Igaz, ami igaz, Higgins professzor se szorgalmazta Doolittle kisasszonynál az Excel-táblázat elsajátítását, pedig a hölgy egyenesen nagy forgalmú virágkereskedést akart nyitni házhoz szállítással; jó, az akkori Anglia korántsem volt annyira tudásalapú társadalom, mint most a miénk.

Villagers from the remote mountain village of Shishtavec thresh rye near the border with Kosovo August 28, 2009. August is typically the harvest season for rye in northern Albania where many farmers still use traditional methods of farming to harvest their crops. REUTERS/Hazir Reka (ALBANIA AGRICULTURE FOOD ENVIRONMENT SOCIETY)

Matolcsy miniszternek igaza van. Nemcsak azért, mert az egész informatikai cirkuszt a folyton pityegő komputerekkel, a lehetetlen nevű programokkal még Magyar Bálint forszírozta, ráadásul digitális reform néven, ami tehát már eleve nem lehet jó, hanem mert tényleg. Én se értettem a hetvenes években, miért kell a közgazdasági egyetem esti tagozatán integrálszámítást tanulnom, amikor napközben a patyolatnál szennyes gatyákat válogattam, amihez speciel deriválni se kellett tudni, mert a matéria nem követelte meg. Ahogyan a jelek szerint a közgazdász Matolcsynak is fölösleges volt közgazdaság-elmélettörténetet tanulnia, sőt amit ma gazdasági miniszterként produkál, ahhoz már eleve közgazdasági ismeretek se szükségesek.

Ám éppen ez az, ami pontosan belefér a képbe.

Pár héttel ezelőtt a miniszterelnök nagy ívű interjúban fejtette ki a TV2-ben, hogy „a gátépítés, a csatornatisztítás, a víztározó-építés nem XXI. századi technológiával fog történni Magyarországon, hanem közmunkában”. E mondat előrevetítette a Matolcsy-féle alapvetést, hogy nem kell ide komputeres flikflak, dolgozni kell, és kész. Ennek megfelelően amíg a magyar tévénéző az ismeretterjesztő tévécsatornákon elképesztő építkezéseket lát, s a lehető legfejlettebb technikával épülnek a gátak, víztározók, addig a jövőbeni, nagy ívű magyar építkezéseknek ásóval, kapával esik neki közmunkában a lakosság, ráadásul a hírek szerint belügyi felügyelettel, ami hatékony forma, lám, Ausztrália is milyen szépen kiépült. Ráadásul a kubikosságnak nagy tradíciója van hazánkban: Balázs György történész tanulmányából tudni, hogy az 1850-es évektől a kubikosok nemzedékei egymilliárd köbméter földet mozgattak meg lapáttal, talicskával, Excel-táblázat nélkül, s mégis talpon maradt a nemzet.

Ez azért fontos, mert a miniszterelnök vissza akarja adni a munka becsületét, sőt munkaalapú társadalmat akar létrehozni. Kizárólag az Excel-táblázatok rajongóinak mondom, hogy nem a munkaalapú társadalom gondolatával van baj (minden társadalom a munkára épül), hanem hogy a mi miniszterelnökünknek igen sajátos elképzelései vannak a munkáról. Az orbáni munkaérték-elméletben kizárólag a fizikai munka hasznos tevékenység, mindenki más, de különösen a filozófusok és a rendvédelmi dolgozók herék, az ideális dolgozó a félmeztelenre vetkezett fanyűvő, aki két kezével hord el hegyeket, ásója nyomán víztározók, gátak épülnek, és a szakszervezeteket megveti. Nem tudni, szólt-e már valaki a miniszterelnöknek arról, hogy a nagyvilágban a tudomány és a technika, a kereskedelmi és szolgáltatási formák fejlődésének eredőjeként mind kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, pláne kézi erővel, mindenesetre az orbáni jövőképben a paraszt egész nap a földjét túrja, barmait legelteti, legfeljebb ha időnként kolbászt tölt, s hétvégenként lábtengózik egyet; másnak nincs becsülete.

Tán még a személyi titkárnak, aki az SMS-eket írja a miniszterelnök nevében, mert az elmúlt évtizedekben még nem volt ideje megtanulni.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa