Az, hogy a magyar kevesebbet él, mint sok európai társa, vitathatatlan. Az is, hogy sok szempontból egészségtelenebbül él és táplálkozik. Ám ezekért nem kizárólag a most „kiszúrt” termékek felelősek. Vastagon benne van a mozgásszegény életmód, a munkahely elvesztésének félelme, a stressz, a rossz levegő, az állandósulni látszó bizonytalanság. És akkor nem beszéltünk a gyorskaják seregéről, a már megkegyelmezett hamburgerről, a zsírdús, agyonfűszerezett termékekről – vagyis szeretett magyar konyhánk zöméről.

De akkor követnénk el a legnagyobb hibát, ha most az egyes ételekről kezdenénk vitatkozni. A kocsmában sem elég, ha a tíz tántorgó részegből csak egyet pofozunk fel. A kormány szándékát is akkor lehetne komolyan venni, ha komplex megoldással lépett volna elő, ha nem csupán a mumusnak kikiáltott ételeket próbálná háttérbe szorítani, hanem teljes életmódváltásra bátorítana. Például nem egy nálunk jószerével halott sportágba (futball) öntene milliárdokat, hanem a tömegsportot hozná ziccerhelyzetbe, kampányt és programokat szervezne és indítana a mozgást preferáló életmódért.

Ne csak a minél hamarabb letudható tornaórákban merüljön ki pél dául az iskolás gyermekek sportigénye. Vagy tenne valamit annak érdekében, hogy az egészséges táplálkozás ne legyen olyan mérhetetlenül drága és ne számítson még most is afféle hóbortnak a közvélemény szemében. Vagyis ne legyen versenyképtelen a gyorsés kalóriabombának számító ételekkel szemben. De már az is előrevinne, ha belátná, hogy nem egy-két látszatintézkedés hozza el a megoldást, hanem szívós és kitartó nevelés, amely sokkal inkább él a józan észre való hivatkozással és ajánlással, mint a tiltással, fenyegetéssel, ami úgysem éri el a célját. Mert valaki nem attól lesz elsősorban túlsúlyos, mert chipset eszik, hanem mert nem is hallott a cézársalátáról. Mondjuk.

A Fideszre épp azért szavaztak olyan sokan, mert hitelesen hangzott, amikor az előző kormányzat tesze tosza és kapkodó intézkedését, politikáját támadta. Úgy gondoltuk, a legnagyobb ütést azzal viszik majd be, amikor ennek helyébe egy átgondolt, szakmailag alátámasztott, részleteiben is kidolgozott politika lép majd. S ha épp az általános egészségi állapot megjavítását célozzák meg, akkor egy olyan széles körű program indul el útjára, hogy az ellenzéknek még hümmögni se lesz ereje. E nélkül viszont a mostani adó inkább sarcnak tűnik. Így csak nevetnivaló szörnyűségek születnek: hamburgeradó hamburger nélkül.

De ha sarc, akkor legalább legyen bátorságuk kimondani, hogy az, és ne hivatkozzanak álszent arccal a közjóra. Mert így az utóbbit is kompromittálják, és a végén még tényleg azt fogjuk hinni, hogy a császármorzsa tehet az államadósságról.