Újabb kínos incidens
Frank La Rue az internet szabadságáról szóló szakmai konferenciára érkezett Budapestre, de itt-tartózkodásáról hivatalosan értesítette a Külügyminisztériumot, és hivatalos találkozót kért a parlament emberi jogi bizottságának tagjaival. (La Rue már az első, áprilisi látogatásán jelezte ezt az igényét és kérte, hogy a találkozóra szakmai szervezeteket is hívjanak meg.) A „félig hívatlan” vendéget végül nem hivatalos bizottsági ülés keretei között fogadták, hanem egy „nyilvános (!) meghallgatáson”. Ehhez képest a sajtó csak magától La Rue-től értesülhetett a találkozóról, arról sem a bizottság, sem a parlament nem adott ki hivatalos meghívót, és elsőre a parlamenti sajtóosztályon is azt közölték lapunkkal, hogy a bizottság nem is tart ülést.
Az eleve kínosnak ígérkező találkozó felülmúlta a várakozásokat: nemhogy nem verték nagydobra, de még a bizottsági tagok is csak az utolsó pillanatban szembesültek azzal, hogy kik is szerepelnek a meghívón: nagycsaládosok, a katolikus újságírók szervezete, egyházak – és a MÚOSZ. A meghívott szervezetekről Lukács Tamás, a bizottság KDNP-s elnöke döntött, míg La Rue saját listát küldött, amelyen tíz – a bizottság elnöke szerint kizárólag liberális – szervezet szerepelt (zömmel a médiatörvényt kritizáló szervezetek: a Társaság a Szabadságjogokért, az Amnesty International és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet). Lukács elutasította az ENSZ-raportőr listáját, végül az a „kényszerű kompromisszum” született, hogy a jobboldalhoz húzó, illetve liberális szervezetek is szót kaptak – legalábbis néhányuk. Az ülésen így két szólam volt meghatározó: a keresztény értékekről, erkölcsromboló médiáról értekező családos-katolikus vonal, illetve a szakmai krtitikát megfogalmazó TASZ–Amnesty–MÚOSZ „tengely”.
Az ülésen Frank La Rue megismételte, hogy továbbra is aggasztja a médiatörvény, különösen a médiahatóság „függetlensége”. Továbbra is érdemi társadalmi egyeztetést sürgetett, de – célozva a listaafférra – „nem csak a kormányhoz közel álló szervezetekkel, hanem függetlenekkel is”. „Magyarország mindig is a szabadság szimbóluma volt Európában, meg kell találni a módját, hogy ismét az lehessen”, mondta.
Lukács Tamás bizottsági elnök azt ajánlotta La Rue-nek, hogy mielőtt véleményt alkot, hallgassa meg a másik felet is. Majd gunyorosan konstatálta, hogy legalább egy kérdésben sikerült előre lépni, hiszen a La Rue-féle lista bizonyítja, hogy az ENSZ-raportőr tájékozódása teljesen egyoldalú, reméli, hogy – a többi szervezet meghallgatása után – már árnyaltabban látja a képet.
A konkrét kifogásokat illetően Lukács európai példákra hivatkozott, így arra, hogy számos EU-tagállamban kormányirányítás alatt áll a médiahatóság, feltéve a kérdést, hogy nekik „miért volt annyi nemzeti önbecsülésük, hogy nem csináltak nemzetközi hisztériát”. A Médiatanács tagjai pedig szerinte igenis, függetlenek. Mindezek után Lukács Tamás közölte, hogy a bizottságuk tulajdonképpen nem is illetékes a médiatörvény ügyében. Végül azzal búcsúztak, hogy legközelebb majd szélesebb körben rendeznek vitát, amelyen immár több szervezetet is meghívnak, „diszkrimináció nélkül”. La Rue jelezte, hogy ha meghívják, szívesen visszatér, lehetőleg még a médiatörvény soron következő, javarészt technikai módosítása előtt. (A már elkészült módosítás egyik különlegessége, hogy eltörli a sajtóbírságok alsó határát, és elrendeli, hogy a bírságokat az adóhatóság hajtsa be, amit La Rue külön is kifogásolt, mondván nem kellene összemosni a két rendszert, „hacsak nem amegfélemlítés a cél”.)
Úgy tűnik, a kormányoldal az ENSZ-szel való viszonyt is rontani akarja – kommentálta a történteket lapunknak Lendvai Ildikó, a bizottság MSZP-s tagja, aki példátlannak minősítette, hogy nem hívták meg azoknak a szervezeteknek a többségét, melyekkel a raportőr találkozni kívánt. Ennek nyilván az az oka, hogy La Rue fenntartja súlyos aggályait a médiatörvénnyel kapcsolatban, továbbra is szükségesnek tartja a kabát újragombolását. „Reméljük, hogy még az újabb, egyébként semmire sem jó törvénymódosítás megszavazása előtt sor kerülhet egy valóban széles körű konzultációra, ahonnan már senki sincs kizárva”, tette hozzá az ellenzéki képviselő. Lukács Tamás viszont azt furcsállja, hogy a meghívott fél akarja diktálni a feltételeket, hogy kiket hívjanak meg a konzultációra.
– Ez az úgynevezett nyilvános konzultáció éppen úgy zajlott, ahogy az egész médiatörvény tárgyalása és elfogadása: átláthatatlanul, tisztázatlan körülmények között, antidemokratikusan – értékelte a botrányos ülést Szigeti Tamás, a TASZ jogásza.
– Az emberi jogi bizottság semmivel sem segítette elő, hogy emberi jogi szervezetek részt vehessenek az ülésen – tette hozzá Szigeti, aki szerint csak többszöri unszolásukra ismerte el a bizottság, hogy egyáltalán ülést tartanak, és csak a rámenősségüknek köszönhetik, hogy végül is részt vehettek.
