Gátat a gátnak!
Annak, hogy a fővárosnak árvízvédelmi problémái vannak egy jogilag hullámtérnek minősülő üdülő- és árterületen (ahol évtizedeken át csak úgy lehetett építkezni, hogy a víz ne tehessen kárt az építményekben), a helyi önkormányzat mellett két személyes felelőse biztosan van. Az egyiket Deutsch Tamásnak hívják: a sportminiszter regnálása alatt zajlott le a csónakház-privatizáció, amelynek következtében a vízálló sportlétesítmények helyére védelemre szoruló vendéglátó-ipari létesítmények kerülhettek. A másikat pedig Tarlós Istvánnak: ő volt az, aki III. kerületi polgármesterként – minimum – tűrte a vízpart beépülését.
A III. kerületi Római-part Európában egyedülálló adottságokkal bír(t): kevés fővárosnak van több mint három kilométernyi élővízkapcsolattal rendelkező partszakasza. Ez a terület sok évtizeden át rekreációs célokat szolgált. Aztán ide is betette a lábát a kapitalizmus (a maga keleti köntösében): a sportegyesületek kitelepítése, lakópark- és szállodaépítések, jogilag nehezen minősíthető területfoglalások követték egymást. A Római-partra beköltözött a tőke, a városlakók pedig fokozatosan ki-. A helyi önkormányzat készségesen asszisztált, időről időre felvetve, hogy az ártérre települő luxusberuházások árvízbiztonságát Budapest lakosságával, illetve az ország adófizetőivel kellene megfizettetni.
Egyszerűbben: a helyhatóság olyan – közpénzből finanszírozandó – gátépítéseket javasolt, amelyek elsősorban az építési szabályozást legalábbis megkerülve létesített építményeket védenék. A III. kerület vezetése a helyi lakosság nevében érvel a gát mellett, ugyanakkor jellemző adat, hogy az érintett területen mindössze 60 családi ház áll, a többi veszélyeztetett épület az utóbbi években emelt szálloda, vendéglő és (az ártéri korlátozások miatt hivatalosan üdülőnek számító) lakóparki társasház.
„Az építsen gátat a saját pénzén, aki éttermet meg lakóparkot csinált az árvízálló csónakházak helyén.Meg aki kiadta rá az engedélyt” – olvasható egy, a Római-part jövőjével foglalkozó internetes fórumon, hogy mit gondolnak „az emberek” erről a fejlesztési politikáról.
Reméljük, a zöldminiszter (vagy valamelyik államtitkára) most is legény lesz a gáton, ugyanúgy, mint abban a tavalyi ügyben, amikor a szintén ártérre épült felsőzsolcai Auchan létesítésének engedélyezői fizettek az állásukkal az engedékenységükért.