Nem lehet önálló, aki nem tudja a tej árát?
Az érintettek gyakorlatilag elveszítik annak jogát, hogy saját sorsukról önállóan dönthessenek. Nem köthetnek házasságot, nem költhetik el a pénzüket, a legutóbbi időkig még munkaszerződést sem írhattak alá – a gondnokuk hozzájárulása nélkül. Elméletileg ugyan kétféle gondnokság létezik – az érintettet minden lényeges döntési lehetőségétől megfosztó kizáró gondnokság és a csak bizonyos ügycsoportokban elrendelt korlátozó gondnokság – a hazai bírói gyakorlat azonban gyakorlatilag csupán az előbbit alkalmazza: az esetek 90 százalékában kizárólagos gondnokság alá helyező végzés születik.
– Amikor a lányom betöltötte a tizennyolcat, én magam kezdeményeztem gondnokság alá helyezését – meséli H. Ildikó, középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő nagylányát egyedül nevelő édesanya.
– Azt gondoltam, ha velem történik valami, a gondnok majd vigyáz arra, nehogy valaki kicsalja tőle a lakást. A lányom nem ismeri a húszon túli számokat, fogalma sincs a pénz értékéről. Egyébként önálló nő, saját akarattal. Azt kértem, a vagyoni kérdésekben helyezzék korlátozás alá, ehhez képest a bíróság kizáró gondnokság alá helyezte. Az igazságügyi szakértő azt kérdezte tőle: képes önálló életvitelre? Igen, mondta a lányom. Akkor meg tudja mondani, mennyibe kerül egy liter tej? Nem? Nos, kész is vagyunk.
Ildikó évekkel később szembesült a végzés következményeivel, amikor is műtétjére készülve bejelentkezett a kerületi gyámhivatalnál, hogy a gondnokságot átadja arra az időre, míg kórházban lesz. A hivatalban azonban hiába próbálta átadni gyermeke iratait az ügyintézőnek. Feltöreti a lakást a tajkártyáért, ha orvoshoz kell vinni a lányom? – kérdezte az ügyintézőt. Rossz előérzettel feküdt be a kórházba, ahonnan egy hét után hazaengedték. A lányát senki nem kereste, egyedül volt egész idő alatt. Viszont a gyámhivatal letiltotta járandóságát az államkincstárnál, mivel a pénz kezelésére jogosult gondnoka kórházba került.
– Amíg bírom magam, az én gyermekeimnek nem lesz gondnoka – mondja M. Ibolya, akinek 32 éves és 23 éves nagyfia is értelmi fogyatékossággal született. Kisebb fia képes ugyanazt a filmet száztízszer végignézni, a nagyobb pedig hármasával, ötösével vásárolja zsebpénzéből a neki tetsző holmikat, szobáját öt egyforma naptár díszíti, asztalán négy-öt egyforma óra sorakozik. Ettől függetlenül egyedül intézi a bevásárlást, és önállóan közlekedik Budapesten, gondja csak akkor támadt, amikor a BKV-ellenőr nem akarta elfogadni az ingyenes utazásra jogosító igazolványát, mondván nem úgy néz ki, mint egy fogyatékos ember.
A felnőtt fiúkkal olykor kisgyermekként kell bánni, fogorvoshoz például Tatabányára kell vinni őket, mert legközelebb ott vállalják, hogy altatásban dolgoznak. A százhúsz kilós, majd kétméteres nagyobbik fiút szép szóval lehetetlen arra rávenni, hogy nyugodtan üljön a székben, míg a fogorvos betömi lyukas fogát, az altatás viszont megviseli a szervezetét.
– Egy példát hadd mondjak – érvel Ibolya asszony – az egyik gondnokság alatt álló fiú öt éven át rakta félre a pénzét, hogy Spanyolországba utazhasson. A gondnoka hajlott rá, hogy elvigye, a gyámhivatal azonban azzal utasította el a kérést, hogy a Spanyolországba utazás nem tartozik a gondnokolt alapvető létszükségleteihez. Hát az én gyerekeim álmairól ne egy vadidegen ügyintéző döntsön. A gond csak az, hogy a gyámhivatal a tudomására jutott esetekben köteles kezdeményezni a gondnokság alá helyezést, ehhez elég lehet egy rosszakaratú szomszéd bejelentése is. Hát én arra is felkészültem, hogy ha oda jutunk, vidéken bujkálok majd a fiaimmal, de amíg élek, nem engedem gondokság alá helyezni őket.
