A lapban, amelynek ő a főszerkesztője, a Ku-Klux-Klant „minden idők legkiválóbb amerikai szervezetének” nevezte, a „négereket” pedig – a cigányokhoz hasonlóan – az „emberiség pestisének”. Felhatalmazva érzi magát arra is, hogy eldöntse, ki mehet végig Budapest utcáin, és ki nem. A „buziparádé” megakadályozására verbuváló felhívásában is azt adta, mi lényege: „A világot felforgató szabadkőműves erők ismét hadat üzentek minden egészséges gondolkodású magyar embernek.” „...nemzetünk legalapvetőbb pilléreit támadja a sötét háttérhatalom.” Nincs értelme fi nomkodni.

Azok a frusztrált deviánsok, akik T. László pszichopata felkérésének eleget téve tüntetni indultak a melegfelvonulás ellen, hamisítatlan náci akcióban vettek részt. Akár tudták, akár nem. Jelentős részük nagy valószínűséggel tudta, és nem csupán megértette a könnyen dekódolható antiszemita üzenetet, hanem egyet is értett vele. Az Oktogonnál a vértolulásos buzizás mellett többször felharsant a „mocskos zsidók” kórus. Némelyek Szálasit éltették és akasztófával fenyegették a melegeket.

A melegfelvonuláshoz csatlakozó berlini antifasisztáknak sem kellett elmagyarázni, kik gyülekeznek odaát. A magyar nácik egyúttal ízelítőt kaphattak abból is,mi várna rájuk, ha Németországban próbálkoznának. Ahol csak az ellentüntetők látó- vagy hallótávolságba kerültek, a németek az öklüket magasba emelve skandálták a nemzetközi antifasiszta mozgalom jelszavát: „Alerta, Alerta, Antifascista!” Nem úgy tűnt, hogy különösebb szükségük lenne a rendőrkordon védelmére.

A 2011-es Budapest Pride így is felidézte, milyen önfeledt népünnepély volt hosszú éveken át a felvonulás, és megmutatta, milyen lehetne megint, ha a zsigeri és irracionális gyűlölettől reszkető szélsőjobbosok miatt nem kellene rengeteg rendőrt kivezényelni, a fél belvárost lezárni a forgalomtól. A Meleg Méltóság Menete karneváli hangulatot varázsolt Budapestre. Több ezer ember – meleg és hetero, magyar és külföldi – táncolta, dobolta, énekelte végig az utat. Szivárványszínű zászlók és esernyők, lufik, színes szalagok tarkították a tömeget.

Az egyik transzparensre azt írták: „Majd én megkülönböztetem magam, ha akarom”. A rendezvény végén Sophie in’t Veld, holland EP-képviselő arról beszélt, hogy miközben az ellentüntetők órákon át acsarkodtak, a felvonulók vidám szórakozással töltötték az időt. Feltette a kérdést: vajon ki érezte magát jobban?

A válasz nem lehet kétséges. Ezzel együtt: egyelőre ott tartunk, hogy a németektől kell antifasizmust tanulnunk. Lassacskán talán belejövünk. Tényleg ideje lenne már, hogy a magyarok végérvényesen és teljes egészében visszafoglalják szülőhazájukat, Magyarországot. A náciktól.

Esélyegyenlőség - Melegfelvonulás