Kipróbáltatnák a bíróval a börtönt
Érthető a belőle áradó, visszafojtott indulat, elvégre az ő fia, a 25 éves P. János volt az egyik gyanúsítottja a településen 2008-ban elkövetett Molotov-koktélos támadásnak. P. Jánoson kívül tizenegy hónapot ült ártatlanul az ugyancsak 25 éves Sz. Adorján, valamint a 19 éves N. Renátó, akiket azután engedtek ki az előzetesből, hogy Debrecenben elkapták a cigányok ellen elkövetetett sorozatgyilkosság jelenleg bíróság előtt álló vádlottjait.
P. János apja amúgy Kókai Zsoltra, a Heves Megyei Bíróság bírájára céloz, aki a napokban – nem jogerősen – P. Jánosnak és Sz. Adorjánnak két-kétmillió, N. Renátónak pedig – aki a bűncselekmény idején még fiatalkorú volt – 2,5 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg jogalap nélküli fogvatartás miatt.
Tarnabodon azért keltett megütközést az ítélet, mert a bíróság a vagyoni kártérítést mindhárom felperes esetében elutasította, sőt a fiataloknak kell állniuk a perrel kapcsolatos költségeiket, és ki kell fizetniük az eljárási illetéket is, ami összesen csaknem egymillió forint. Az igazi felháborodást azonban az ítélet indoklásának azon része okozta, hogy a felperesek azért nem kaphatnak magasabb összegű kártérítést, mert a családjukban van börtönt megjárt ember, egyikük már volt büntetve, így az előzetes letartóztatás számukra nem okozhatott komoly traumát, és nem érte őket olyan negatív pszichés hatás, ami későbbi életükre befolyással lenne.
A történteket Tarnabodon kisebb-nagyobb csoportokban álló társaságok vitatják az emberek, akik között szinte csak cigányokat látni, a falu mintegy 880 lakosának ugyanis 95 százaléka roma. Van köztük egy fiatalember, akinek a hátára hatalmas, piros színű betűkkel az van rátetoválva, hogy CSABIKA.
A harmadrendű felperes, N. Renátó – ahogy itt nevezik: Rencsi – rokonának mondja magát, és megmutatja Sz. Adorján – becenevén: Adi – házát. De „Rencsit” és „Adit” hiába keresem: a faluban azt beszélik, hogy valami garázdaság miatt az egri fogdában vannak.
Mit csináltak, kérdezem, „hülyeséget”, kiáltja valaki a tömegből. De hiába keresem az elsőrendű felperest, P. Jánost is, mert ő meg már múlt karácsony óta ül. Mit követett el, kérdem, mire ugyanaz a válasz: „hülyeséget, de nem komoly”.
Összefutok N. Renátó egyik unokatestvérével, egy kigyúrt, tetovált, kopasz férfival, aki azt mondja, nem helyes, hogy a bíróság a családtagjaik alapján ítélkezett a felperesekről, mert senki sem tehet róla, hogy milyen családja van. Kissé félve kérdem tőle, hogy ő volt-e már büntetve, mire megvonja a vállát: „hát... ültem már, de mindenkinek van bent egy téglája, nem?”
A falu 39 éves polgármestere, Pető Zoltán is úgy véli: „az egyént kell nézni, nem a családtagokat, bár isten őrizz, hogy az ítéletet minősítsem”. Korábban tíz éven át Budapest V. kerületében teljesített rendőri szolgálatot, de 29 évesen hazament a szülőfalujába, polgármester lett, és 2001 óta vezeti a falut, az utóbbi két választáson az MSZP támogatta.
Azt mondja: P. János szülei becsületes cigány emberek, apja megbízható közmunkás, mostohaanyja takarítónő. Sz. Adorján apja korábban biztonsági őr volt, most állattenyésztő tanfolyamra jár, az anyja pedig a helyi játszóházban dolgozott. Szerinte egyedül N. Renátó láthatott a családjában „rossz példát”. A törzszászlósként leszerelt polgármester úgy gondolja: „a közhiedelemmel ellentétben igenis nagyszerűen együtt lehet dolgozni a cigány emberekkel, ennek az a titka, hogy világosan tisztázni kell velük minden problémát, ha az ember megegyezik velük az elvárásokról, akkor ahhoz tartják magukat”.
Pető Zoltán később megmutatja a faluközpontban épült új játszóteret, a felújított óvodát, faluházat, és megjegyzi: „gondolná valaki, hogy itt szinte csupa roma lakik?”
Őrizetben
Sz. Adorjánt és N. Renátót zsarolás kísérlete, kényszerítés és kábítószerrel való visszaélés gyanúja miatt május 24-én vették őrizetbe, mert Kápolnán a gyanú szerint megfenyegették egy pékség dolgozóját, és a bevételt követelték tőle. Tettüket az eddigi adatok szerint drog hatása alatt követték el.
