Dobos János, az alapítvány elnöke tagadja, hogy ők irányítanák az eseményeket, azt pedig végképp, hogy az intézet bezáratása lenne a céljuk. Az ő alapítványuk, hangsúlyozza, egyházi alapítású emberi jogi szervezet, amelynek célja egyedül az igazság kiderítése.

Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékének vezetője szerint a Szcientológiai Egyház tagjainak meggyőződésük, hogy a pszichiátria megengedhetetlen eszközökkel kezel embereket. Hagyományosan elutasítják a kényszerítő eszközöket. Ugyanakkor az is a motivációjuk közé tartozhat, hogy az említett egyház a pszichopiac fontos szereplője, ilyen értelemben riválisa a pszichiátriának.

Dobos János sérelmezi, hogy az alapítványt rendszeresen összemossák az alapítóval, holott ők az emberijog-sértések ellen lépnek fel, az egyház pedig – más egyházakhoz hasonlóan – lelki támaszt, felemelkedést nyújt az embereknek.

A Szcientológiai Egyház számos országban be van tiltva, mondja Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke. Noha Magyarországon legálisan tevékenykednek, sem az orvosszakma, sem a jogvédők nem hajlandók velük együttműködni. Radó szerint megtévesztő, hogy nem derül ki azonnal: a Szcientológiai Egyház áll az alapítvány mögött, amely egyébként „csak a vérszagra jött Kiskunhalasra”. Akkorra a Pszichiát riai Érdekvédelmi Fórum már segítséget nyújtott az ápolók elleni büntetőeljárás rendőrségi és ügyészségi vizsgálatainál, de amint megtudták, hogy a Szcien tológiai Egyház „betette a lábát”, kiléptek a történetből. Az érdekvédelmi fórum külföldről kap támogatást, és munkatársai éppen csütörtökön számoltak be Brüsszelben, a CPT rövidítéssel jelzett kínzásellenes európai bizottságnak többek között a kiskunhalasi kéztöréses történetről.

A politika is igyekszik megsütni a maga pecsenyéjét a halasi pszichiátriai botrány tüzénél. Az akár még természetesnek is tekinthető, hogy az ellenzéki MSZP folyamatosan támadja a fideszes megyei vezetést a betegotthon miatt. Az már furcsább, hogy a Magyar Nemzet közli a legnagyobb terjedelemben és a legkitartóbban az otthon elleni vádakat, olykor szó szerint visszaadva a Szcientológiai Egyház alapítványa által leírtakat. Ha ez szándékos tendencia és nem egyszerű szakmai lustaság, akkor felvetődik a kérdés: mi a magyarázata? Feltételezhető-e, hogy ez is a Fideszen belüli belharc része? Esetleg a jobboldali média azért szán nagy terjedelmet a halasi ügynek, mert a készülő önkormányzati reform során meg akarják szüntetni a megyék intézményfenntartó szerepét? De talán csak arról van szó, mondja egyik riportalanyom, hogy ebben a történetben egyszerre van jelen a szex, az erőszak, az átláthatatlanság, amely bejáratta és életben tartja az érdeklődést.

A társadalom, illetve a sokaság igényeit közvetítő média végtelenül képmutató: ha nem egy távoli intézménybe kukkolva kérne számon olyan normákat, amelyeket maga sem tart be, hanem a saját mindennapi környezetében látná azokat a beteg embereket, akiket – Radó Iván kifejezésével – „internáltak” többek között Kiskunhalasra, akkor életveszélyről, időzített bombáról beszélne, és az eltávolításukat követelné bármi áron.