A gyomaendrődi kistérségi – vélhetően az Alföld legnagyobb részére jellemző – problémalista élén az áll, hogy nincs állás. Piaci munkahely már régóta nagyon kevés van. Idén januártól visszafogták a közfoglalkoztatást is. Ennek következményei megjelennek a feketemunkából megszerezhető jövedelem csökkenésében. Az órabér már csak 300–350 forint, alkudni nem lehet, mert bármikor találnak olyat, aki rákényszerül, hogy ennyiért is elvégezze a munkát. Gyakran már nem is pénzben fizetnek, hanem természetben: zsírt, kolbászt, szalonnát, egy üveg bort adnak munkabérként. Növekszik a közműszolgáltatóknak való eladósodás. Már adósságkezelést igényelnek az alsó középosztályhoz tartozó, kétgyermekes, kétkeresős családok is, akik között megjelentek a felsőfokú végzettségűek. Kiugróan magas az önkormányzati szociális bérlakások díjhátraléka.

Gyereket vállalni ilyen körülmények közt igenis, jelentős teher: a nagycsaládosok akár két dolgozó szülővel is leszakadóban vannak. Ugyanakkor csökken a családok összetartó ereje mind a nem roma, mind a hagyományosan családcentrikusnak tartott roma családok köré ben. Vannak általános iskolai osztályok, ahol egyetlen gyermeknek sem élnek együtt a vér szerinti szülei. Sok helyen kikapcsolták az áramot, a gázt és a vizet – gyerekek élnek világítás, fűtés nélkül, minimális tisztálkodási feltételek között, s otthon enni sem kapnak eleget. A problémás családban felnövő serdülők körében gyakori a depresszió, a pánik- és szenvedélybetegség. A roszsz körülmények közt egyedül élő idős emberek elmagányosodnak, kirekesztődnek a társadalomból. A mentális és szenvedélybetegségek a legtöbb esetben nem okai, hanem következményei a szociális problémáknak. A rosszul fizetett szociális segítők munkájuk során ritkán kapnak megfelelő szakmai segítséget.

A mélyszegénységben élő csaláz otthon töltött rövid hétvégék előtt és után nyugtalanok, visszaérkezve a kollégiumba, éhesek. A helyben lakó, de szociális problémákkal küzdő családok gyermekeit is fölveszik a kollé giumba, ahol nemcsak ételt, hanem ruhát is kapnak. Családi minta és lehetőség híján a rendszeres munkavégzés nem épül bele a szokásrendszerükbe. A pedagógusoknak is annyira kevés a jövedelmük, hogy szociális helyzetük nem sokban különbözik a rájuk bízott családokétól. A tanulás nem érték a fiatal korosztály számára