A PISA az OECD (a világ legfejlettebb országait tömörítő szervezet) oktatási rendszereit elemző és összehasonlító vizsgálatsorozat, amely a 15 éves tanulók matematikai, természettudományos és szövegértési tudását méri. 2009-ben első alkalommal – kísérleti jelleggel – 16 OECD-ország és három partnerország részvételével a diákok digitális szövegértését is megvizsgálták.

A PISA alkalmazásképes tudást mér, vagyis nem azt kérték számon a gyerekeken, hogy be tudják-e kapcsolni a számítógépet vagy hogy ismernek-e programozási nyelveket. A feladatok sokkal inkább arra irányultak, tudják-e a tanulók használni a netes keresőket, fórumokat, levelezőrendszereket, tudnak-e információkat leszedni a világhálóról, képesek-e célirányosan szelektálni az elérhető tartalmak között, észlelik-e, melyek a hiteles és melyek a kevésbé hiteles hírforrások. A teszteken a magyar diákok az OECD-átlag alatt teljesítettek, ezzel a vizsgált országok sorrendjében a 12.–14. helyet foglalták el. Kiderült az is, hogy a digitális világot lényegesen nehezebben értik, mint a nyomtatott szöveget.

iskola, számítógép

Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár magyarázata szerint az eredmények szoros összefüggést mutatnak a magyar iskolák infrastrukturális feltételeivel, valamint azzal, hogy az országban sok helyen még nem elérhető a széles sávú internet. Gloviczki arra is felhívta a figyelmet, a tanulók szociális háttere még ennél is inkább meghatározza a diákok eredményeit. Vagyis, ha a család nem képes biztosítani a számítógépet és az internet-hozzáférést, az emiatt kialakuló hátrányait a magyar közoktatás már képtelen csökkenteni.

– Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy Ausztria és Spanyolország is hasonlóan szerepelt a mérésen, de inkább a tanulságokat emelem ki, amelyek egybevágnak az oktatáspolitikai elképzeléseinkkel. Az eszközbeszerzések helyett a pedagógusok képzésére helyezzük a hangsúlyt, amelyhez uniós forrásokat biztosítunk. Pedagógiai módszertani megújulásra van szükség – mondta tegnap, az eredmények ismertetésekor Gloviczki.

Az Oktatási Hivatal mérési osztályának vezetője, Balázsi Ildikó arról beszélt, hogy az úgynevezett képességskálát szintekre osztják. A második szint jelöli azt, hogy a tanuló képes a digitális világban mozogni, önállóan dolgozni. Ezt a szintet a magyar tanulók mindössze 73 százaléka érte el, szemben az OECD átlagával, amely 83 százalék. Ez azt is jelenti, hogy a 15 éves magyar tanulók negyede képtelen eligazodni a digitális világban. Balázsi rámutatott, hogy a magyar oktatási rendszerben a tanulók eredményei szorosan összefüggenek a szociális hátterükkel, ez a digitális szövegértésre fokozottan igaz, az összefüggés ugyanis a 16 ország közül itt mutatható ki a legerősebben.

– Az eredményeken meglátszik, hogy bár Kelet-Európában a legelsők között kezdtük az iskolákban a digitális fejlesztést, azt csak folyamatos politikai ellenszélben, a demagógiának kitéve tudtuk csinálni. Emiatt a fejlesztések nem folyamatosan, hanem csak hullámokban valósulhattak meg. Az iskolákban az eszközparknak 3-4 évente meg kéne újulni. Minden központi sugalmazás ellenére a digitális tudás átadása az informatikaórákra maradt, ahol nem alkalmazott ismereteket kapnak a gyerekek, hanem azt kell felmondaniuk, hogy milyen programnyelveket használtak a kilencvenes években – mondja minderre Magyar Bálint volt szabad demokrata oktatási miniszter. Az ő első minisztersége idején indult el a Sulinet-program. Hozzátette: a szocialisták a koalícióban hol tűrték, hol szabotálták az informatikai fejlesztéseket, a Fidesz pedig harsány demagógiával harcolt ellene.