Fügét mutatott a kormány az igrici uborkatermelőknek
Az ezerháromszáz fős borsodi kistelepülésen így kevesebben kértek segély, visszaszorult a kisebb lopások száma, s a kertészetben dolgozók nemcsak a hónap elején, de a hónap végén is tudtak húst, tejet, kenyeret vásárolni a családjuknak. Ugyanaz történt 2010-ben, s idén is növekednek már a palánták a fóliasátrak alatt, hogy a jövő héten kiültethessék azokat az őstermelőként foglalkoztatott romák. Vagyis: nem tiszavirág-életű, vagy pusztán a támogatások „lenyelésére” szolgáló vállalkozásról van szó. Azt hihetnénk, hogy ha egy kezdeményezés jó, s azt mások is követnék, akkor az állam is segítő kezet nyújt: mi sem könynyebb, mint olyan munkahelyteremtő beruházást támogatni, amely már bizonyította létjogosultságát.
– Csakhogy az igrici termelőszövetkezet egyetlen fillér állami támogatást sem kapott eddig – mondja Nótár Zoltán, az ötlet gazdája, a vállalkozás vezetője, a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) elnöke. Mindjárt hozzáteszi: nemcsak a Fidesz, de az MSZP idején sem kaptak pluszpénzt arra, hogy több embert vonjanak be a programba, igaz, jelentősebb segítségre az idén lett volna szükségük. Terjeszkedni akartak, mert a térségbeli elszegényedett, nehéz helyzetben lévő kistelepülések közül az elmúlt hónapokban többtucatnyian jelentkeztek, hogy az igrici sikereken felbuzdulva maguk is elindítsanak uborka-, paprika- és paradicsomtermelő szövetkezeteket. Végül tizenöt olyan község maradt – köztük például Hejőpapi, Komlóska, Ároktő –, amely földterületet adott volna a szövetkezetnek, hogy a munka nélküli családok saját lábukra állhassanak, s megkeressék a kenyérrevalót. Az érintett falvakban ez közel ezer ember foglalkoztatását jelentette volna, amihez 405 millió forintos állami támogatást igényeltek.
A kérésüket elutasították.
Megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, mi volt az elutasítás oka: a tárca válaszul egy közleményt juttatott el. Eszerint ők készen álltak az uborkatermesztéssel foglalkozó Borsod megyei Igrici Szövetkezet foglalkoztatáspolitikai programokba történő bevonására, a vállalkozás azonban többszöri egyeztetést követően sem tudott megfelelő költségtervet bemutatni, a programhoz saját forrásuk nem volt, azt kizárólag állami pénzből, több mint 400 millió forintból szeretnék megvalósítani pályáztatás nélkül. A Nemzetgazdasági Minisztérium sem most, sem a későbbiekben nem nyújt támogatást olyan vállalkozásoknak, amelyek nem kívánják figyelembe venni a jogszabályi kereteket. A tárcának nem feladata az sem, hogy a működőképességét bizonyítani nem képes cégeket a szigorú keretek között működő állami költségvetés „kontójára” tőkésítsen fel.
Nótár Zoltán erre úgy reagált: dőreség „saját erő” felmutatását kívánni olyan cigány emberektől, akiknek a fenekük is kilóg a gatyából. Hozzátette: pályázatukban az önkormányzatok által felajánlott öt-hat-hét hektáros földek szerepeltek önerőként. A pénzt pedig nem a szövetkezet feltőkésítésére kérték, hanem arra, hogy vetőmagot tudjanak venni, elkezdhessék a munkát, s fizetést kapjanak az emberek addig, amíg az uborka nem fordul termőre, s eladásából nem lehet fedezni a további megélhetést. Elkeseredésükben a borsodi romák azt tervezték: a minisztérium elé vonulnak, s ott tüntetnek kiszolgáltatott helyzetük miatt. A demonstrációt azonban időközben elhalasztották, mert beindult a mezőgazdasági szezon, s aki tud, most a földeken dolgozik. Az igrici uborkás szövetkezet az idén úgy tudott vetőmagot venni, hogy Nótár Zoltán eladta a kis furgonját, és annak az árából meg hitelből vett magot.
– Három banknál is eladósodtam emiatt – mondta. Arra már nincs pénzük, hogy saját maguk neveljék a palántát, mert a fóliasátrak megvásárlása, a fűtés vagyonokba kerül, ezért Derecskén bérmunkások végzik ezt a munkát. A kiültetés május közepén kezdődik, a kapálás, gyomlálás, öntözés hetekig tart, de a legtöbb feladatot a betakarítás adja. Ilyenkor szinte éjjel-nappal a földeken vannak, mert ha az uborka túl nagyra nő, a tyukodi konzervgyár és a környékbeli savanyítóüzemek nem veszik át a szállítmányt.
Amíg korábban negyvenen-hatvanan is dolgoztak a szövetkezetben, addig most mindössze tizenhét, zömmel roma őstermelő kezdte el a munkát: ők is ingyen dolgoznak, majd a termés eladásakor lesz pénzük. Korábban az önkormányzat legalább az Út a munkához program révén tudta segíteni a foglalkoztatását, ezt a programot azonban a Fidesz megszüntette, s helyette jóval kevesebbek számára elérhető közmunkaprogram indult. Kislászló Csaba polgármester szerint nagyon rossz üzenet, hogy az igrici kezdeményezés a kormányoldalról nem talált pártolókra, az elszegényedett borsodi falvakban ugyanis főként az ilyen típusú programoknak lehetne sikerük. A romák többsége iskolázatlan, de a mezőgazdasághoz sokan értenek, vagy azért, mert korábban téeszekben dolgoztak, vagy mert idénymunkákat vállaltak. Az uborkás szövetkezet további földek felvásárlásával a polgármester szerint képes lenne arra, hogy többtucatnyi helybélinek biztosítson folyamatos bevételt, így ők kikerülhetnének a segélyezettek világából.
– Egy ilyen kis közösségben, mint a miénk, közelről is látható, mekkora „húzóerő”, ha valaki dolgozik. Mert a szomszédja előbb csak azt veszi észre, hogy a másik családból az asszony mindennap bemegy a boltba, és teli szatyorral jön ki onnét. Az iskolakezdéskor az „uborkás család” gyerekén új cipő van, netán a következő tavasszal már a házukat is ki tudják festeni – így a polgármester, aki szerint ez a helyiek számára komolyabb érv minden szórólapnál, hangzatos ígéretnél.
Konyhakert program a legszegényebb régiókban
Nyolcezer egységcsomag vetőmagot oszt szét tavasszal a Magyar Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében: a tizenhatmillió forint értékű program az Amerikai Ház Alapítvány támogatásából valósulhat meg. A Magyar Vöröskereszt elsőként indított ilyen programot az ország két legszegényebb régiójában, hogy a rászoruló családok saját zöldségtermesztésbe kezdjenek: dughagymát, zöldborsót, babot, kukoricát, uborkát, tököt, retket, petrezselymet, sárgarépát és salátát termeszthetnek kertjeikben a márciustól szeptemberig tartó időszakban.
A két megyében kilencvenegy településen osztottak vetőmagokat a hátrányos helyzetben élő nyolcezer családnak. Külön figyelmet fordítottak azokra, akik nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, de szívesen részt vesznek a programban: nekik önkéntes mezőgazdászok segítenek. A gyöngyöspatai események után hazánkból elköltözött Richard Field, az Amerikai Ház Alapítvány volt elnöke azt mondta lapunknak: az öngondoskodás és a kertkultúra fejlesztése megerősítheti a vidéki családokat. Az üzletember amerikai tapasztalatokból kiindulva úgy gondolta, hogy nem kizárólag az állam feladata a szegénység felszámolása, hanem ebben fontos szerep jut a civil kezdeményezéseknek, illetve adományoknak. A Konyhakert program olyan kezdeményezés, amelyhez további befektetők is csatlakozhatnak.
A férj gyesen van, főz, mos és palántáz
A férj gyesen van, főz, mos és palántáz dicsomot termesztettünk, s csak azért nem tíz mázsával többet, mert gyorsan jött a hideg, s hamarabb le kellett szedni a termést – mondja.
Édesapjával és a felségével dolgoznak a földeken, s olykor egy-két rokon is besegít. Most hagymát, retket termelnek, de hamarosan jön a paprika, a paradicsom és az uborka is. – Mindig kitűzök magam elé egy célt, amit meg akarok valósítani. Ha bejön egy kis pénz nyáron, abból megveszem a téli tüzelőt, hogy ne ősszel kelljen kapkodni – teszi hozzá.
A roma fiatalember korábban egy útépítő cégnél dolgozott, de nagyon sok időt kellett emiatt a családjától távolt töltenie. Mikor a legkisebb, most kétéves fiuk született, úgy döntöttek, hogy menjen el a családfő gyesre, így többet együtt lehetnek a három gyerekkel. A felesége kiváltotta az őstermelői igazolványt, s kitűnő minősítéssel elvégzett egy dajkavégzettséget adó tanfolyamot is: ez idő alatt Dudás Attila mosott, vasalt, főzött, s nem mellékesen a kertben is tette a dolgát. Most újabb mikrohitelt vettek fel, hogy a gazdaságot továbbfejlesszék, s újabb területeken tudjanak veteményezni.
