászladányi polgármester nem kívánt érdemben nyilatkozni. A jogvédők arca viszont ragyogott a boldogságtól. Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány igazgatója szerint a bírósági döntéssel azt is sikerül megakadályozni, hogy más települések átvegyék a jászladányi szegregációs modellt. Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet elnöke biztosra veszi, hogy az ítélet nem okoz kezelhetetlen feszültségeket a településen.
A kérdés az, hogy milyen módon lehet felszámolni a jogsértő állapotot. Ebből a szempontból az eljárás folytatódik, a Legfelsőbb Bíróság az emberi jogi szervezetektől várja, hogy álljanak elő részletes koncepcióval. Konkrétumokról egyelőre korai beszélni. Farkas Lilla ügyvéd elmondása szerint a jogvédő szervezeteknek „vissza kell menniük” a megyei bíróságra, ahol – az önkormányzat képviselőjének jelenlétében – előterjesztik a szakértőkkel egyeztetett álláspontjukat. Addig is elvárják, hogy ősszel „nyitott ajtókkal” kezdődjön a tanítás. Mohácsi Erzsébet kérdésünkre hangsúlyozta: a múltban sem a jogvédőkön múlt a kapcsolatfelvétel, és a jövőben is készek együttműködni a jászladányi önkormányzattal.
