A Fidesz leváltható marad
LAKNER ZOLTÁN, SZIGETVÁRI VIKTOR
Törött cserepek
A kormány nem tudott gyökeresen mást tenni, mint elődei, hiszen pontosan abba a megszorító ciklusba került, amit el akart kerülni. Ez független attól, hogy a kommunikáció szintjén már-már tragikomikus erőfeszítéseket tesz ennek tagadása érdekében. A gyors változás lehetőségét hordozó kisebbfajta csoda napok alatt bukott meg, s mára az is kiderült, hogy a kormányzás minősége sem üti meg a saját maguk által magasra tett mércét, de a sokat bírált elődökét sem múlja felül. A magyar politikai közösség és maga a Fidesz egyszerre vált Orbán Viktor forradalmának foglyává. A forradalom mint eszme és mint gyakorlat nem alkalmas politikai-ideológia valóságmagyarázó keret a jelenkor gondjainak orvoslására, és nem alkalmas a Fidesz újraválasztási céljainak szolgálatára sem, hiszen tényleges sikerei nem belőle fakadnak, fakadhatnak. Ha pedig Orbán Viktor így folytatja, akkor a Fidesz a ciklus hátralevő éveiben a legnépszerűbb magyar pártként is elveszítheti annak az esélyét, hogy megkezdje az átmenet két évtizede során előállt kezeletlen problémák megoldását és a rendszerváltás utáni Magyarország politikai konszolidációját.
TÓTH CSABA, KEIL ANDRÁS ÉS REINER ROLAND
Hatalommegosztás helyett a hatalom „kiszervezése”
A Fidesz–KDNP-kormány konfliktusos politizálást folytat. Minden általa hozott törvényen megtalálható ennek a nyoma, de az egyik legfőbb bizonyíték az új alkotmány, amit csak a Fidesz–KDNP képviselői szavazták meg. A politikai nyilatkozatként is felfogható preambulum, mely a Nemzeti Hitvallás címet kapta, a Fidesz–KDNP-kormány történelemértelmezése, és az általuk fontosnak tartott értékek alkotmányban való rögzítésére szolgál. Szimbolikus jelentőségű, hogy a preambulum tartalmilag és formailag is különbözni kíván a bevett demokráciák alkotmányainak bevezetőitől: lényegesen hosszabb a szokásosnál, és egyedi a tekintetben is, hogy nem egyszerűen preambulumnak hívják. A szöveg minden egyéb szempontból is idegen az európai alkotmánypreambulumok világától. A történelmi hivatkozások például a legtöbb preambulumnak részei, ám csak a magyar bevezetőben kerülnek túlsúlyba. Különösen egyedi és megosztó az a tény, hogy a hosszúra nyúlt történelmi utalások között nem szerepelnek Magyarország köztársasági hagyományának elemei. A preambulum több olyan értékválasztást is tartalmaz, amely egyfelől indokolatlan, másfelől nem találkozik a társadalom általános értékválasztásával. A család hangsúlyozása az egyénnel szemben, vagy a kereszténység és Isten szerepeltetése indokolt lehet egy mélyen vallásos és közösségcentrikus társadalomban, ám a mai magyar társadalom nem ilyen.
Ami az alaptörvény egészét illeti: a magyar demokrácia nem szűnik meg a Fidesz támadásai nyomán. A legfontosabb demokratikus játékszabályokban a Fidesz nem hoz létre nagyon komoly változásokat. A Fidesz leváltható marad a következő választásokon, de az eddigihez képest nehezebbé tett követelményrendszerben. Ha messziről tekintjük a magyar helyzetet, és a demokratizálást egy olyan skálának tekintjük, amelynek egyik végpontján Nyugat-Európa országai, a másikon Burma vagy éppen Szudán állnak, akkor Magyarország egyértelműen az előbbiekhez áll közelebb.
SZOBOSZLAI GYÖRGY
Alkotmányos átalakulás
2010 végén a konfrontáció szándékos volt, azt a célt szolgálta, hogy egy populáris ügy kapcsán kiiktassa az Alkotmánybíróságot a gazdasági alkotmányossági vizsgálati körből, és ezzel elhárítsa az akadályokat a jóléti állam átalakítása, részleges leépítése és egy új beavatkozó államiság megteremtése elől. Ez meg is történt. A tét tehát nem a különadóból befolyó kétes nagyságú költségvetési bevételek megszerzése volt, és a politikai stratégiában az élősködő, a jó erkölcsöt nem követő személyek megregulázása is csak epizódként értékelhető. A politikai stratégák felidézhették a „Bokros-csomag” sorsát, és nem kívántak hasonló közjogi akadályokkal szembekerülni.
SIMON DOMOKOS
Ki mondja meg, hogy mit lehet?
A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert úgy szüntette meg a kormány, hogy a döntéskényszerbe hozott biztosítottak – a szabályozás és a megfelelő tájékoztatás, információk hiánya miatt – vakon döntöttek. A közel hárommillió visszalépő biztosított nyugdíjmegtakarításai jelentős mozgásteret biztosíthatnak a kormány számára a következő 2-3 évben. A megtakarítások vagy azok jelentős részének folyó költségvetési kiadásokra történő elköltése – ahogyan az történt, illetve történik – az állami kiadások szerkezeti átalakítása nélkül az államháztartási hiány újratermelődéséhez vezet. A kormány egyszeri tételekkel teremti meg a rövid távú költségvetési mozgásteret a maga számára, azonban ezzel előre elkölti a mai aktív járulékfizetők időskorára képződő nyugdíjának fedezetét, és hosszú távon fenntarthatatlan pályára állítja a költségvetést.
BARANYAI LÁSZLÓ, VARGA ATTILA
Megoldások helyett bűnbakképzés
A kormány ígérete szerint jelentős közmunkaprogramokkal biztosít majd munkát a rokkantnyugdíjasok, az állástalanok számára. Az erre szánt pénz ugyanakkor csökkent, és az sem látszik, hogy melyek lesznek azok a munkák, amelyeket több százezer emberrel el lehet végeztetni. Félő, hogy valójában egy verbális cselekvés lesz csak, amely bűnbaknak kiáltja ki azokat, akik nem dolgoznak, és elhiteti másokkal, hogy pedig a kormány teremt munkavégzési lehetőséget. Ez tovább fokozza a társadalmon belüli ellentéteket.
KRÉMER BALÁZS
A semmi ágain
Ha a terveket, illetve a megszorítások sarokszámait olvasgatjuk, akkor aggályaink támadnak, vajon lehetséges-e érdemben segíteni a munkához jutásban azokon, akiknek a rokkantnyugdíját megvonták, akkor, ha egyidejűleg a Munkaerő-piaci Alap felét is megvonják, azaz a munkához jutást támogató programok, átképzések, bértámogatások, közmunka-lehetőségek is egyszerre csökkennek. Sokaknak eddig volt valami – és nagy a veszélye annak, hogy ennek alternatívájaként marad számukra a semmi. Egy sokkal veszélyesebb és elkeserítőbb semmi perspektívája.
KATONA TAMÁS
Csonka népesedéspolitika
A Fidesz-kormány egyik nagy hiányossága, hogy a közvetlen népesedéspolitikát kerüli, csak a családpolitika, az adózás és egyéb területek ruhájába bújtatva próbál beleszólni a gyermekvállalásba. Pedig a népesedéspolitika egyéb kérdésekkel is foglalkozik…
Ráadásul az eddigi intézkedések a rendszerváltozás óta messze a legigaz ságtalanabbak. Abszolút szegényellenesek, lemondanak a társadalom nagyobb hányadát tömörítő alsóbb néprétegekről. Pedig a „fülkeforradalom” idején igényelték szavazataikat. Most ezek az emberek igényelnének segítséget.
Rövid távon mélyítik a meglévő nyomort, a szakadékot a kilátástalan helyzetben lévő alsóbb néprétegek, valamint az egyre „karcsúbb” középés felsőosztályok között. Ez a magyar társadalom széthullásával, dezintegrációjával fenyeget.
TELEKI ANDRÁS
Csak szavak
A második Orbán-kormány első évében a romaintegráció területét az ismert populista hívószavak jellemezték: integrációs források ellenőrzése, nem hatékony pénzeszköz-felhasználás, nem jól célzott programok, nyolc év semmittevés. A kormány azonban 12 hónapos működését követően sem rendelkezik olyan intézkedéscsomaggal, amely a mélyszegénységben élők helyzetét javíthatná, elősegítené a romák integrációját.
KÁKOSSY CSABA
Hálózati jelentés
Az energiapolitika legkevésbé érthető mulasztása az energiabiztonság témakörében meglévő politikai lehetőségek ki nem használása. Ha valahol lenne helye a kormány által hirdetett „gazdasági szabadságharcnak”, akkor itt. Az Oroszországtól való energiafüggőség oldása az elmúlt öt-hat évben a magyar energiapolitika központi eleme lett. Úgy tűnt, hogy az akkori ellenzék is felsorakozik az energiaszállítási útvonalak diverzifikációját szorgalmazó kezdeményezések mögé. Az uniós projektként tervezett Nabucco vezeték egységes politikai támogatást élvezett, az orosz kezdeményezésű és orosz gázt szállító, de legalább a politikailag sokszor bizonytalan ukrajnai útvonalat elkerülő Déli Áramlat projekt – ha alacsonyabb politikai prioritással is, de – szintén számíthatott a támogatásra. Sőt, a jobboldal felsorakozott a Bajnai-kormány által elindított terv mögé is, amelynek célja, hogy Lengyelországtól Horvátországig húzódó észak–déli energiafolyosót hozzanak létre. Ez a földgázcsővezetékhálózat lenne a Nabucco plus, amely alapvetően cseppfolyós földgáz szállítására szolgálna. Ilyen kedvező kiindulási helyzet mellett érthetetlen, hogy a kormány hivatali idejének első évében miért nem lépett fel sokkal erőteljesebben a téma képvisele tében. Nabucco- és Déli Áramlat-ügyben lényegében nem történt semmi az elmúlt időszakban, és a Nabucco plus előmozdítását is csak informális miniszteri találkozókon sikerült napirendre venni, pedig az EU-elnökségi szerep és az Európai Bizottság támogató hozzáállása ennél jóval több esélyt kínált volna.
CSÁKI GYÖRGY
Van élet az Európai Unión kívül?
Minden bizonnyal az Európai Unió ismételt kioktatása, az uniós alapelvektől való újabb és újabb miniszterelnöki elhatárolódások jelentik az Orbán-kormány legveszélyesebb lépéseit, legsúlyosabb hibáit és legnagyobb ostobaságait. A Fideszkormány az eddigiekben minden fő elemében ésszerűtlen, logikátlan és kontraproduktív külgazdaság-politikát folytatott. Ez a belpolitika foglya, áldozata lett, mégpedig úgy, hogy a kormány és személyesen a miniszterelnök a hazai populistáknak tett engedmények oltárán áldozza föl az ország, a nemzetgazdaság külső (és persze belső) érdekeit.
GALLÓ BÉLA
Kétharmados nemzetpolitika?
A nemzeti kohézió hiányán kívül a Fideszt számos folyamat korlátozza. A parlamenti kétharmadot például a nemzetpolitika gyakorlása során el kellene felejtenie, mert a kisebbségi magyarság politikai szimpátiamegoszlása jóval bonyolultabb ennél. Még az is lehet, hogy az Orbánkormány (a Fidesz) jócskán veszített külhoni népszerűségéből, miközben ottani honfitársainknak a hazai balliberális ellenzék ettől még nem lett szimpatikusabb.
Ám ez csak a politikai felszín. Észre kell venni, hogy amíg a Fidesz nemzetpolitikáját húsz éven át az emóciók – értékalapú, de kiszámítottan manipulatív – működtetése jellemezte és jellemzi ma is, addig a határon túli magyarság társadalmaiban ezzel fordítottan arányos folyamat zajlott: a kijózanodás, a racionális elemek kerültek előtérbe.
TÓTH CSABA, KEIL ANDRÁS ÉS REINER ROLAND
Médiamatt
A Fidesz–KDNP-kormány eddig legnagyobb nemzetközi figyelmet kapott intézkedése az új médiatörvény elfogadása és az új Médiatanács felállítása volt. A törvény és az új testület egyaránt olyan szellemiségben fogant, mely beigazolni látszott a félelmeket, miszerint az új kormány az alapjogokat – így a sajtószabadságot – nem tartja fontosnak. A Médiatanácsba csak a Fidesz–KDNP jelöltjei kerültek be, az Országgyűlés kétharmados többsége csak ezeket a jelölteket találta szakmailag felkészültnek.
A törvény hatását eddig nem mérte senki, ráadásul a médiahatóság egyelőre nem bírságol, így működésük igazán 2011 júliusa után lesz értékelhető. A kormány sajtópolitikája azonban jól látszik egy másik területen, ez pedig a közszolgálati televízió. A földi sugárzású, lényegében mindenki által fogható M1-en a kormányváltást követően olyan személyi változások zajlottak le, amelyek eredményeként a köztévé műsorai mára nyíltan szembefordultak a kiegyensúlyozott tájékoztatás demokratikus kritériumával.
