Az ilyen előírások hiánya persze a kínálat áttekintése mellett azt is megnehezíti, hogy a szülők ellenőrizzék: milyen referenciái vannak a szervezőnek, milyen a higiénia, vagy betartják-e a gyermekétkeztetés előírásait.

Pedig sok családnál komoly döntésről van szó, hiszen költségvetésük jelentékeny részéről határoznak. A Táborfigyelőnél gyűlő adatok szerint manapság a bentlakásos, ott alvós táborok esetében egy hétre minimum 20-25 ezer forinttal lehet számolni, ezek valóban az olcsó kategóriát jelentik. A táborok döntő része, vagyis az átlag 30-35 ezer forintot kér a gyermek egyhetes időtöltéséért. Ám ezen a piacon is megtalálhatóak már az extra szolgáltatások, melyeknek meg is kérik az árát: a nívósabb nyári kikapcsolódás 70-90 ezer forinttól indul, a határ pedig a csillagos ég – fogalmazott Tóth Béla.

A napközis rendszerben, vagyis amikor a gyermekek az éjszakát otthon töltik, persze alacsonyabbak a díjak. Ebben az esetben az alsó kategóriában már 8-10 ezer forintért is lehet szervezőt találni, az átlag 15–22 ezer között szór, míg egy ilyen rendszerben megoldott luxustáborozás ára jellemzően 50 ezer forinttól indul. Utóbbi esetben az árat a valóban nem mindennapi programok nyomjákmeg: egy ilyen táborozáskor a gyermekek például már nem ifjúsági szállóban, hanem szállodákban laknak, csónakázás helyet vitorlással mennek ki a vízre, és esetenként a nyelvtanárok is anyanyelviek, nem pedig hazaiak. Extraként említhető, ami egyre inkább terjed, hogy a gyerekek a táborok végeztével megkapják (vagy megvehetik) a tábor ideje alatt készült összes digitális fotót CD-n vagy DVD-n, és pólót is kapnak.

A tapasztalatok szerint azonban kedvező az a fejlemény, hogy bár sokszor valóban jelentékeny összegről van szó, ám a családok választásában még kapnak a szolgáltatások. A szülő elsősorban a pénztárcához keres tábort, viszont a kiválasztott kategóriában ezek között igyekeznek a gyermeknek hasznos és jó programokat kínáló nyaralást választani.

Bár hosszú, hiszen mintegy két és fél hónapos szünidőt tartanak a nyáron a hazai iskolák, itthon jellemzően 1-2 hétre küldik táborozni a nebulókat. Ez ugyanakkor nem minden esetben ugyanazt a tábor jelenti, vagy nem minden esetben egymás utáni időszakról van szó – hangsúlyozta Tóth Béla. A napközis táborok esetében, ami gyakorlatilag élménydús programokkal tűzdelt gyermekfelügyeletet takar, akár egy hónapos időszak is előfordul. Ezen érdemes elgondolkozni, mert ilyen esetben kedvezményre is számíthat a szülő. A bentlakásos táborok esetében nem jellemző a két hétnél hosszabb időszak. Ennek nem is feltétlenül a költségek, sokkal inkább a honvágy az oka, valamint sok esetben a szülő sem szeretne ennél hosszabb időre távol maradni a gyermekétől.

A fizetőképes keresletben jelentős az eltérés az ország keleti és nyugati része között. Utóbbi régióban többen képesek magasabb árú szolgáltatásokat megfizetni. Ez a különbség a táborok árában is tetten érhető. A jövedelmi viszonyoktól függetlenül viszont az is igaz: nem általános, hogy a lakhely régióját messzire elhagyja a gyermek egy tábor kedvéért. Ilyen kivételt legfeljebb a Balaton vagy a Velencei-tó kedvéért tesznek a szülők. Tóth Béla megjegyezte: ma leginkább az idegen nyelvi, a lovas-, a kézműves- és a kalandtáborok a keresettek. Új szolgáltatástípus az úgynevezett kevert tábor, ez most igen divatos. Ebben az esetben például idegen nyelvi tábort ötvöznek más tematikával, azaz délelőtt például angolórán vesznek részt a gyerekek, délután közös kézművesoktatás vagy strandolás a program. Mindezek mellett rendkívül népszerűek a horgász-, a varázslóés tudóstáborok vagy a tehetséggondozó, de például a főzőtáborok is.

Középhosszú vakáció

A magyarországi iskolai nyári szünet a maga 11-12 hetével a középmezőnybe tartozik. Ugyanez a balti vagy a déli államokban 13 hét, de Európában többnyire a 6–9 hetes szünet a jellemző. A nettó tanítási időt nézve pedig az alsó tagozaton a középmezőnyben, a felső tagozaton viszont már hátul kullogunk, vagyis nemzetközi összehasonlításban a magyar gyerekekre kevesebb közvetlen pedagógusi figyelem jut.