Senki nem tudja, miből lesz pénz
Az egészségügy nagyszabású átalakítását célzó programból két dolog biztosan hiányzik: nem tudni, honnan lesz pénz amegvalósításra, és azt sem, ki lesz a kórházak gazdája. A kormány ugyan a fővárosi kórházak államosítását jóváhagyta, de az összes többire az új önkormányzati törvényig nemet mondott. Ez azt is jelentheti, hogy még nem játszották le a Fidesz erős polgármesterei és a kormányzati elképzelések közötti nézeteltérést. A fideszes polgármesterek nem szívesen adnák állami tulajdonba kórházaikat. Lapunk ezzel kapcsolatos kérdésére Szócska Miklós tegnap csak annyit mondott: hogy hová, kihez tartozzon az ellátás felelőssége, az az önkormányzati politika függvénye, amiről a kormány határozmajd. Budapest helyzete más, mert ott az önkormányzat és a főpolgármester is támogatja az állami ellátásszervezést.
A tegnapi kormánydöntés értelmében jövőre újraszervezik az orvosi ellátásokat. Ez azzal jár majd, hogy a betegeknek és a gyógyításban érdekelteknek olyan régi-új fogalmakkal kell majd ismerkedniük, mint a térségi ellátás vagy a betegútszervezés. Az országot Szócska Miklós koncepciója nyolc részre osztja. Egy-egy területen 1-1,6 millió ember ellátásáról kell majd gondoskodniuk az ott lévő egészségügyi intézményeknek. A legfontosabb, hogy csak ott maradhat meg a jelenlegi ellátás, ahol van elegendő orvos és eszköz, és ezek együttes működése rentábilis marad, vagyis kellő számú beteg jár majd az adott rendelésre vagy kórházba. Ahol ezek együttesen nem állnak fenn, onnan elviszik az orvosi szolgáltatásokat a legközelebbi ellátóhelyre. Szócska Miklós arra a kérdésre, hogy megszűnhetnek-e kórházak, csak annyit mondott: ilyen fogalmakat csak egyik elődje, a szabad demokrata Molnár Lajos használt. Ő inkább úgy fogalmaz: lesznek funkcióváltó intézmények, és nyilván az átszervezéssel felszabadulnak épületek is, amelyek értékesítéséből, illetve egyéb hasznosításából bevétele lehet az ágazatnak, amit főként az egészségügyben dolgozók bérrendezésére fordíthatnak. Hozzátette: a struktúrával kapcsolatos döntések a nyár végéig megszületnek, és a jövő évben elindulnak az átalakításokkal kapcsolatos beruházások – ezeket javarészt uniós forrásokból finanszíroznák.
Visszatérve Budapestre: a fővárosi intézményeket hat–kilenc hónap alatt államosítják, de a konkrét megvalósításról még egyeztetnek a főpolgármesterrel. Budapesten a nem önkormányzati tulajdonú kórházakat – például az egyházi intézményeket – nem államosítják, csupán integrálják az ellátórendszerbe. (Szócska bejelentése után alig félórával a városháza kommunikációs igazgatója közleményben jelezte: támogatják, hogy a fővárosi kórházakat „állami gondoskodásba veszik”. A szocialisták viszont azt állították, hogy a kormány terve káoszt és rombolást jelent, mert a tervhez nem készült hatástanulmány.)
A Népszabadság kérdésére, hogy hogyan fogják a betegeket rábírni, hogy az állam által kijelölt utat kövessék a kezelésük alatt, jelentheti-e mindez, hogy az attól eltérő „renitenseknek” fi zetniük kell majd valamilyen díjat, az államtitkár azt válaszolta: „Még nincs döntés e kérdésben, és addig nem is lesz, míg ki nem derül a gyakorlatban, hogy minden térségben valamennyi szükséges ellátás ott van, működik.”
A legfőbb kérdés ezúttal is a miből. Az államtitkár forrásként az uniós fejlesztésekre fordítható pénzeket említette, valamint az átalakítás nyomán felszabaduló belső forrásokat. Szóba került még az úgynevezett „alternatív forrásteremtés” is, például az egészségkárosító termékekre kivetett adó, de ennek részleteiről Szócska Miklós hosszas unszolásra sem volt hajlandó beszélni. Mint ahogyan az sem derült ki, hogy a kormánynak ultimátumot adó orvosokat mekkora béremeléssel próbálja majd itthon tartani.
Sinkó Eszter közgazdász szerint jó, hogy végre megszűnt a bizonytalanság, de továbbra is kérdés, hogy az egészségügy működési kiadásait miből finanszírozza a kormány, mert több százmilliárd forint hiányzik a rendszerből. A Semmelweis-tervben megjelölt források – mint például a népegészségügyi termékdíj – fontosak, de az alapkérdés a forrásszűke. Hozzátette: az, hogy a kormány csak a fővárosi kórházak államosításáról döntött, egyben azt is jelenti, hogy az önkormányzatok szemszögéből ítélte meg az államosítás szükségességét, de ez nem biztos, hogy megfelelő út. Inkább azt kellene megvizsgálni, hogy az önkormányzati tulajdonlásnak milyen előnyei vagy hátrányai vannak, illetve voltak az egészségügy szempontjából.
A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a terv nem oldja meg az ágazat gondjait. Éger István az MTI-nek azt mondta: a koncepcióban vázolt betegút-, valamint az ehhez kapcsolódó ellátásszervezéssel továbbra sem értenek egyet. Nehezményezik, hogy a program semmilyen konkrétumot nem jelöl ki az ágazat munkaerőforrásának kezelésére. Nincs kilátásban a bérek rendezése, így a dolgozók elvándorlása sem áll meg, tette hozzá.
Egri kórházvédők a kapuknál
Az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház állami kézbe adását kezdeményezik a volt kórházvédők, akik annak idején tiltakoztak a Heves megyei egészségügyi intézmény működésének magánkézbe adása ellen: annak idején 725-en nem írták alá a HospInvest által felajánlott munkaszerződést, s távoztak a kórházból. A tavaly ősszel felállt új, immáron fideszes megyevezetéstől azt remélték, hogy segítik a kórházvédők visszatérését – jelentette be tegnap egy sajtótájékoztatón két szószólójuk, Pócs Alfréd és Szabó Pál, ám csalódva vették tudomásul, hogy ez nem történt meg, s mindössze kétszázhúsz hajdani tiltakozó kapott újból munkát eddig az intézményben. Mint mondták, azért fordultak a napokban Szócska Miklós államtitkárhoz és Kovács Józsefhez, a parlament egészségügyi bizottságának vezetőjéhez azzal a kéréssel, hogy „államosítsák” az egri kórházat, mert azzal új kórház jönne létre, új munkaszerződéseket kötnének, reményeik szerint zömmel a volt kórházvédőket helyezve előtérbe a „hospinvestes” dolgozókkal szemben – mondták. Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés fideszes elnöke tudósítónknak ezzel kapcsolatban azt mondta: nincs napirenden a Markhot Ferenc kórház állami kézbe adása. (Doros Judit)
