– Meg – mondja. – A szlovákoknak eladott ház árából szépen jutott pénz a gyerekeinknek.

– És maguknak megtetszett Mosonmagyaróvár, az új otthonuk?

– Mi már sehol sem érezzük jól magunkat, hol itt fáj, hol ott fáj – tér ki az egyenes válasz elől, de aztán panaszra fogja:

– Be vagyunk zsúfolva egy panelba az urammal, az még nem is volna nagy baj, mert kényelmes, de nincs ismerős szomszéd, akihez szóljon az ember. Naponta ötször is sétálgatunk az utcán, hátha szembejön valaki, aki szintén Rajkáról költözött be, és legalább pár szót váltani lehet vele. Ide, a faluba visszajönni nemigen szeretünk. Lassan már olyan jó ismerős sem marad Rajkán, akitől egy kapát kérjünk, ha virágot akarunk ültetni a családi sírra.

Nézem az asszonyt, ünnepi ruhát visel. Régebben bizonyára akkor öltözött ki, ha bement a városba, most elhagyott szülőfaluját tiszteli meg vele. A szlovák–osztrák–magyar hármas határon található Rajkán 2700 ember él. Egyharmaduk szlovák állampolgár. Az odaköltöző szlovákiaiaknak csak a fele magyar ajkú. Összesen háromszáznál is több családi házat, telket vettek meg a pozsonyiak vagy a szlovák főváros külterületén élők.

– Rajka Pozsony kertvárosa lett –mondja Kiss Vince polgármester. –Jönnek orvosok, pedagógusok, mérnökök, többnyire városi emberek. Ez abból is látszik, hogy pórázon sétáltatják a kutyáikat esténkét az utcán. Ez itt eddig nem volt szokás.

A falu tele van óriásplakátokkal, telkeket, házakat hirdetnek szlovákul. A kereslet felverte az árakat. A telek négyzetmétere átlagosan 20 ezer forint, a nyolcvanas években épült családi házakhoz 20-30 millióért lehet hozzájutni.

A határ felőli faluszélen magyar magánvállalkozások lakóparkszerűen tervezett társasházakat alakítottak ki, közös udvarukban csak szlovák rendszámú autó parkol. Általában egy-két éves, drága kocsik.

Egy fiatalasszony babakocsival érkezik haza a boltból, udvarias mosollyalmondja el azt, amit eddigmegtanult a nyelvünkből: „én nem beszélek magyarul”.

A Rajkára letelepedett szlovákok nagy többsége Pozsonyban dolgozik. A szlovák főváros centrumát autópályán negyedóra alatt érik el, gyorsabban, mint ha Pozsony másik végében laknának. Ráadásul Rajkán lényegesen olcsóbban jutnak házhoz, telekhez – Pozsony kifejezetten drága város lett –, s élvezhetik a zöldben pompázó falu csendjét, természeti áldásait.

A nagyobb gyerekeket reggelente magukkal viszik szlovákiai iskolákba, a kisebbeket a helyi óvodába adják be. A két óvónő valamelyest beszél szlovákul, szót értenek a gyerekekkel. A szlovák óvodások után egyébként nem fizet normatívát a magyar állam a falunak, ezért aztán „tandíjat” állapított meg számukra az önkormányzat. Ez jelenleg havonta 42 ezer forint.

Az önkormányzat megállapodott a pozsonyi tömegközlekedési céggel: Rajkáról negyvenpercenként megy busz Pozsonyba, összesen egy euró a menetdíj. Sokan azonban kocsival járnak munkába.

Tavaly súlyos motorbaleset ért egy rajkai fi atalt. Egy Pozsonyba tartó autó ért oda elsőként. Kiderült, hogy a helyszíni mentésekre szakosodott, Dunakilitin élő szlovák orvos ült a kocsiban, melyet az elsősegélynyújtás minden modern berendezésével felszereltek. Ez volt a sérült fiatal szerencséje.

Ekkor megnőtt a letelepedett szlovákok ázsiója a faluban. A helyiek egyébként is békében élnek velük, az sem okoz feszültséget Rajkán, hogy néhány autóra szlovák zászlókat tűznek a tulajdonosaik.

A szlovákinvázió sokaknak hozott jelentős, igaz, csak egyszeri bevételt a házeladásból. Nem ritka, hogy a rajkai fiatalok rábeszélik szüleiket, adják el ingatlanjukat, költözzenek egy olcsó mosonmagyaróvári panelba. A két otthon árkülönbözetéből aztán a fiatalok is el tudnak indulni az életpályán. Általában nem Rajkán, mert számukra ott most magasak az ingatlanárak.

– Ezt a házat is elvinnék a szlovákok, ha adnám – mondja a buszmegállóban Őri Zoltán, s a háta mögötti épületre mutat. – De hát itt él minden rokon, a halottaim meg az itteni temetőben nyugszanak. Hol érezném én máshol otthon magamat, mint Rajkán?

Akadnak, akik reménytelenülmegduzzadt banki kölcsönüket tudták kiegyenlíteni a szlovákoknak eladott ház előre kifizetett árából. Egy névtelenséget kérő magyar férfi azt magyarázza:

– Nyakon ragadott a válság, meg is fojtott volna a svájci hitel, ha nem tudok jó pénzen túladni a házon. Némi túlzással azt mondhatnám: engem a szlovákok mentettek meg attól, hogy hajléktalan legyek.

Szlovák nyelvű ingatlanhirdetés Rajkán