A kormánytisztviselői és köztisztviselői jogviszony akkor szüntethető meg felmentéssel, ha létszámcsökkentést kell végrehajtani, az érintett dolgozó munkaköre megszűnik vagy feleslegessé válik. A tisztviselők azonnal elveszthetik állásukat, ha nem megfelelően végzik munkájukat vagy elvesztik vezetőjük bizalmát, illetve méltatlanná válnak hivatalukra. Lehetőség lesz a kormánytisztviselő munkakörének és munkavégzési helyének egyoldalú módosítására is, de csak úgy, hogy az új munkakör feleljen meg a dolgozó képzettségének, és hogy a munkahelye és lakóhelye közötti oda-vissza utazás ideje ne haladja meg a napi két órát. Ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, akkor öt napon belül fel kell menteni.

A javaslat megteremti a belső jogorvoslat lehetőségét is a Kormánytisztviselői Döntőbizottság felállításával. A kormány indoklása szerint a változtatásokkal, valamint a felmentéssel szembeni jogorvoslati eljárások bővítésével a tisztviselők az alkotmánynak megfelelő jogvédelmet kapnak, felmentésük pedig „előre kiszámítható módon” történhet meg.

A jogszabálymódosítására az Alkotmánybíróság döntése után tett javaslatot a kormány. Az AB „dodonai döntéseket” hozott, mert a kormánytisztviselőkre vonatkozó törvényt 2011. május 31-i hatállyal, a köztisztviselőkre vonatkozó törvényt pedig április eleji hatállyal semmisítette meg, így a kormányváltás és az önkormányzati választások után végrehajtott tömeges elbocsátásokra nincs jogorvoslati lehetőség. Az AB döntése az elmúlt egy évben indoklás nélkül kirúgott kormánytisztviselők és önkormányzati köztisztviselők számára inkább csak erkölcsi elégtételt jelent. A magyar köztisztviselői kar csaknem százezer fős, ebből hatvankétezren kormánytisztviselők, közel negyvenezren pedig önkormányzati köztisztviselők. Szakszervezetük adatai szerint az elmúlt egy évben közel 1500 kormánytisztviselőt bocsátottak el, az önkormányzati szférára nincsenek adataik, de becsléseik szerint ott is ezres nagyságrendű volt az indoklás nélküli felmondás.