Bánáti szerint a javaslatcsomag több eleme megdöbbentő. Az alapvető gond – jegyezte meg –, hogy semmiféle szakmai egyeztetés nem folyt az ügyben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), amelynek ő maga is tagja, előzetesen nem látta, így nem is véleményezhette a tervezetet. „Meg lennék lepve, ha az előterjesztést előzetesen bármely bírói fórum látta és támogatólag elfogadta volna”, tette hozzá. Emlékeztetett rá, hogy márciusban lépett hatályba a hivatalban lévő kormány legutóbbi, a büntetőeljárásokat gyorsító csomagja. „Azokban is voltak igencsak érdekes jogi megoldások, de volt egyeztetés is, így a végén egy kezelhető, alkalmazható és végső soron valamennyi érintett számára elfogadható kompromisszumos megoldás született.” Épp ezért Bánáti szerint téves az az előterjesztői érvelés, amely szerint a kiemelt büntetőeljárások és a polgári perek gyorsítását követelő társadalmi nyomás miatt szükséges a beterjesztett módosító javaslatok elfogadása.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke – mint fogalmazott – nem kíván azzal foglalkozni, hogy ki vagy kik írták a törvénymódosítás szövegét. „Egyszer majd csak jelentkezik az alkotója és elmondja, mit, miért írt le úgy, ahogy azt a parlament honlapján bárki elolvashatja.” Idézte ellenben Király Tibort, a hazai büntetőeljárási jog atyját és szaktekintélyét, aki már a 70-es években arra hívta fel a figyelmet, hogy a védői jogok biztosítása nem pár száz vagy néhány ezer ügyvéd érdeke, hanem az egész társadalomé. Máshol pedig ekképpen írt: „A jogállamot nem fenyegetik a védői jogok, ellenben azok csorbítása igen”.

Bánáti szerint a tervezet ellentétes a hatályos alkotmánnyal és a már elfogadott alaptörvénnyel, egyes rendelkezései szembemennek az emberi jogok európai egyezségokmányával és szinte minden létező nemzetközi konvencióval, ezért – ha a javaslat változatlan formában törvényerőre emelkedne – a Magyar Ügyvédi Kamara az Alkotmánybírósághoz fordul. – Belegondolni sem akarok abba – fogalmazott Bánáti –, hogy mi végre akarják a tervezet készítői 48 órára elzárni a gyanúsítottakat a védőiktől? Mit akarnak tenni abban a 48 órában?

Abszurditásnak tartja Bánáti azt az elképzelést is, amely szerint az ügyész bizonyos esetekben eldönthetné, mely bíróság előtt emel vádat. „Senki nem fosztható meg a bíróságától, ez egész Európában érvényes alapelv”, mondta, ami azt jelenti, hogy mindenkinek a területileg hatás- és illetékességi körrel rendelkező bíróság előtt kell felelnie tetteiért, ott kell elintéznie a másokkal fennálló jogvitáit. Hozzátette: a Legfelsőbb Bíróságnak ma is megvan az a lehetősége, hogy az egyes bíróságok leterheltségét figyelembe véve átcsoportosítson ügyeket. A bíróság és nem az ügyész, ahogy a tervezet tartalmazza, ma is dönthet úgy, hogy egy ügyet ne az illetékes bíróságon tárgyaljanak, hanem máshol.

„Alapjaiban ingathatja meg az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett hitét, ha azt látják, bizonyos ügyekben az ügyész válogathat a bíróságok között. Gondolja már végig valaki: vajon nem azt hiszik majd az emberek, hogy azért esett az ügyésznek arra a bíróságra a választása, mert ott számára kedvező ítélet születhet? Ezek után még a legjobb, leginkább megalapozott és legpártatlanabb ítéletet sem fogja elfogadni a közvélemény, ráadásul megbélyegződik az érintett, az ügyészség által ki tudja milyen szempontok alapján kiválasztott bíróság is, és senkinek ne legyenek kétségei, ez a megbélyegzettség ügyekre is kihat majd”, mondta Bánáti János.

A „legkisebb rossznak” tartja a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a javaslat azon részét, amely háromról öt napra emelné a gyanúsítottak bírói felülvizsgálat nélküli fogvatarthatóságát. „Az előzetes letartóztatások többségében az ügyész az idő rövidségével magyarázza, hogy nem sikerült minden szükséges bizonyítékot összegyűjtenie. És többnyire a bíróság ilyenkor biztos, ami biztos alapon el is rendeli a terhelt előzetes fogva tartását. Ha két nappal több állna a rendelkezésére, talán megalapozottabb döntések születnének, még az is meglehet, hogy kevesebben kerülnének előzetesbe, hiszen öt nap alatt több bizonyítékot gyűjthetnének össze a hatóságok.” Arra a felvetésre, hogy azért mégiscsak jogos társadalmi igény, hogy a nagy büntetőügyek és a polgári eljárások ne húzódjanak évekig, Bánáti leszögezte: a bíróságok, az ügyészségek és az ügyvédség képviselői néhány nap alatt képesek lennének összerakni azokat a jogi, szervezeti és igazgatási intézkedéseket, amelyekkel lehetne valamicskét gyorsítani az ügyek menetén. Látni kell azonban, hogy adott számú bíró, ügyész és rendőr csak meghatározott számú üggyel képes megbirkózni. A „további gyorsítás” pénz kérdése is, sőt talán elsősorban az. „Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a gyorsítás semmiképpen nem mehet az eljárásjogi garanciák rovására, ellenkező esetben akár a statáriumig is eljuthatunk”, mondta Bánáti János.

Az Alkotmánybírósághoz fordul a Magyar Ügyvédi Kamara