Annál riasztóbb, hogy ők sem ismerték föl: egy ilyen petíciónak jogállamban nincs helye. Teljesen függetlenül az ügytől, a vádlott személyétől és a szöveg igazságtartalmától. Ezekkel itt éppen ezért nem is foglalkozom. Ha mindenben egyetértenék az aláírókkal, akkor sem érthetnék egyet a petícióval.

Bírói ítéletek nyilvános vitatása, kritikája a szabad közélet része. A bírósági ítéletekkel, eljárásokkal kapcsolatos nyilvános, csoportos föllépés, aláírásgyűjtés is nagyon helyénvaló, ha jogsértések történnek és azok ellen kell tiltakozni. (Attól tartok, lesz rá alkalmunk.) Ilyen jogsértésről azonban a Stohl ügyében íródott levél nem tesz említést. Az is helyes, ha valaki nem tartja magában, amit kollégája, barátja védelmére fel tud hozni. Ebben az esetben jelentkezik tanúnak, s a védelem eldönti, kezdeményezi-e a meghallgatását, a bíró pedig eldönti, várható-e tőle az ügy megítélését befolyásoló információ.

Ez a dolgok rendje.

A jogállam barátai a bírótól azt várják, hogy külső befolyástól mentesen, a jogegyenlőség szellemében ítélkezzen. Úgy éljen a mérlegelési szabadságával, hogy ne mérlegelje külső tekintélyek és különböző társadalmi csoportok elvárásait. Az enyhítő és súlyosbító tényezőket a vádlott és a mellette vagy ellene felszólalók ismertségétől, tekintélyétől, társadalmi súlyától és a közhangulattól függetlenül értékelje.

Ez tökéletesen sohasem sikerül, tökéletes jogállam nem létezik. De amennyire sikerül, annyira létezik jogegyenlőség, annyira védett vádlott és áldozat a többség diktatúrájától.

És mire számítanak a petíció aláírói? Arra, hogy a bíróságot befolyásolhatják ismertségükkel, tekintélyükkel, társadalmi súlyukkal. Arra, hogy a nyilvánosságon, tisztelőiken, közönségükön keresztül hatni tudnak a közhangulatra, az pedig a bíróságra. A mélyen tisztelt aláírók arra a hatásra számítanak tehát, amelynek a kizárását várják el a bíróságtól a jogállami igazságszolgáltatás hívei.

És ezzel sajnos Stohl András barátai és játszótársai legitimálják azt a brutális, otromba hangulatkeltést is, ami a „jobboldali” sajtó egy részében tavaly május óta az egész „balliberális” (értsd szabadságpárti és jogbarát) táborra rávetített „stohlság” (copy right Bayer Zsolt) ügyében folyik.

Aki megengedhetetlennek tartja, hogy Bayerék a bírósággal érzékeltessék: jelentős társadalmi tényezőkkel kerül szembe, ha az elvárásukhoz képest enyhe ítéletet hoz, az magának sem engedheti meg, hogy ugyanezt érzékeltesse a bírósággal az elvárásához képest súlyos ítélet esetére. Vagy-vagy.

Stohl András a János vitézben