Végletesen átrendeződnek az erőviszonyok: Jön az új lex Pokol?
„Nincs olyan, hogy a Fidesz számára kedvező összetételű Alkotmánybíróság. Semmilyen kontrollt vagy pressziót nem tud a jelölő párt gyakorolni az Alkotmánybíróságra. Az elmúlt huszonegy év története ezt bizonyította” – ezt Balsai István szögezte le májusban a Népszabadságnak adott interjúban. Ami a „pártkatonákat” illeti, arra az Antall-kormány volt igaz ságügy-minisztere azzal reagált: a parlamenti frakciók nyilván olyan személyt javasolnak alkotmánybírónak, akinek a szakmai kvalitásairól meg vannak győződve. „És, anélkül, hogy megbántanánk a jelenlegi alkotmánybírákat, valamennyit valamelyik párt jelöléséhez lehet kötni.”
A testület tagjai kétségkívül kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai) vagy legalább húszévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok – ez megválasztásuk feltétele. Viszont végignézve az Alkotmánybíróság összetételét, az stigmák nélkül is megállapítható: a tíz bíró közül mindössze négyen – Holló András, Bragyova András, Kiss László, LévaiMiklós –nem voltak a Fidesz (illetve konzervatív párt) jelöltjei. Bihari Mihályt első alkalommal a szocialisták javasolták (a Horn-kormány alatt MSZP-képviselő is volt), de tavaly nyáron már mint Fidesz-jelölt szerepelt a listán, s Fidesz–KDNP-voksokkal választották alkotmánybírónak Stumpf István mellett. Paczolay Péter pedig, aki a hírek szerint az Alkotmánybíróság elnöke marad, mert a Fidesz őt jelöli a testület élére, politikailag kifejezetten semleges, távolságtartó alkat. Ha tehát nyáron megválasztják az AB öt új tagját, s ezzel 15 főssé válik a grémium, a jelölések „színe” alapján elmondható lesz: a Fidesz kétharmados forradalma a testületben is lezajlott.
És ha már „jutalmazás”; Balsai István 2010 nyarától mint miniszterelnöki megbízott vizsgálta a 2006-os őszi eseményeket. Emellett ő jegyezte a „semmisségi törvényt”, amely lehetőséget adott, hogy 2006-os tömegoszlatással kapcsolatos ítéleteket semmissé nyilvánítson a bíróság. (A Legfelsőbb Bíróság elnöke nyilvánosan bírálta a törvényt.) Pokol Béla nevéhez a médiafront korlátozása, a „lex Pokol” kapcsolódik, melyet az első Orbánkormány alatt nem szavaztak meg végül, de amely kimondta: „társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény és értékelés közlése esetén a személyesen érintett követelheti a vélemény vagy az értékelés cáfolására közlemény közzétételét”.Mindazonáltal Pokol Béla az AB egyik fő kritikusa; az a véleménye, hogy az AB a jogállam elvére hivatkozva nem tett mást, mint korlátozta a demokratikusan megválasztott parlament és kormány mozgásterét.
Tavasszal arról értekezett: az 1990-es évek elején „megindult a parlamenti törvényhozás visszaszorítása néhány absztrakt eszménnyel, alapjoggal, amelyeket a balliberális ellenzék szellemi műhelyeiben kovácsoltak ki, és e csapatok Alkotmánybíróságon tanácsadóként tevékenykedő tagjai vittek be az AB döntéseibe”. De bírálta az új „húsvéti” alkotmányt is, amiért az nem mondja ki egyértelműen: a korábbi, alkotmánybírósági döntések hatályukat vesztik. Így a régi döntéseket alapul véve az AB a „lex Pokol II.”-vel „lenullázhatja az új alkotmányt”, mivel a sarkalatos törvényeket is a testület fogja értelmezni. Szalay Péter ügyvéd – aki 1988-tól Pozsgay Imre államminiszter titkárságán tanácsos, főtanácsos volt, a rendszerváltás után pedig Antall József miniszterelnöknek adott alkotmányjogi tanácsokat – rendszeresen képviselte a Fidesz-vezetőket a sajtóperekben. A fideszes képviselők 2007-es Kossuth téri kordonbontását pedig úgy értékelte: „Ez kordonbontás volt, nem rendbontás.” Szívós Mária, a Fővárosi Bíróság tanácselnöke 2006 őszén számos előzetes letartóztatás ügyében járt el másodfokon, és az első fokon elrendelt letartóztatások nagyobb részét megszüntette. Die nes-Ohm Egont (volt integrációs helyettes államtitkárt) pedig „hajlott kora” ellenére azért kell a testületbe beválasztani, mert a Fidesz így kompenzál a KDNP-nek.
A tizenegyről tizenöt fősre bővülő testületben szeptember 1-jétől a jobboldali kötődésű bírák kifejezetten nagy többségbe kerülnek, ha az öt mostani jelölt alkotmánybíró lesz. Korántsem bizonyos azonban, hogy egy alkotmánybíró döntései a korábbi pályafutása, illetve párthovatartozása alapján egyértelműen prognosztizálhatóak lennének. Például Stumpf István eddigi tevékenysége határozott cáfolata annak, hogy az efféle skatulyázás helyénvaló lenne. A jogász-politológus ugyanis különvéleményében több kérdés kapcsán – ilyen volt egyebek mellett a 98 százalékos különadót elutasító verdikt – túlterjeszkedett a többségi álláspontot tükröző határozaton, és a jogállami értékeknek még markánsabban a védelmére kelt.
Ez nem rendkívüli az AB történetében, mert a papírforma számos alkalommal felborult. Megesett, hogy kifejezetten baloldali kötődésű alkotmánybíró hozott fel keresztény-konzervatív jogászoktól megszokott érveket, s ugyanez igaz fordítva is. Az AB-döntések tehát nem lesznek borítékolhatók.
Ez azért is így lesz,mert az AB – a kétségkívülerősenvitatható jelölési folyamat dacára – alapvetően jogi-szakmai szervezet marad. A döntéseket ezért továbbra sem politikai lózungokkal, hanem jogászi érvekkel, levezetésekkel, paragrafusokkal kell alátámasztani. Ha pedig valaki nem ért egyet az előadó bíró által készített határozattervezettel vagy a végső verdikttel, álláspontját köteles indokolni. Ami a semmisségi törvény ügyé ben még elment, itt már nem működik, hiszen a többi alkotmánybíró előtt nem lehet félrebeszélni, nem lehet halandzsázni. A határozatok és a különvélemények ráadásul a Magyar Közlönyben bárki számára elérhetőek, és aki nem veszi komolyan magát, az a jogásztársadalom szemében veszítheti el szakmai becsületét. Az AB utóbbi egy esztendőben kifejtett tevékenysége alapján is nyilvánvaló: ezt senki nem kockáztatja.
Az alkotmánybírák mozgásterét az 1990 óta hozott s többé-kevésbé precedensjogként működő határozatok szintén behatárolják. Az alkotmányos alapjogok rendszere ugyanis az új alaptörvény jövő januári hatálybalépése után sem változik meg alapvetően, tehát a személyiségi jogokkal, a véleménynyilvánítás szabadságával vagy a tulajdonjoggal összefüggésben született döntések jórészt továbbra is iránymutatásul szolgálnak.
De például a közteherviselés esetében más lesz helyzet: az adókról, vámokról, járulékokról és illetékekről szóló törvényeket az AB csak szűk körben, az emberi méltóság sérelme esetén semmisítheti meg. Az e körben született határozatok jelentős része tehát élő joganyagból jogtörténeti dokumentummá válik. Egyes korábban elismert szerzett jogok – ilyen a nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek nyugellátása – pedig kimaradnak az alaptörvényből, s az alkotmánybírák ezek tekintetében sem vizsgálódhatnak.
Lesznek viszont nehezen megválaszolható kérdések: ilyen például, hogy az alaptörvényt a preambulummal és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Nemigen tudni, hogy a jogalkotó mely vívmányokra gondolt, s az is problémát okozhat, hogy a nemzeti hitvallás nem ismeri el az 1949-es és formálisan máig hatályos alkotmányt, s nem vállal jogfolytonosságot az 1944 márciusa és 1990 májusa közötti időszakkal.„Akadémikus a kérdés” – Balsai István a már említett Népszabadság-interjúban így válaszolt arra, azért volt-e ilyen sürgős az alkotmánybíró-választás a Fidesz számára, hogy mire ősszel a Széll Kálmán Tervnek megfelelő jogszabályokat és a sarkalatos törvényeket elfogadják, vagy éppen a kedvezményes nyugdíjkorhatárt, az ABmár ne semmisítse meg azokat.
