Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése 2006-ban visszahozta a politikai mezőre az övéi által már kikezdett Orbán Viktort, aki pedig jó érzékkel játékban tartotta ellenfelét, amikor a leváltására 72 órás ultimátumot adott, így a politika szabályai szerint az MSZP–SZDSZ-koalíció – ha erre készült, ha nem – kiállt mellette, s megtartotta. De már csak olyan kormányfőnek, akinek a politikáját, amely a nagy ellátórendszerek átalakítására épült volna, egyetlen népszavazással tönkre lehetett zúzni.

Azt akkor kevesen sejtették, hogy abban a pillanatban a Fidesz tönkrezúzta saját lehetőségeit is. Erre Orbán akkor döbbenhetett rá, amikor kormányfővé választása után az Európai Unió megtiltotta neki, hogy eleressze a hiányt, és így próbálja megvalósítani azt az adakozó politikát, amelynek kereteit az ellenzékben tett ígéreteivel alakította ki.

E ponttól már minden egy irányba futott: Orbán tudta, hogy nincs más lehetősége, mint végrehajtani azt, amit elődjénél elfojtott, vagyis hozzá kell nyúlni a nagy szerkezetekhez. Ugyanakkor kíméletlenül végig akarta verni azt a folyamatot, amellyel a Fidesz-hatalmat hosszú távon rögzíteni lehet. A kettő együtt nem ment volna – nem véletlen, hogy a miniszterelnök tavaly október 23-án azt mondta, egy év van arra, hogy „megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait”, amelyek, ha az elmúlt egy év történéseit tekintjük, valójában közjogi alapok, és kétségkívül megteremtik a sikeres Fidesz-folytatás lehetőségét. De nem várhatnak tovább: az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás ügye mind-mind megoldatlan problémahalmazként nyomasztja az országot, s bár a fideszesek maguk közt elismerik a vizitdíj és a tandíj szükségességét, ezt az utat egyszer s mindenkorra elzárták maguk elől.

Más hathatós megoldásokat kell keresniük, de egyelőre nem lelnek.

A közjogi rendszer kíméletlen átalakítása viszont máris elképesztő károkat okozott. A legmélyebbeket azoknál, akik valódi konzervatív gondolkodók, és mindeddig a Fidesz hithű támogatói voltak – de soha nem hitték volna, hogy épp az ő egykori fiataljaik teszik ezt azzal a jogrenddel, amit épp nekik álmodtak. Ugyanakkor hozzájuk és az Orbán Viktor politikáját zsigerből elutasítók mellé fölsorakoztak mások is: egy új generáció képviselői.

Olyan generáció ez, amelynek nyelvét a Fidesz kétségbeesetten próbálja elsajátítani – Orbán Viktor facebookol, Deutsch Tamás nyomdafestéket nem tűrő szavakkal bombázza a világhálót, hátha ettől közéjük tartozónak érezheti magát, de nem, ez a világ nem kíváncsi rájuk, már nem rájuk kíváncsi: e világ a szabadság mentén szerveződik, és ha sértve érzi a szabadságjogokat, tömeggé sűrűsödik.

Itt tartunk. Orbán Viktor, meglehet nagy húzással tartotta hatalomban ellenfelét, rossz jósnak bizonyult: Kötcsén nagy centrális politikai erőteret vizionált. Ezt egy év alatt elbukta: a kormány minden lépésével maga szervezi egyre több színű ellenzékét, amely még vezetőre vár.