Orbán bűvös száma
Hanyas vagy? ’28-as? –kérdezte Szilágyi György 1976-os prózaversében. Akkor mi félszavakból megértjük egymást – hangzott a szállóigévé lett válasz. Hanyasnak kellene most ehhez lenni? És nem azért, hogy egyívásúak csapatát találjuk. Hanem csak, hogy értsük, mi van a másikkal, azon túl, hogy netán köpnie kell – és nem azért, mert már megint izzad a tenyere. Szilágyinál sem az összetartozás miatt értették egymást félszavakból a ’28-asok. Sőt: „Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család.” És mégis.
Most nem.
Fogalmunk sincs rólamit csinál amásik. Mire gondol, amikor olyan szavakat használ, amelyeket egyébként mi is ismerünk. Orbán Viktor azt mondta, új alkotmány kellett, mert a régi nem tudta megakadályozni, hogy ellopják az országot, hogy ellopják a jövőnket. Régebben MIÉP-aláírásgyűjtők mondtak ilyeneket az aluljáróban. Most alkotmányt építenek rá. Hittel megkoronázzák. Én nem értem. A politikai szemközttől közben azt hallani, hogy Orbán Viktor királysága épül, a családi latifundiumtól a közjogi berendezkedésig minden ezt bizonyítja, az alaptörvénynek nevezett alkotmány pedig végképp ezt az egyetlen célt szolgálja.
Ez már nem politikai szembenállás. Sokkal több. Attól tartok az ellentmondás feloldhatatlan. Mindenki elhitte már, amit mond.
Ezért nincs nekünk erre jogunk.
Hanyas vagy? Induljunk mi is innen. Hanyas vagy? Mindegy. Egy fél szavadat sem értem úgysem. Mint a háború idején a rádiós felderítők – ülök a készülék előtt, és szófoszlányokból próbálommegfejteni,mit mondhatnak.
A sok megfejthetetlen számkombináció (Aranybulla, Werbőczy, Bethlen évszámai, 1919 és ’49, ’56 pró és kontra stb.) mellett találtam egyet, amely értelmes képletet ad ki. Orbán Viktornál a kréta. Ő írta fel Tusnádfürdőn négy éve 1968-at. Állította, hogy az a kulcs. Nála ez az ellenforradalom száma. Ugyanarról beszélt, ami egy teljes generációnak a civil világ szabadságát jelentette. Azt, hogy azóta az emberek milliárd számra szinte egyforma,mégis változatosan egyszerű öltözetben (farmerban, trikóban) a rockzenén és szövegein éreznek, vigyorognak és zúznak, hogy nagyon sokan a szüleiket és tanáraikat nem fogadják el parancsnoknak, hanem társnak szeretnék őket, ahogy ma már lassan nagyszülőkként ilyen tanárok és így bánnak a gyerekeikkel, az unokákkal, ’68-tól természetes, hogy a szerelemhez azonnal társítják a szexet, és könynyen meg is tehetik, hiszen körülbelül azóta van fogamzásgátló. (1968: az Infecundin, az első hazai gyártású fogamzásgátló megjelenik a magyar piacon.) 1968 egyik legfontosabb jelszava volt, hogyminden politikai beszéd ellenforradalmi. A diák- és felnőtt lázadók nem akarták ugyanis a hatalmat. Az életnek követeltek hatalmat. (Nálunk a gazdaságban, Csehszlovákiában a társadalomban kerestek új mozgástereket. Prágában ennek a Varsói Szerződés tankjai vetettek véget, ez is ’68.) Idegen ez a mai Orbántól, de hogy ellenforradalmi lenne?
De akkor mire gondolhatott? Arra számítok, hogy innen lehet megérteni, miért nem érthető ma itthon semmi.
Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy hanyas vagy?, így felel, minden, csak nem ’68-as. Számára egy fél szó nem igaz abból ami akkor Nyugat-Európában történt: „Amikor arról beszélünk, hogy a ’68-asok azt mondták, hogy az egyént a szabadság érdekében meg kell szabadítani a vele született tulajdonságoktól, akkor olyasmire gondoltak, mint a nyelv köteléke, amitől szabadulni kell, és a nemi identitás is, amely kötelék, és amitől jobb, ha az ember szabadul. Mindennek a gondolkodásmódnak a kerete az a morális relativizmus volt, amit köznapi nyelven úgy fogalmazhatok meg, hogy nincs jó és rossz, csak »attól függ« van. Ez a ’68-as életérzés, a kulturális ellenforradalom lényege. (…) Természetellenes életformát kényszerítenek az európai emberekre. (…) Európában mindazt, amit most elmondtam a korszellemről, két betűvel foglalták össze, amit angolul úgy mondunk, hogy PC, azaz politikailag korrekt. Ez azt jelentette Európában, hogy ha valaki a hazáról beszélt, akkor azonnal nacionalizmussal kellett bélyegezni. Ha valaki a családról beszélt, akkor homofóbnak kellett nyilvánítani. Ha a nemzetről kezdett beszélni, akkormegtámadták az antiszemitizmus vádjával.” Ebből a szövegből egy ’68-as – egyébként amaimértékadó nyugati értelmiség többsége – semmit nem értene.Hogy a PC miért jelentené azt, hogy a nacionalistákat nacionalistáknak nevezik, a patriótákat pedig patriótának? Miért kellene ’68 szellemében szabadulni a nemi identitástól, hacsak nem azt érti ez alatt Orbán Viktor, hogy nem hajlandó valaki megvetéssel kezelni az egyneműek szerelmét? Morális relativizmus volna az életforma szabadságszeretete? Ésmimás a demokrácia, ha nem az igazság relativizálása?
Nem arról van szó, amit Lénárd György a Lelkigyakorlat papoknak című munkájában így foglal össze: Amint láttuk, a szabadelvűség születése óta ateista. A másik nagy ideológia, a marxizmus, a szabadelvűség szülötte. Gyökerei ugyanazok: az ateizmus, a materializmus és az igazság relativizálása.
Az igazság relatívvá tétele tehát Orbánnál is nagy valószínűséggel a hit igazságán kívül egy másik, a racionális igazság történelmi megjelenésére vonatkozik. Ezt nem viseli el. Ez volna az ellenforradalom?
Tamás Gáspár Miklós erre azt írta: Ha nem lett volna 1968, akkor a jobboldal vezére ma ifj. dr. Bethlen István gróf volna, Orbán pedig építési vállalkozó és önkormányzati képviselő lenne Székesfehérvárott. A félig magyar, félig albániai szefárd zsidó származású Sarkozy pedig nem a Francia Köztársaság elnöke lenne, hanem általános iskolai tanár vagy ötödik ember egy vidéki ügyvédi munkaközösségben. (Orbán egyik hivatkozása ’68-ellenességében a 2006-os francia elnökválasztási kampány Sarkozyje volt.)
Hanyas vagy, ellenhatvannyolcas? Ezeket a szavakat lassan már érteni lehet.
Orbán Viktor honlapján a szabadság szó 281-szer szerepel, ideértve a szabadságvesztés megannyi említését. A rend a honlap technikai adottságai mellett nehezen követhetően, de lényegében végtelenmenynyiségben – csupán ezerig számol a site, de azt nagyon gyorsan eléri.
Pedig, ha nincs ’68 – nincs ma a tanszabadság kreditrendszere az egyetemeken. Ha nincsenek egyetemek, nincs ’68. A mai magyar jobboldali kormány gőzerővel megy neki az egyetemeknek.
’68 a politika szerepének minimalizálásáról szólt. Most nálunk a politika szépen sorba beszed minden lapot a társadalomtól. Egyedül játszik, mert meggyőződése szerint minden tudás birtokában ez így helyes.
Egy komoly gát van számára ebben a ciklusban, az Alkotmánybíróság. Erről a TV2-ben Orbán Viktor nemrég azt mondta, hogy jogköreire még vissza kell térni, mert megkérdőjelezhető, hogy az emberek által választott parlament felett van még egy hatalom. És ki őrzi az őrzőket? – tette fel a kérdést. És lassú, nyugodt, kétharmados mozdulatokkal húzzák ki a szőnyeget a társadalom politika elleni védekezésének egyik utolsó fóruma alól.
A hanyas nem vagy kérdésre lassan a hatalommaximálás és a szabadságelvonás kettősét kapjuk – számok formájában. Ez még nem nagy felfedezés. A ’68-as értékekkel összevetve azonbanmegdöbbentő, hogy Orbán mennyire átadta magát a mély konzervatív gondolkodásnak. Nemrég a Frizbiben például megkérdezte tőle Hajdú Péter, miként viseli, hogy legnagyobb lánya már külön költözött tőlük, meglehet, partnere is van. A párbeszédet idézem: – Kedveled a fiút? – Hivatalból is kedvelem, mert mégiscsak a lányomat szeretem, és aki neki fontos, azt természetesen az ember igyekszik kedvelni.Másfelőlmeg rendes forma fiatalembernek néz ki. De végül is csak arról van szó, hogy olyasmi van nála, ami az enyém, de ezen nem tudunk segíteni.
Olyasmi van a fiatalembernél, ami az apáé. A válasz egyfelől szép, mert sok szeretet van benne, másfelől harmincéves kor alatt ’68 óta az önállóságot végtelenül sokra tartó és elváró Nyugat-Európa szétszaladt volna tőle ijedtében. Ahogy a centrális erőtér említésére is.
Vegyük tehát komolyan mindazt, amivel szembe találkoztunk.
A hanyas vagy?-ra az itt élő emberek egy része éppen olyan joggal mondhatja azt, hogy ’68-as, mint azt, hogy ’89-es. (Egy nagy forgatással is kijön a ’68-ból ’89.) Az bizony lényegében ugyanaz. Orbán és hatalmas holdudvara egyik sem –ők (20)11-esek. Két szálfaegyenes, egyforma szám – keményen néz hátrafelé. Huszonegy év telt el ’68 és ’89, valamint ’89 és a 2011-gyel egyívású 2010 között. A jelek szerint ez az egyetlen szám, ami összeköti őket. Ami után képtelenségmég egy lapot kérni. Új játékot kell kezdeni. Minden ilyen elemzésben következnie kell egy fordulatnak, amely a baloldalon és a ráció értelmiségén kéri számon, hogy na mit tesz ő most már. Itt ez elmarad.
A politikai és közéleti tömbök közötti beszédképtelenségnél mélyebb némaságot érzékelek. Nem a demokrácia és autokrácia, a nép-nemzeti érzés és indulatvilág, illetve a városias, befogadó tempó, nem a hit és a ráció közötti fal tűnik a legmagasabbnak, hanem a politika és a társadalom közé épülő sánc.
A hatalom köszönte szépen a kétharmadot és eltette zsebre. Tovább nem tárgyal a társadalommal, hanem megmenti.
Minden felelősség nélkül konzultáltatják az embereket, de nem adnak döntési jogot a kezükbe. Elég volt egyszer. Senkivel nem alkusznak. Alkusznak? Mi ez a többesszám? A ’68-asok falnak mennének egy olyan párttól, amely merő ideológia, de csak egyetlen embernek lehet benne nyilvánosan is világnézete. Most ez a helyzet.
Aki azt gondolja, hogy ezt nem fogadja el, nem tesz semmit, ha ráolvassa a szemben lévőkre a maga igazságát. Mert félszavak sincsenek. „Sajnos a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki, nem érti senki, s nem is akarja megtanulni.” És már mi sem. Csak az csinál valamit, aki visszaadja a szót oda, ahonnan elvették. A társadalomnak. Ahogy az éhezőnek háló, az elnémítottnak szócső kell, de még inkább fül, amely képes meghallgatni.
