Míg az előző ciklusban a közfoglalkoztatás költségeinek alig 5 százaléka terhelte a helyhatóságokat, most a település gazdasági helyzetétől függően akár 30 százalék is. S ez csak az egyik tétel. A korábbi nyolc óra helyett most csak négy órára vehetik fel a munkanélkülieket, ráadásul a korábbi egy év helyett alig négy hónap lehet a foglalkoztatás maximális időtartama. (A hátrányos helyzetben lévő településeknek korlátozott számban lehetőségük van 6-8 órás, 2–12 hónapos foglalkoztatásra is a helyi közösség számára fontos szolgáltatás esetén.)

Közfoglalkoztatott nyírja a füvet Hidvégardón

Csakhogy a rövidített foglalkoztatást ugyanannyi járulékos költség terheli, mint a teljeset. A részmunkaidősöknek is kell munkavédelmi oktatást szervezni, egészségügyi szűrést tartani, öltözőt, zuhanyzót, munkaruhát és védőfelszerelést biztosítani. Így a közmunkásokba „fektetett” pénz jó része elvész a kurta idő okán. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a munka hatékonysága is kérdésessé válik, hiszen a munkahelyre felvonulás, levonulás, illetve a feladatok kiosztása után alig marad hasznos idő – sorolja az új közfoglalkoztatási rendszer buktatóit Pál Tibor szocialista országgyűlési képviselő, aki az előző ciklusban a közfoglalkoztatásért is felelős parlamenti bizottság munkájában is részt vett. Számításai szerint a jelenlegi rendszer működtetése 25-35 százalékkal kerül többe az önkormányzatoknak, mint a korábbi Út a munkába program. Ez a szociálisan hátrányosabb helyzetű fővárosi kerületekben akár több tízmilliós pluszterhet jelent, amit a válság miatt megtépázott költségvetésekből aligha képesek kigazdálkodni. S ez csupán a „tiszta” veszteség, az önkormányzatok ennél jóval nagyobb kiadási többlettel, illetve a szolgáltatások kiesésével számolhatnak.

Az eddig közmunkásokkal megoldott parkfenntartási, utcatakarítási, karbantartási, útjavítási,mosodai feladatokat ezentúl piaci alapon kell csinálniuk. A feladatra szerződött vállalkozók önkéntes alapon ugyan alkalmazhatnak közmunkásokat – erre állami támogatás kapható –, de a munkaerőpiacon lévő rengeteg szabad kapacitás, illetve a tartósan munkanélküli létbe szorult emberek pszichés és fizikai állapotának ismeretében kevéssé válószínű, hogy ez tömeges méreteket ölt majd.

A rendszer egyébként felülről zárt. Kétszeresen is. A közfoglalkoztatási programok állami támogatására a helyi munkaügyi központoknál – előre meghatározott kvóta alapján – pályázhatnak az önkormányzatok. Rá adásul a támogatási keret a tavalyi 120 milliárd forint helyett alig 65 milliárd. Ebből kellene 80 ezerrel több munkanélkülit bevonni a közfoglalkoztatásba. Pál Tibor szerint ez a romló feltételrendszer ellenére is teljesülhet. Bár ez inkább számmisztika, mint valódi siker. Elvégre, ha harmadannyi ideig, feleannyi munkaidőben foglalkoztatják az embereket, akkor valóban többen juthatnak munkához. De ez legfeljebb a segélyezettek és a közmunkások alrendszerei közötti forgás felgyorsulását eredményezi. De ami fontos: a statisztikák szebben mutatnak majd. Csakhogy közben a probléma megoldásához jottányit se jutottunk közelebb.

Különösen a munkanélküliek nézőpontjából tekintve. Az eddig valós jövedelemhez, belátható idejű létbiztonsághoz, illetve a megkapaszkodás lehetőségéhez jutottaknak, most a segély összegével csaknem megegyező bérrel kell beérniük, miközben bérletet és ruhát is venni kellene belőle. Ráadásul a munka világába való valódi visszatérés esélye is csökken. Pál Tibor ferencvárosi tapasztalataira hivatkozva azt állítja, hogy az önkormányzati intézményekben foglalkoztatottak közül az egyéves munka után többen is állandó állást kaptak. Az intézményvezetők ugyanis megismerve őket, már bíztak bennük annyira, hogy nekik adják az állást. Erre a bizalomépítésre néhány hónap alatt jóval kevesebb esély mutatkozik.

S nemcsak a munkanélküliek és az önkormányzatok veszítenek, hanem a köz is. Pál Tibor két példát is említ. Az egyik a kulturális közmunkásként dolgozó Ferencvárosi Roma Zenekar, amelynek zenészei korábban a helyi rendezvények, idősklubok, iskolai programok rendszeres szereplői voltak, de most három kivételével szélnek eresztették őket. A megmaradtakat hidegburkoló-tanfolyamra küldenék. Az ajánlat visszautasítása az ellátásból való kizárást vonja maga után. Megszűnt a parkőrök intézménye is. Így a IX. kerület zöld terei ismét szabad prédái az időseket zaklatóknak és a rongálóknak.