Eperjes a süllyesztőben, politika a súgólyukban
A győri színház élére pályázó Eperjes Károly színművésznek, a veszprémi teátrum művészeti vezetőjének közleményben megjelent felszólítása sorrendbe rendezi az időszerű kultúrpolitikai teendőket: „Előbb ébresztő, és aztán hajrá!” Ezzel finoman ki is igazítja az ország és egyben az ő miniszterelnökét, aki előszeretettel búcsúzik beszéde végén a Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! fordulattal, közben elfelejti felkölteni szundikáló csapatát.
Merthogy Eperjes valószínűleg úgy véli: e kurzus idején csak a politika Csipkerózsika-állapota magyarázhatja, hogy az ő pályázatára nem tör ki tapsvihar a közélet helyi kormánypárti irányítóinak, felelőseinek közösségében. Hiszen ez eddig és másutt ilyen közegben kritikátlanul így szokott történni.
Győrben azonban olyasmi történhet – bár az igazgatói pályázatról közgyűlési döntés még nem született, csak a kulturális bizottság foglalt állás, az viszont igen nagy arányban Eperjes ellen –, ami meghökkentheti, elbizonytalaníthatja azokat, akik összekeverik a közélet színpadát a színházművészet játszóterével.
Nem tudható, hogy Eperjes országos bátorításra, vagy önjáró kultúrharcosként szállt-e csatába a győri igazgatói posztért, miközben szívesen megtartaná veszprémi funkcióját is. Bárhogy is történt, aligha voltak körültekintőek az ösztönzői. Az egyébként fideszes városvezetésű Győrött ugyanis egyszer már elhárították – rendkívül ügyesen, diplomatikusan – Koltay Gábor intendánsi törekvéseit, igaz, az ugyancsak felső nyomásra pályázó Nagy Viktort viszont kinevezték színidirektornak. Amikor azonban a közönség elfordult az általa vezetett színháztól, akkor ők is elpártoltak Nagy Viktortól. Közös megegyezéssel, de az önkormányzat kezdeményezésére mondtak búcsút egymásnak.
Van tehát tapasztalatuk az elhárításban, s bátorságuk – mindenekelőtt Borkai Zsolt polgármesternek – a helyi közösségi érdekek képviseletére. Miért engedheti meg magának ezt a kiállást az egyébként nem lázadó vagy különutas fideszesnek számító Borkai? Egyszer már levetette magáról a katonai egyenruháját, és láthatóan nincs kedve helyette pártzubbonyt ölteni. Nyilatkozataiban mindig hangoztatja: ő elsősorban polgármesternek tekinti magát. Honnan a bátorság?
Valószínűleg népszerűségének a pajzsa védi őt. A helyhatósági választásokon messze ő kapta a legtöbb szavazatot a kormányzó koalíció minden nagyágyúja közül. Többek között éppen tartása, egyenessége miatt.
Győrött az örök megbízott színidirektornak a másik pályázó, Forgács Péter színművész számít. Nagy Viktor kinevezése előtt is ő volt a megbízott, és most is az. Nagyon számít rá, hogy harmadszor már nem beugró szerepet kap. Ennek szellemében meghirdetett műsorterve kissé népszínházas, és ügyelt arra is, hogy a vendégrendezők között olyanok is szerepeljenek, mint a hatalom által ugyancsak dédelgetett Balázs Péter.
A művészvilág mindenesetre figyel Győrre, nekik nem kell ébresztőt fújni. Nem feltétlen Eperjes ellen szurkolnak, hanem azért, hogy a politika a színházban legfeljebb a súgólyukban kapjon helyet.
