A médiatörvény életbelépésekor azt írtuk, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Volt, aki szerint maga a tény, hogy a mondat megjelenhetett, a liberális és baloldali orgánumok puszta léte cáfolja az állítást. Ha minden így megy tovább, hamarosan újabb lépéssel kerülünk közelebb ahhoz, hogy január 3-i címlapunk üzenete mindenkihez eljusson: a Médiatanács a mai formájában nem hosszabbítja meg a Klubrádió frekvenciaszerződését.

Ezzel elhallgat az ország egyetlen ellenzéki közéleti rádiója. Mindez az előzetes pályázati felhívás szerint „a rádiós piac sokszínűségének megteremtése” érdekében történik.

Nem egy konkrét rádió lététől függ, van-e Magyarországon sajtószabadság, vagy nincs. Az egészet kell nézni: a hírek és a különféle vélemények, nézetek eljutnak-e azokhoz, akik érdeklődhetnek utánuk? A válasz az, hogy ma kevésbé, mint egy évvel ezelőtt. Minden folyamat egy irányba mutat, jövő ilyenkorra még annyira sem jutnak majd el a közönséghez a nem kormányzati információk és gondolatok, mint most.

A sérelmeket mindkét oldalon tudnák sorolni, de a tények magukért beszélnek.

A jobboldal sokáig baloldali médiatúlsúlyt emlegetett, ugyanakkor a konzervatív orgánumokat a baloldali–liberális kormányok nem fenyegették – sem létükben, sem egyébként. Sőt, a Horn-kormány alatt még arra is volt példa, hogy segítették a túlélésüket.

A rendszerváltás óta Magyarországon politikai nyomásra lapot csak az első Orbán-kormány idején zártak be. A Hír tévének a szocialista, liberális kormányzatok idején ezzel szemben még az sem árthatott, hogy riportere „közvetítés” címén törvénytelenségre buzdította a tévészékház ostromlóit, vagy az, hogy sorozatosan provokálta a Gyurcsány-kormány minisztereit. Akkor mindez beletartozott a sajtószabadságba. Ma ellenben az sem tartozik bele, hogy Bolgár György élő adásban beszélget a hallgatókkal.

Hadd szóljon! címmel koncertet szerveznek a hallgatóitól már 120 millió (!) forintot kapott Klubrádió javára. Olvasói anyagi támogatását kéri a legrégebben megjelenő magyar napilap, a Népszava, ehhez a megoldáshoz folyamodik az egyik legfiatalabb internetes orgánum, a liberális Galamus is.

A kormánynak és a Médiatanácsnak, ha valóban a sokszínűség lebegne a szeme előtt, támogatnia kellene ezeket az orgánumokat. A tények azonban azt mutatják, hogy a cél az egyszínűség, a közmédia államivá tétele után a kereskedelmi média bedarálása. Szabad, sokszínű sajtó nélkül 2014-ben nem lesznek szabad választások.

Előre szólunk, hogy ne a nemzetközi ellenőröktől tudja meg, akit illet.