Erről Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézetének kutatási vezetője beszélt egy konferencián. A Politikatörténeti Alapítvány rendezvényén Tamás hangsúlyozta, az alkotmány egy szerződés, de ha nem adatik meg az egyensúly ebben a szerződésben, akkor szükségszerű, hogy a hátrányosan érintett fél – jelen esetben az állampolgár – megkerüli az alaptörvényt. A szociológus hiányolta az új alaptörvényből a szociális minimum megfogalmazását, a kommunikációs, illetve a generációs jogokat, a fenntartható fejlődés megjelenítését is.

Pritz Pál történész előadásában illúziónak mondta, hogy „efféle szövegekkel történelmet lehet csinálni”. Lehet ugyan a nemzet megosztottságát tovább mélyíteni, csatákat nyerni, vereséget mérni az ellenfelekre, „de történelmet nem lehet csinálni”. Az akadémikus kitért a sok igaztalan váddal is fűszerezett alkotmányvitára, amiben szerinte a bírálók hangja, stílusa sem a konszenzus felé mozdította el az ügyet.

Egri Gábor történész, a Politikatörténeti Intézetmunkatársa szerint az új alkotmány egy nagyon erősen ideologikus világkép megvalósításának szándékától vezérelve jött létre. „Nem pusztán populizmus, nacionalizmus, hogy a nemzeti érzésre építve mozgósít, hanem nagyon is komolyan gondolják egy új nemzetkép felrajzolását.”

– Ha valamiben nem sumákoltak Orbánék, az a hatalom kérdése volt – fogalmazott később Wéber Attila politológus. Orbán Viktor ugyanis tizenöt éve egyértelműen hangoztatta, hogy a rendszerváltás a régi és az új elit közti hamis kompromiszszumra épült, kötcsei beszédében pedig világossá tette, hogy teljes elitcserét tart szükségesnek. Értésre adta, hogy az eddigi kettős (baljobb) politikai erőteret egy cent ráliserőtérrel kívánja felváltani – ezt szolgálja az alkotmányozás is: az állandó kormányzásra való berendezkedést.

Tamás Pál szociológus