A Nemzeti Nyomozó Iroda a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok kapcsán sokáig abból indult ki, hogy a támadásokat cigányok követték el. Ez lehet tévedés is. Az egyik nyomozati szál a sok közül, amin elindulnak. De az is csak tévedés volna, ahogyan ezt a tévedést kezelték?

A magyar állam csaknem egy éven át tartott fogva három tarnabodi roma fiút, mint lehetséges elkövetőt, egy „védett tanú” vallomása alapján. Többször meghosszabbították az előzetes letartóztatásukat, egészen addig, amíg el nem kapták a minden jel szerinti valódi tetteseket. Bocsánatot nem kértek az ártatlanul fogvatartottakról. Az alaptalan előzetes letartóztatás miatt kártalanítás illetné meg őket, a per zajlik. Hogy milyen esélyekkel, azt sejteti egy másik tévedés.

Egy roma nőt három teljes évig tartottak előzetesben, ennyi időt töltött ítélet nélkül börtönben. Ártatlanul, ahogy a bíróság később megállapította. A fogvatartás idején megromlott az egészségi állapota, maradandó károsodással szabadult. A rossz ellátás miatt kihullottak fogai, a zárkában állandósult petefészek-gyulladása meddővé tette. Hallása megromlott, és súlyos depressziója alakult ki. Kártalanítási pert indított. A bíróság jogerősen csaknem húszmillió forintot ítélt neki az elvett három évért és tönkretett egészségéért, a börtönért.

Az asszony a pénzt az újrakezdésére költötte: kifizette adósságait, házat vett, amelynek kertjében gazdálkodni tud. A téli hónapokban mozgó süteményárusként dolgozik. Nemrég a Legfelsőbb Bíróságtól kapott egy végzést, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – túl soknak tartva a megítélt összeget – felülvizsgálati kérelemmel élt. Az újabb döntés szerint valóban aránytalanul sokat kapott, ezért nyolcmillió forintot vissza kell adnia.

Nyolcmillió forintot, amit már elköltött, abban a tudatban, hogy jogerősen, tehát végérvényesen adták neki. Nem feltételezte, hogy a magyar állam másodszor is megpróbálja tönkretenni egy polgára életét. Vagy csak sorozatosan téved?

Nemrég, egy szintén három évig, szintén ártatlanul előzetesben tartott, de nem roma férfi, aki szerencsére egészségkárosodás nélkül úszta meg ezt az időszakot, kárpótlásként 25 milliót kapott. Ezt nem akarta elvenni utólag a minisztérium. Talán azért, mert az asszonnyal szemben, róla nem születetett olyan orvosszakértői vélemény, amely hasonló állításokat tartalmaz: „testszerte barnás árnyalatú kültakaró”, életvezetése „élősködésre való hajlamát mutatva kissé hullámzó jellegű”. (Szerzők: dr. Bodor Pál és dr. Bodor György igazságügyi elmeszakértők.)

Embereket nem, csak állatokat jellemeznek úgy, hogy kültakarója, élősködő hajlama van. Emberalatti lényeknek pedig minek akkora kártérítés.

Az is téved, aki mindebben rasszizmust lát?