Egyházi törvény: szabadság vagy kasztrendszer?
A kormánynak semmi sem hiányzik kevésbé egy újabb nemzetközi botránynál, méghozzá olyan kényes témában, mint a vallásszabadság. Talán ezért is készül titokban az egyházakról szóló törvény, amely a deklarált szándék szerint az eddig egyházként elismert szervezetek nagy részét megfosztaná ettől a státusztól. „Képlékeny a helyzet”, állítják egybehangzóan a lapunk által megkérdezett szakértők, minisztériumi emberek, különböző felekezetek képviselői.
Bár a református zsinat ülésén Bölcskei Gusztáv püspök nekilátott ismertetni a kormányzati koncepciót, hangsúlyozta, csupán munkaanyagról van szó. Fejlett jóstehetséggel sem lehet megtippelni, mi kerül a végleges változatba. Pedig sok idő nincs, ha a kormány tetemes késés nélkül tartani akarja saját menetrendjét: Szászfalvi László, az egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár bejelentette, hogy az új jogszabályt várhatóan még a nyáron megszavazza a parlament.
A jelenlegi, 1990 óta érvényes törvény formális feltételekhez köti, hogy száz ember egyházat alapítson. A kisebb vallási közösségek korábban nagy felzúdulással fogadták, ha a jobboldal szigorítani akart az amúgy megengedő szabályozáson. Most csendben vannak, kivárásra játszanak. A tét nagyobb, mint a rendszerváltás óta bármikor: a Fidesz–KDNP-nek megvan az új törvény elfogadásához szükséges kétharmados többsége.
A szocialisták tiltakoznának, csak éppen nincs mi ellen. Tanácstalanságot tükröz Nyakó István közleménye, amely az MSZP nevében „nyomatékosan kéri” Szászfalvit, haladéktalanul tájékoztassa a készülő törvénytervezetről a parlamentet, hogy az ellenzéki pártok is kifejthessék álláspontjukat. Nyakó egy másik nyilatkozata nem vitatja, hogy indokolt lehet a törvény felülvizsgálata, de bízik abban: a kormány nem a „Horthy-korszak kiváltságokra épülő egyházpolitikáját hozza vissza”. Az MSZP-s politikus által is említett törvényi felülvizsgálatra tényleg megérett az idő. Dinamikusan növekszik, napjainkban háromszáz köré tehető a bíróságon nyilvántartásba vett egyházak száma. Jelentős részükről sejteni-tudni lehet, hogy szimpla üzleti vállalkozásként, a kedvező adószabályok és az egyszázalékos felajánlások miatt választotta az egyházi formát.
Erkölcsi, hitéleti, politikai és anyagi érdek, hogy a törvény kirostálja az álegyházakat. A kérdés az: hogyan? A szóvirágokkal ékesített kormányzati megnyilvánulásokban természetesen szó sincs Horthy-korszakról. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes például Gödöllőn, a Keresztény–zsidó–iszlám párbeszéd címmel rendezett nemzetközi konferencián a napokban arról beszélt, hogy az állam nem avatkozhat teológiai ügyekbe és nem illetékes vallási kérdések eldöntésében, fontos feladata viszont garantálni a vallásszabadságot.
Nyugodtak azonban cseppet sem lehetünk. A református Orbán Viktor miniszterelnök, a katolikus Semjén Zsolt – és úgy általában: a Fidesz–KDNP – kivételezett bánásmódban részesíti a nagy keresztény egyházakat. Ráadásul a kormány egyéb ténykedése sem azt a benyomást erősíti, hogy a hatalom betegesen ragaszkodik a jogállami normákhoz. Az ígérgetések ellenére könnyen előfordulhat, hogy a háttérben dolgozó egyházi, politikai és szakértői lobbik küzdelme a vallásszabadság kiteljesedése helyett kasztrendszer bevezetését fogja kitermelni.
Az egyházként regisztrált szervezetek között ma jogi értelemben nincs különbség, az új törvényi koncepció ellenben létrehozná a „történelmi” és az „elismert” egyházak kategóriáját. Az elnevezés még változhat, mindenesetre a minisztériumi kalkulációk szerint összesen negyven-ötven egyház marad meg. A többiek mennek a levesbe, azaz vallási egyesületként (nyilvánvalóan korlátozott jogosítványokkal) folytathatják.
Szászfalvi László nemrégiben közölte, hogy a „történelmi” kategóriába kerülést – a korábbi tervektől eltérően – mégsem kötik 25 ezres létszámhoz, míg az „elismert” egyházaknak legalább húszéves magyarországi jelenlétet és ezer tagot kell igazolniuk. A kormányzat belátta, hogy a vallási sajátosságok miatt reménytelen vállalkozás lenne olyan objektív kritériumrendszert kidolgozni, amely valamennyi szervezet esetében egységesen alkalmazható. A törvényhozók ezért kiskaput hagynának maguknak: külön jegyzékben sorolnák fel a megítélésük szerint vitathatatlanul egyháznak számító közösségeket. Ezek mentesülnének a többiek számára előírt újbóli, immáron tartalmi vizsgálatot jelentő bírósági regisztrációtól.
A kormány képviselői még nem adtak érdemi tájékoztatást arról, mi lesz a különbség a „történelmi” és az „elismert” egyházak között. Nem világos az sem, hogy a névjegyzék összeállításakor mennyiben teljesülhet az a Semjén Zsolt által is megfogalmazott elvárás, amely szerint az államnak nem szabad beavatkoznia vallási kérdésekbe. Tisztázatlanok a bírósági bejegyzés feltételei is: Szászfalvi László elismerte, hogy a regisztráció ügye a leginkább vitatott pontok között szerepel. Sok tehát a kérdőjel. A kérdésekre rendre ugyanaz a válasz: még semmi nem dőlt el, folynak az egyeztetések.
