Elmentem addig, ameddig lehetett
Már a megválasztása is furcsa volt, hiszen csak a harmadik próbálkozásra kapta meg a képviselők kétharmadának szavazatát. Hogyan érezte magát?
Ma is úgy gondolom, hogy ez politikai játszma volt. Nem kutakodtam utána, hogy pontosan mi történt, és nem is viseltek meg különösebben a történtek. Az egyik első feladatnak azt tekintettem, hogy az OIT tagjai – akiknek a mandátuma nem sokkal a megválasztásom után járt le – többségében ne elnökök legyenek, mert tényleg nem szerencsés, ha saját magukat ellenőrzik. Az OIT hivatalát is átvilágítottuk, s ott új vezetőt neveztünk ki. Szabályzatok sorát helyeztük hatályon kívül, és újakat alkottunk. Ugyanakkor szakértői csoportokat állítottunk fel, amelyek a bírósági szervezet korszerűsítésének lehetséges irányait vizsgálták. Tudtuk, hogy kétharmados törvényekmódosítására nincs remény, ezért a kidolgozott stratégiai elképzeléseket már a 2010-ben alakult új kormány figyelmébe ajánlottuk.
Amely nem is volt híján a fogadókészségnek.
Ezek a javaslatok zömében a bírósági szervezet és az igazságügyi tárca közötti konzultációk eredményeként születtek meg, s valóban jelentős eredménynek tekintem, hogy korábbi elképzeléseink jó részét sikerült törvénybe foglalni. Így egyértelművé vált, hogy melyek az OIT mint testület jogosítványai, s az is, hogy mely operatív kérdések tartoznak az elnök hatáskörébe. Sikerként könyvelem el azt is, hogy a kezdeményezésemre felállították a bírák fegyelmi-alkalmassági ügyeiben illetékes önálló szolgálati bíróságot.
Később azonban súlyos vádak érték a bíróságot a 2006-os őszi események idején hozott ítéletekmiatt. A kormánypárti sajtó bírákat támadott, azután fideszes képviselők előálltak azzal az ötlettel, hogy le kell szállítani a bírák nyugdíjkorhatárát. Mostanában meg azt beszélik, hogy megszűnik az OIT, míg az igazgatási hatásköröket, így a kinevezési jogköröket is az igazságügyi miniszter veszi át.
Egyes újságokban valóban jelentek meg kifejezetten ellenséges, sokszor minősíthetetlen hangvételű cikkek, valami tehát megváltozott, ám ennek okairól engem hiába kérdez. Az is tény, hogy ezek a sajtótámadások a bírósági szervezettel kapcsolatos újabb elképzelések hivatalos bejelentése előtt egymásfél hónappal láttak napvilágot. Ezekről nem tájékoztatták az OIT-t, és ismereteim szerint a bírósági szervezet alapvető átalakítása, illetve a bírák nyugdíjkorhatárának módosítása korábban szóba sem került. Az új alaptörvény tervezete kapcsán persze voltak bizonyos találgatások, de magam azt hangoztattam, hogy a bíróságok szervezetére és működésére vonatkozó sarkalatos törvények nélkül az alkotmány rendelkezései sem értelmezhetők. Egyébként illúzió, hogy az igazgatási hatáskörök áthelyezésével a bírósági szervezet gondjai orvosolhatók.
Egyes bírák úgy vélik, ön nem vette fel elég határozottan a kesztyűt.
Azokban az ügyekben, amelyekben az első számú vezetőnek meg kellett szólalnia, megszólaltam. Jeleztem a véleményemet a semmisségi törvényjavaslat tárgyalása idején, mert azt problematikus jogi eszköznek tartottam, ám a törvény megszületett, s ettől kezdve a jogalkalmazónak csak a végrehajtás a feladata. Határozottan szót emeltem a nyugdíjkorhatár csökkentése ellen is – levelet írtam a kormányfőnek, kérve, hogy a véleményem szerint káros és indokolatlan intézkedést vonják vissza –, de kétségkívül tartózkodtam a jogellenes lépésektől, így senkit nem szólítottam fel sztrájkra, és a munkavégzés alól sem mentettem fel senkit, bár ezt is kérték tőlem nyílt levélben. Elmentem addig, ameddig ebben a székben törvényesen lehetett.
A nyugdíjügyben több legfelsőbb bírósági bíró alkotmánybírósági beadványt készített. Aláírja?
Ez jogszerű, de egyéni bírói kezdeményezés. A beadványhoz egyetlen aláírás is elég.
A váratlanul előhozott nyugdíjügynél súlyosabb következményei lehetnek, ha az igazságügyi tárca személyzeti hatásköröket kap. Gondoljunk csak arra, hogy a bírósági vezetők kinevezésével vagy felmentésével bizonytalanságban, félelemben lehet tartani embereket.
A félelemben élő, amegvesztegethető vagy előnyök kilátásba helyezésével befolyásolható bíró nem bíró többé.
Mégis azt állítom: ha egy politikus bírósági vezetőket nevezhet ki és mozdíthat el, annak lehet kockázata.
Határozott álláspontom, hogy a bírósági önigazgatás európai alapérték. Ahol a demokrácia helyzete bizonytalan és a közjogi kultúra alacsony szinten áll, s ezért nagy a kísértés, hogy a politika befolyást gyakoroljon független intézményekre, illetve túlterjeszkedjék saját természetes mozgásterén, ottmég inkább alapérték. Ez leginkább a miénkhez hasonló fiatal demokráciákra igaz, és a velencei bizottság álláspontja szerint ezekben az országokban kifejezetten kívánatos, hogy az igazságszolgáltatás vezetőinek kinevezéséről a végső szót olyan testület hozza meg, amelyekben a bírák többségben vannak. Ha ugyanis a személyzeti döntéseket politikus vagy a politika által kijelölt személy hozza meg, bármilyen korrekt is az eljárás, a kinevezett független bíró is „politizálódik”. Az persze mindezek ellenére egyértelmű, hogy egyetlen ilyen bírósági önigazgatási szervezet sem vonulhat elefántcsonttoronyba, s nem lehet akadálya a nyilvánosságnak, az átláthatóságnak és az ellenőrizhetőségnek.
Amúgy korábban ezt is az OIT fejére olvasták. Egyébként ön szerint az igazságszolgáltatás milyen gondjaira kellene megoldást találni?
A hatékonyság, az ítélkezési munka minősége változatlanul javításra szorul. Ugyanakkor néhány akut problémára kellene megoldást találni, ilyen például a Budapesten és Pest megyében kialakult helyzet: a bírák terhelése mindkét helyen elviselhetetlenül nagy, és emiatt az ügyek átfutási ideje elfogadhatatlanul hosszú. Tarthatatlan, hogy a Fővárosi Bíróság egyetlen nehezen irányítható és szinte átláthatatlan bírósági monstrumként működik immár hosszú évtizedek óta. Mi indokolja, hogy Budapesten kell működtetnünk Európa legnagyobb bíróságát? Tarthatatlan az is, hogy az igazságszolgáltatás költségvetési támogatása 2004 óta egyetlen fillérrel sem nőtt, és emiatt sok helyen elképesztőek a viszonyok.Mindenekelőtt el kellene dönteni olyan alapkérdéseket, hogy mit várunk az igazságszolgáltatástól.
Ha mindezekben a kérdésekben a kormány maga dönthet, egyetlen tollvonással elintézheti például a bírói státusok átcsoportosítását, smáris egyenletessé válik a munkateher. Ez az OIT-nek nem sikerült. S ha a hatalom úgy akarja, lesz pénz is.
Ez így nem igaz. Pontosan tudjuk, milyen intézkedésekre lenne szükség, ám az OIT lehetőségei a napi ügyek vitelén túl igencsak korlátozottak. Bírákat nemmozgathatunk tetszésünk szerint, és – az egyetemi városok kivételével – a megfelelő utánpótlás sem biztosított, s emiatt egyre több helyen nincs elég fogalmazó és titkár, ami ugyancsak a lehetséges mozgásteret szűkíti. A forrásokról pedig végképp nem mi döntünk. Ettől még igaz lehetne, amit mond, mert jó lenne, ha sikerülne meggyőzni a kormányt arról, hogy az általunk elvégzett állapotfelmérés alapján mit kellene tenni, s meghozná a szükséges intézkedéseket. De ehhez nem kell az igazságszolgáltatás napi működését szolgáló szervezetet és hatásköröket megváltoztatni. Megalapozottabb döntések születhetnek, amikor a bírósági szervezet maga tárja fel a problémákat, mint ha egy külső szervezet tenné ugyanezt.
Ne kerülgessük: lehetséges, hogy a kormány csak a hatalmat akarja átvenni a bíróságok felett?
Én változatlanul bizakodom abban, hogy nem kezdünk mindig mindent a nulláról, s a bírói önigazgatás rendszere – amit Magyarország számára nemzetközi szervezetek is javasolnak –megmarad.Másik lehetséges megoldás, hogy a bíróságok igazgatásáért a szaktárca felel majd, ami egyértelmű visszalépés lenne. De változatlanul állítom: nem ez a fő kérdés, mert ettől önmagában mákszemnyivel sem lesz jobb az igazságszolgáltatás. Ráadásul a 62 év feletti bírák nyugdíjazása önmagában is legalább másfél-két évig tartó súlyos működési zavarokat okoz, s ha ehhez további szervezeti változások társulnak, a kedvezőtlen hatások hatványozódásával kell számolni.
Ön szerint nem szomorú, hogy alig több mint fél évvel az új alaptörvény hatálybalépése előtt a bíróságok jövőjét illetően csak találgatni tudunk?
Remélem, hogy a sarkalatos törvények kidolgozása során a bíróságok véleményét is figyelembe veszik. Ezek a törvénytervezetek július–augusztus végére készülnek el, és utána kezdődhet az egyeztetés, amikor ismertetni fogom a szakmai álláspontomat. Egyébként már megkerestek bírákat –személy szerint engem is –, és kérték a véleményünket. Azt persze, hogy mi lesz majd az előterjesztésekben, nem tudhatjuk.
Netán beszéltek arról is, hogy mi lesz az ön sorsa? Maradhat a Kúria elnöke, vagy mennie kell? Mert ilyen értelmű üzeneteket is kapott már.
Velem erről nem beszélt senki, újságírói találgatásokkal pedig nem kívánok foglalkozni. Bármit mondanék erről, az üzenetként hatna.
Névjegy
BAKA ANDRÁS
A jogi diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa 1989-ig. 1990-ben az Államigazgatási Főiskola főigazgatójává nevezték ki. 1988-tól 1990-ig a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének, valamint az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke volt. Az 1990-es országgyűlési választáson a Magyar Demokrata Fórum színeiben szerzett mandátumot. 1991-ben megválasztották a stras bourgi Emberi Jogok Európai Bíróság bírájává. 2009-ben Sólyom László köztársasági elnök harmadszori javaslatára az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének választotta.
