Szerinte ebből az is következik, hogy esetükben a tiltakozás, az ügyek elintézésének módja, stílusa sem lényegtelen. A kormányfő ma fogadja a rendvédelmi szakszervezetek képviselőit, s a megbeszélés célja, hogy –Orbán megfogalmazásában – „férfi emberek módjára” rendezzék a nyugdíjkedvezményekkel kapcsolatos vitát. „Ők durva dolgokat mondanak, nem akarnak változtatni e mostani helyzeten, én pedig szeretném ezt a helyzetet megváltoztatni, és úgy érzem, az ország nagy többsége is ezt szeretné. (…) Nem engedhetjük, hogy negyven-egynéhány éves korban életerős emberek elhagyják a munkaerőpiacot. Ezt azok, akik 60, 62 vagy 65 éves korukig dolgoznak, a legkevésbé sem érzik igazságosnak. Én az ő oldalukon állok”, fogalmazott. Ha a rendvédelmisek úgy érzik, hogy az ötvenes éveiket taposva nem tudják ellátni a feladatukat, mondják meg, milyen más munkát tudnak végezni. „Én nagyon szívesen biztosítom ennek a lehetőségét”

– jelentette ki Orbán. Arra a kérdésre, hogy a korhatár alatti nyugdíjasok visszatérése a munkaerőpiacra önkéntes lesz-e, úgy felelt: alternatívákat fognak ajánlani nekik.

A kormány és a rendvédelmi szakszervezetek közötti megegyezés esélyét nem javítja, hogy a tüntetők esetenként meglehetősen radikális jelszavakat skandáltak, s a transzparenseken olvasható feliratok egy része sem volt barátságos hangvételű. „Orbán, takarodj!”, hangzott el a legutóbbi tiltakozó akción, s ugyanott egy felirat arra figyelmeztetetett, hogy a fideszes politikusok is éjjelnappal hazudnak. A legaggasztóbb talán az a korábban feltűnt tábla lehetett, amely szerint „A hatalom nálatok van, de a fegyver nálunk”.

A stílust illetően azonban a kormányoldalon sincs minden rendben. Legalábbis az egyenruhások meglehetősen zokon vették, hogy Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára múlt hétfői parlamenti felszólalásában – jobbikos képviselők szavaira reagálva – egyebek mellett azt mondta: „Önök miért ismerik el szolgálati nyugdíjra jogosító időként például a 80-as évek Kádárhuszárainak a munkáját, miközben azt mondják, hogy a pártállam más tisztségviselőinek a munkáját nem ismerik el?”.

Az államtitkár ugyanakkor feltette a kérdést, hogy „milyen állammal kötöttek szerződést azok, akik a nyolcvanas években beléptek ezekbe a szolgálatokba”. Szerinte akkoriban semmilyen szerződés nem született, hanem a rendőrök állami erőszakszervezethez csatlakoztak. „Nem vagyok hajlandó elismerni azokat a szolgálati időket, amelyeket nem jogállami körülmények között, a nem jogállam erőszakszervében töltöttek”, hangoztatta ezzel kapcsolatban.

A rendőröket – némi meglepetésre – a Jobbik több képviselője is megvédte. Németh Zsolt azt kérdezte: „ha azok a rendőrök, akiket mi úgymond megvédünk, azok Kádárt szolgálták, akkor Pintér Sándor kit szolgált a 70-es, 80-as években?”. A jelenlegi belügyminiszter 1972 óta volt rendőr, s bár állami fizetést kap, az egykor korkedvezménnyel megállapított nyugdíját is felveszi.

Az adok-kapok után igencsak kérdéses, hogy ma lesz-e megállapodás. A tárgyalások eredménye azért is bizonytalan, mert a rendvédelmi szakszervezetek a korengedményes nyugdíjból nem engednek, és azt sem fogadnák el, ha a nyugdíjból bárkit visszakényszerítenének a munkaerő piacra. Ez utóbbi követeléshez azért is ragaszkodnak, mert egyelőre nem látják tisztán, hogy a zömében ötvenes éveikben járó nyugdíjas kollégáik nak milyen munkát tudna biztosítani a miniszterelnök.

Tüntetők