„Ma mi, holnap ők, sorstársak vagyunk”
Nem érzi úgy, hogy átverték, de legalábbis elaltatták önöket? Miközben a belügyminiszterrel igyekeztek megegyezni azokról a javaslatokról, amelyeket az érdekképviseletek sem tudomásul venni, sem elfogadni nem tudtak, a parlament elfogadta a szolgálati nyugdíj megszüntetését, a szolgálati nyugdíjasok járandóságának csökkentését, megvonását lehetővé tévő alkotmánymódosítást.
Még a tárgyalások legelején kértük Pintér Sándor belügyminisztertől, hogy az egyeztetések befejezéséig ne nyúljanak az alaptörvényhez. Jelezte, hogy nincs lehetősége lassítani vagy megállítani az alkotmánymódosítás menetét. Ennek tudatában mi abban a reményben folytattuk ezek után a tárgyalásokat, hogy az akkor még csak beterjesztett, utóbb el is fogadott alkotmánymódosító javaslat csupán a változtatás lehetőségét, annak alkotmányos alapját teremti meg, amivel a kormány indokolt esetben élhet, de nem kötelező élnie.
Önök azt mondják, ne nyúljanak szerzett jogainkhoz, hagyják békén a nyugdíjasokat, az aktívak esetében pedig az esetleges változások ne érintsék a már szolgálatban állókat.
Igen, lényegében erről van szó.
Ezzel szemben a kormánypárti politikusok azt mondják, hogy minden egészséges ember menjen vissza dolgozni, meg kell szüntetni az ilyen-olyan kedvezményeket, mert nem bírja el a nyugdíjkassza, ha életerős és viszonylag fiatal embereknek több nyugdíjat fizetnek, mint amennyit mások fizetésként kapnak. Igen távolinak tűnnek az álláspontok.
Ezért kell tárgyalni. A kormány első javaslatában lényegében az állt, amit ön is megfogalmazott: aki még nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt, menjen vissza dolgozni. Ehhez képest sikerült elérnünk, hogy már szó sincs arról, hogy a törvény erejénél fogva minden öregségi nyugdíjkorhatár alatti szolgálati nyugdíjast visszakényszerítenének a munka világába.
Igaz, maradhatnak, csak adózniuk kell majd a járandóságuk után. Mi ez, ha nem kényszer?
Persze hogy az. Egy szóval sem mondtam, hogy a kormány javaslata elfogadható kompromisszum. Csak azt mondtam, hogy a tárgyalások hatására az eredeti elképzeléseikhez képest visszafogottabb a javaslat. Öt lehetőséget kínálnak azoknak a szolgálati nyugdíjasoknak, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. 1. Maradnak nyugdíjban és megfizetik a 16 százalékos adót a járandóságuk után. Az adó miatt a szolgálati ellátása (nyugdíja) senkinek nem lehet kevesebb 117 ezer forintnál. 2. Elhelyezkednek a civil szférában, és jövedelemkorlát nélkül dolgoznak, amíg el nem érik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, emellett megkapják az adóval csökkentett szolgálati ellátást (nyugdíjat) is. 3. Visszatérnek a közszférába, ez esetben a nyugellátásuk szünetel. 4. Visszatérnek hivatásos állományba, és a beosztásuknak megfelelő illetményért dolgoznak a nyugdíjkorhatár eléréséig; a járandóságuk folyósítása ekkor is szünetel. 5. A nyugdíjasok könnyített szolgálatra is visszatérhetnek, ez esetben heti maximum 35 órát kellene dolgozniuk, és a járandóságuk nem lehetne kevesebb, mint a szolgálati ellátásuk (nyugdíjuk).
És ezek elfogadható javaslatok?
Dehogy. Meg is mondtuk: sem tudomásul venni, sem elfogadni nem tudjuk a kormány javaslatait. Szerzett jogok csorbítását, megvonását nem lehet elfogadni. Az érdekképviseletek továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormány hagyja békén a már nyugállományban lévő kollégákat. Az aktív állománynak pedig továbbra is követeljük, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt öt évvel vonulhassanak majd nyugdíjba, valamint látni szeretnénk végre a részleteket is.
Ön személy szerint el tud képzelni olyan törvényjavaslatot és egy ahhoz kapcsolódó katonai életpályamodellt, amelynek ismeretében az érdekképviseletek felülvizsgálnák azt az álláspontjukat, hogy az „új szabályok csak az ez után felszerelőkre vonatkozzanak”?
Mindenesetre a kormány hozzáállása nem volt túl barátságos. Azzal, hogy a már beterjesztett alkotmánymódosítási javaslatból tudtuk meg, hogy el akarják venni a szolgálati nyugdíjunkat, nemcsak minket, magát is nehéz helyzetbe hozta. Én még nem láttam ebben a szférában ekkora felháborodást. Megjegyzem, a szóban forgó alkotmánymódosítás alapján bárkinek a járandósága megvonható, csökkenthető vagy átalakítható, akinek azt az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt kezdték el folyósítani. Mi ezt kezdetektől hangoztattuk, felhívtuk a civil szféra figyelmét, hogy ez nemcsak a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, hanem minden magyar munkavállaló ügye, mert mindenkit érinthet.
Meg tudja erősíteni, hogy az alkotmánymódosítást követő keddi találkozójukon a miniszterelnök tényként beszélt arról, hogy önök „az elsők a sorban”, azaz, hogy hasonló változtatásokra más szakmákban is sor kerülhet?
Igen, beszélt erről.
A honvédségnél hány nyugdíjast érint a szolgálati nyugdíjrendszer átalakítása?
Hét-, hét és fél ezret. Döntő többségük nem önszántából ment szolgálati nyugdíjba, hanem parancsra. Hadd emlékeztessem a döntéshozókat: az elmúlt húsz évben Magyarországon az addigi 150 ezer fős hadsereget 26 ezresre csökkentették. Laktanyák, fegyvernemek sora szűnt meg. Ezrek távoztak a rendőrségtől az elmúlt években azért, mert nem tudtak nekik az addigi beosztásukkal azonos munkát adni. A honvédségnél nemhogy azonosat, még csak hasonlót sem, semmilyenmunkát nem tudtak adni azoknak az embereknek, akik esetenként 25-35 éven keresztül esküjükhöz híven szolgálták a hazájukat.
Egyes internetes fórumokon meglehetősen szélsőséges megnyilatkozások is olvashatók…
Csodálkozik? Sem a nyugdíjasok, sem a még aktívak nem tudják, mi vár rájuk. Kértük a kormányt, fogalmazza már meg végre a maga álláspontját, és egységesítse a kommunikációját. Mégiscsak tarthatatlan, hogy a miniszterelnök szóvivője szerint a szociális konzultáció után foglalkozik a kormány korkedvezményes nyugdíjakkal, miközben kormánypárti politikusok azt mondják, hogy minden egészséges ember menjen vissza dolgozni, és a sajtóban megjelent, senki által nem cáfolt hírek szerint több tervezet is készült arra, hol és milyen feladatokkal bíznák meg a reaktivált szolgálati nyugdíjasokat. Csoda-e, hogy ekkora az elkeseredettség? A Honvédszakszervezet ma már évi tízmillió forintot költ segélyekre. 2002 óta nem volt béremelés az ágazatban, az itt dolgozók 40 százalékos reál bércsökkenést szenvedtek el. Akármilyen életpályamodellt is készít a kormány a katonák és a rendvédelmi dolgozók számára, ma már elkerülhetetlen és erősen kívánatos is, hogy rövid távon érezhető, tehát nem csak hangulatjavító intézkedések is legyenek benne.
Ön a fegyveres és rendvédelmi szféra sztrájkbizottságának elnöke. Nem furcsa sztrájkbizottságot alakítani olyan szervezeteknek, amelyek nem sztrájkolhatnak?
Nem minden tagunk számára tiltott a sztrájk…
A konyhás néni fog sztrájkolni a katonák érdekében?
…A legtöbb helyen már konyhás nénik sincsenek… Június 16-án négy szakszervezeti föderáció tart demonstrációt a munka világában történt dolgozóellenes változtatások és az egyeztetések elmaradása miatt. Ahhoz csatlakozunk mi is. És várhatóan további demonstrációkhoz is. Úgy tűnik, a civil társadalom megértette, ez nem csak a fegyveres és rendvédelmi dolgozókról szól, hogy az ő bőrükre is megy a „játék”, ma mi, holnap ők, sorstársak vagyunk.
