Hivatal kétezer lakostól járna
„Az elmúlt húsz év során folyamatosan szűkült az önkormányzatok mozgástere, a helyi közszolgáltatások biztosítása egyre nagyobb erőfeszítéseket igényelt, a finanszírozás elnehezült.” Ezt állítja az új önkormányzati törvény előkészítését célzó, a múlt héten nyilvánosságra hozott munkaanyag. A dokumentum leszögezi: a rendszer alulfinanszírozottsága különösen 2002 és 2010 közt volt jelentős, mert ez idő alatt csaknem ezermilliárd forintot vettek ki a települések zsebéből.
Az egyik gond a rendkívül elaprózott településszerkezet. Több mint 1700 falu népessége nem éri el az ezer, de 119 kisközségé a száz főt sem, miközben elvileg mindenütt ugyanazokat a kötelező feladatokat kellene ellátni. A munkaanyag szerint az „önkormányzatokra rákényszerített, majd alulfinanszírozott” önkéntes társulások sem járultak hozzá a közszolgáltatások színvonalának javulásához, ezért más utat kell keresni. Meglepő módon: a társulásokét. Csak nem önként. „Sem politikai, sem szakmai szempontok nem indokolják a települések összevonását, ezért az önkormányzati rendszer strukturális problémájára a társulási rendszer erősítése lehet a megfelelő válasz”, olvasható az előterjesztésben.
„A közfeladatok újraértelmezése és újratelepítése nélkülözhetetlen eleme az önkormányzati rendszer megújulásának” – állítja a dokumentum. A települések feladatköre tehát szűkülne, s az oktatási intézmények épületeinek üzemeltetése mellett csupán a településüzemeltetésre, a településrendezésre és -fejlesztésre, a helyi adókra, a közfoglalkoztatásra, valamint a helyi sport- és kulturális ügyekre terjedne ki.
A kevesebb feladatot sem képesek azonban mindenütt ellátni; a falvak számára az alapfokú egészségügyi ellátás, a közutak, közparkok fenntartása, a közvilágítás, a hulladékgyűjtés vagy a temetkezés feltételeinek megteremtése sem egyszerű dolog. Ezért a munkaanyag azt javasolja, hogy az optimális „üzemméret” kialakítása érdekében a kétezer főnél kisebb településeken szűnjék meg az önálló polgármesteri hivatal, s a társközségek ügyeit egyetlen egyesített hivatal intézze. Ma a lakosság száma a csaknem 3200-ból 2365 településen nem éri el a kétezret, és ez utóbbiakon legfeljebb hat-nyolcszáz – esetleg még ennél is kevesebb – egyesített hivatalt alakítanának ki. Körülbelül 1700 község azonban ma is körjegyzőség keretében működik, és ezek egy részében már ma sincs önálló polgármesteri hivatal.
A választott képviselő-testület – és a polgármester – mindenütt megmaradna, s a kisebb falvakban a megszűnő polgármesteri hivatal helyett néhány fős iroda létesülne. Vagyis: a helyi ügyeket továbbra is helyben intézhetnék, s a települési érdekek sem maradnának képviselet nélkül, tehát az önkormányzatiság elve – legalábbis látszólag – nem sérül. Kérdéses azonban, hogy a társközségek és a körzetközponti település viszonya miként alakul majd. Ez súlyos feszültségek forrása lehet, a Fidesz talán ezért is támadta hevesen az előző kormánynak a mostanihoz szinte kísértetiesen hasonlító – ugyancsak a polgármesteri hivatalok számának csökkentését és a társulási kötelezettség bevezetését célzó – elképzeléseit.
A koncepció szerint a megyei kormányhivataloknak otthont adó megyeszékhelyek igazgatási szerepe lényegesen nem változik. Új elem viszont a rendszerben, hogy körülbelül kétszáz járást alakítanának ki, amelyek székhelytelepülése alapvetően körzetközponti feladatokat látna el: többek között középiskolát tartana fenn, s bíróságot, rendőrséget, tűzoltóságot, okmányirodát és járási kormányhivatalt működtetne. Ám ezzel kapcsolatban kérdéses, hogy valóban létre akarnak-e hozni például újabb bíróságokat, rendőrkapitányságokat és hivatásos tűzoltóságokat, mert ezek száma ma jóval kevesebb, míg okmányirodából kétszáznál több van.
A munkaanyag a megyék szerepét illetően többféle elképzelést tartalmaz. Az egyik változat szerint csak reprezentatív feladatokat látnának el, de lehetséges, hogy a megyei intézmények fenntartása mellett jelentős szerepet kapnának területfejlesztési ügyekben is. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes vasárnap viszont egy megyenapon kijelentette: „bevallott célunk az, hogy rehabilitáljuk a megyéket, oda helyezzük vissza az intézményeket, ahol a polgárok azt nyilvántartják, ahol a polgárok közösségi identitásának egy szelete megtalálható”. Így valószínű, hogy az utóbbi elképzelés áll közelebb a realitásokhoz.
