Talán még Alföldi Róbert eseténél és az Aranybullába kapaszkodó rendőröknél is mulattatóbb epizódja a közelmúltnak Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő igen határozott hangú levele a Facebook közösségi oldal üzemeltetőihez. Szerzői jogi megfontolásokból nem másoljuk ide az egészet, de azért idézünk két mesteri mondatot, hogy az olvasó el tudjon helyezkedni a megfelelő nyelvi és szellemi környezetben:

„Az Európai Parlament képviselőjeként mélységesen megdöbbent és aggaszt az Önök minapi lépése, mellyel korlátozzák a szólás szabadságát azáltal, hogy letiltották a kuruc.info weboldalt a közösségi portálukról.”

Illetve: „Ezúton emlékeztetem Önöket az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 10. cikkére, amely rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát, és az alábbiakat mondja ki: »Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson«.”

Na most eleve nem tud nem felrémleni az a kép, ahogy a kábé húszmilliárd dolláros magánvagyonán kucorgó Mark Zuckerberg éppen összerezzen az „Európai Parlament képviselője” kifejezésre, mélységesen megdöbben, és maga alá aggódik.

A szövegből nyilvánvaló, hogy Szegedi Csanád valamiféle hatósági szervnek, esetleg közintézménynek gondolja a Facebookot, mindenesetre olyasvalaminek, ami fölött valamilyen módon diszponál az Európai Parlament, illetve azon keresztül akár egy tűzről pattant, tettre kész, nemzeti büszkeségtől dagadó magyar politikus is.

Ha a Facebook közintézmény volna, akkor Szegedi Csanád és társai már biztosan lebuzizták volna a vezetőjét, de ez most mindegy, mert a Facebook tök magáncég, nyilván, és lájkolni meg megosztani rajta nem emberi, alanyi vagy szerzett jog, semmi köze ehhez az egészhez a szólás- vagy sajtószabadságnak, és aki ennek az ellenkezőjét képzeli, az vagy bolond, vagy politikus, aki imádja leírva látni a nevét. (Nem ennek a cikknek a tárgya, de azért alapvetően katasztrofális folyamat, ahogy a web gazdag, tágas, bár kissé kaotikus rendszerét sokak fejében lecserélte ez a Facebook nevű látókörszűkítő berendezés.)

A másik körülmény, ami egyébként semmilyen szerepet sem játszik az ügyben, de azért vicces a gondolatot végigfuttatni: ha a képviselő utánanézett a Wikipédián vagy másutt, akkor föltűnhetett talán, hogy ennek a magáncégnek a legnagyobb tulajdonosa és az egész kitalálója a fent említett Zuckerberg, ez pedig eléggé zsidógyanús név. Na most, Szegedi Csanád azt is tudja biztosan, hogy milyen szövegösszefüggésekben szokták emlegetni a Kurucinfón ezt a népcsoportot. Egy másik népszerű, nemzeti, konzervatív, ám kissé korábban létezett hírlap, a Völkische Beobachter variálta utoljára ilyen leleményességgel a zsidó szó szinonimáit és jelzőit. Azt sem lehet lájkolni egyébként, esetleg fölszólalhatna érdekükben az EP-képviselő. Lehetne akár alkotmánymódosítást indítványozni, hogy a zsidaja köteles legyen szeretni, ha szidják a büdös fajtáját.

Persze régen minden jobb volt: a Völkische Beobachter idején az igazán hazafias szellemű politikusoknak eszükbe sem jutott volna egy kilincsorrú askenázinál rimánkodni a lájkokért. Volt még büszkeség, tartás, nemzeti szellem.