Sokáig bízni lehetett abban, hogy szükség lesz majd előbb-utóbb ezekre az emberekre is – jobbára az alsó középosztályról beszélünk –, de a nemzeti együttműködésből mára már inkább csak a nemzeti maradt meg, együttműködésről nemigen esik szó.

Igen ám, de ha a Fidesz így lemondott a támogatásukról, akkor minden valószínűség szerint nem marad több szavazója másfél milliónál, igaz, rájuk aztán mindig, minden pillanatban számíthat: nem tud olyat tenni, hogy ezek az emberek ne Orbán Viktor áhítattal kiejtett nevével keljenek, feküdjenek.

Csakhogy ez a másfél millió kevés is lehet a választáson. Ezért most a Fidesz más irányba fordul: a Jobbik öt-nyolc százalékos szavazótáborára van szükségük, arra a négy-hatszázezer szavazóra, amely a szélsőjobbos párttól várja a megoldást gondjaira. Velük már meglehetne talán 2014 is. Orbán Viktorék így aztán olyan megoldásokban gondolkodnak, amelyek nyugodtan taszíthatják a már elveszített egymilliót, ha közben az ő térfelükre sodorják a Jobbik-szimpatizánsokat.

A helyzet azonban az, hogy ez a térfél már nem is másik. Nem a szimpatizánsok váltanak majd térfelet, hanem a kormány. A tervezett új közmunkaprogrammal semmi más célja nincs, mint ezeknek az embereknek a megnyerése. Nagyon leegyszerűsítve a következőképpen: a munkanélkülieknek nem lesz más lehetőségük, mint hogy elfogadják azt a munkát, amit a kormány kínál nekik, a minimálbérnél jóval kisebb összegért. Oda kell menniük dolgozni, ahová a kormány vezényli őket, éljenek az ország bármely pontján is. Ha az oda-vissza utazásukat nem tudnák megoldani, sebaj, ideiglenes lakhatásukat biztosítja az állam: csinos konténereket kapnak, ahol álomra hajthatják a fejüket, majd aztán hajnalonta indulhatnak építeni mondjuk a debreceni focistadiont, jókedvűen, derűsen, ahogy azt az ország újjáépítése indokolja, vidám füttyszóval.

Lesznek olyanok is persze, akik majd felügyelik a tevékenységüket – a szolgálatba visszavezényelt egykori fegyveresek, akik a fegyelem biztosításáért cserébe kicsivel komfortosabb konténerekben lakhatnak. Jó kis konténervárosok lesznek ezek – nyilván komoly házirenddel, amit jobb betartani, különben ugrik a munka.

Ezt akarta a Jobbik is, amikor a miskolci cigány bűnözők táborba kényszerítéséről beszélt.

Akkor a Fidesz elzárkózott az ötlettől, de úgy látszik, titkon mégiscsak megtetszett nekik: szerencsétlen, éhbéren tartott, kiszolgáltatott tömegekkel építtetnék meg álomberuházásaikat, isten, haza és a család legnagyobb dicsőségére, miközben a munka diadaláról papolnának, és ki tudja, hogy lesz-e akkor még köztük valaki, aki fölfogja, hogy az ő nagy bírhatnékságukban mit is tettek valójában.