A felvázolt forgatókönyv korábban a fantasy műfaji kereteit feszegette volna, de most Balsai föllépése lényegében értelmezhetetlenné teszi a testület küldetését, múltját és munkásságát, az eddigi realitást. Annak ellenére is, hogy mértékadó jobboldali véleményformálók is érvelnek azzal: nincs semmi különös Balsai jelölésében, hiszen Bihari Mihály, a grémium korábbi elnöke is lehúzott egy ciklust az MSZP padsoraiban.

Mintha a tanszékvezető egyetemi tanár, akadémiai doktor Bihari tudományos teljesítményével bármilyen tekintetben is vetekedhetne az Orbán Viktor iránti feltétlen odaadásával kitűnő politikus munkássága. Az összehasonlítás kiváltképp morbidnak tetszik, ha azokra a törvényjavaslatokra tekintünk, amelyekkel Balsai előlépett a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett diktátum-kormányzásban.

A politikus jegyezte a bíróságokat megalázó semmisségi törvényt, s most a mindenféle jogelvet tagadó, a magyar igazságszolgáltatást Abu Ghraib irányába terelő őrület mellett érvel, amelynek nyomán negyvennyolc órára (most már talán „csak” huszonnégy, de akkor is...) elzárhatnák a gyanúsítottat a védőjétől.

Az már csak hab a tortán, hogy az AB átalakítását célzó jogszabálytervezeteket is ő jegyezte...

Annak természetesen semmiféle relevanciája nincs az egész ügyben, hogy Balsai egyetlen jogszabályi feltételnek sem felelt meg jelölése pillanatában: egyrészt országgyűlési képviselő, kiemelkedő elméleti tudású jogásznak viszont legföljebb elvbarátai gondolják, a húszéves szakmai gyakorlat összelapátolása is többismeretlenes egyenletnek látszik.

Az alkalmasság kérdése azonban mégsem vetődött föl a nemzeti ügyekbe belefáradni képtelen, önnön mindenhatóságától rendre elérzékenyülő kétharmadnál. Amúgy is: a parlamenti többség Stumpf Istvánra mutogat, akit ugyanígy elfogultsággal vádoltak, és lám, volt egy kényes ügy, amelyben a Fidesz ellen döntött.

Balsai, ha szemernyit is tisztelné a jogállamot, az egyszer volt köztársaságot, valamint a testületet, akkor kézzel-lábbal tiltakozott volna a jelölése ellen, s inkább önként távozott volna a közéletből, semmint beüljön a grémiumba.

Ő azonban alkalmasnak tartja magát a feladatra.

Orbán Viktor az utóbbi egy évben ugyanis megtanította társulatának: kétharmaddal nincs lehetetlen, senki sem alkalmatlan. A középszer forradalmában bárkiből tábornok lehet.