A vád szerint a férfi egy közúti igazoltatás során kocsijával elsodorta az intézkedő rendőrt, aki ennek hatására megpördült, a jármű bal hátsó kereke érintőlegesen áthaladt a lábán, és nyolc napon belül gyógyuló felületes, zúzott sérülést szenvedett. Érlaki Gyulát, ha mindhárom vádpontban bűnösnek találják, akár letöltendő börtönbüntetésre is ítélhetik. Ami egyedivé teszi a történetet, az a helyszín és az időpont.

A devecseri Érlaki Gyula október 9-én, szombaton korán ébredt. Öt nappal korábban szakadt át az ajkai zagytározó gátja, és öntötte el a vörös iszap a környező települések, köztük Devecser egy részét. Érlakiék házáig ugyan nem ért fel az ár, de szombat reggel a városban vészhelyzetet rendeltek el. A devecserieknek fel kellett készülniük az esetleges evakuálásra.

– A hírre felhívtam néhány barátomat, hogy segítséget kérjek a pakoláshoz – mondja az Ausztriában dolgozó Érlaki. – Arról szóltak a hírek, hogy bármikor leomolhat a sérült gát, és újabb áradat érkezhet. Láttam, milyen pusztítást okozott néhány nappal korábban a vörös iszap, ezért mielőbb ki akartam menekíteni a családomat. Aztán rám csörögtek a barátaim, hogy nem engedik be őket Devecserbe.

Aznap hajnalban a védelmi bizottság utasításai alapján a Devecserbe vezető utakon a rendőrség ellenőrzőáteresztő pontokat állított fel. Itt csak azok léphettek be, akik igazolni tudták, hogy devecseriek. Érlaki Gyula barátai azonban a környező településeken laktak, így ők fennakadtak a rostán.

– Tény, hogy ideges voltam, az vesse rám az első követ, aki ilyen helyzetben képes higgadt maradni – mondja Érlaki Gyula. – Kimentem a kocsimmal a pusztamiskei ellenőrző ponthoz, áthajtottam a túloldalra, felvettem az autómba a barátaimat, és visszaindultam. Ekkor leállított egy rendőr.

A történet szereplői e ponttól kezdve eltérően emlékeznek az eseményekre.

– Kiadtam az irataimat, a rendőr megnézte, visszaadta, aztán megkérdezte, az utasok is devecseriek-e. Mondtam, hogy nem érek rá beszélgetni, vár a családom. Gázt adtam, elindultam. A rendőr legalább 80 centire állt a kocsimtól, képtelenség, hogy rámentem volna a lábára. Húsz perccel azután, hogy hazaértünk, a pakolás kellős közepén betört egy csomó rendőr. Rám vetették magukat, a feleségem meg a két gyerekem szeme láttára megbilincseltek, betuszkoltak a kocsiba, és órákig bent tartottak a rendőrségen. Panaszt tettem az eljárás ellen, de az ügyészség elutasította.

Az ügyészség nyomozása szerint viszont Érlaki Gyula nem adta át az őt igazoltató rendőrnek az iratait, hanem csak felé nyújtotta. Ám mielőtt az őrmester azt átvehette volna, a sofőr visszahúzta a kezét, és elhajtott. Eközben a rendőr a nyitott ablakon keresztül benyúlt az utastérbe, emiatt az autó elsodorta, és a kocsi bal hátsó kereke átment a kis lábujján. A zúzódásos sérüléséről az eset után nem sokkal orvosi látlelet készült. Az ellenőrző ponton szolgálatot teljesítő többi rendőr ugyan nem látta az esetet, de azt mindannyian hallották, amint a társuk azt kiáltja: „átment a lábamon!”

– A feljelentő rendőr vallomásán kívül egyetlen olyan bizonyíték sem került elő, ami Érlaki Gyula bűnösségét igazolta volna – állítja Bors István, a férfi ügyvédje. – Ezt első nekifutásra még az ügyészség is így gondolta, hiszen tavaly decemberben bizonyítottság hiányában egyszer már lezárta az ügyet.

A sors fintora, hogy a nyomozást akkor megszüntető határozat ellen éppen Érlaki Gyula élt panasszal.

– Nem fogadhattam el, hogy csak bizonyítottság híján zárják le az ügyet, hiszen nem követtem el, amivel megvádoltak – mondja a férfi.

Küzdelme kicsit sokba került. A megyei főügyészség december végén hatályon kívül helyezte a nyomozást megszüntető határozatot, és elrendelte a vizsgálat folytatását, amelynek eredményeként most vádat emeltek Érlaki Gyula ellen. Elvették a jogosítványát is, amivel a megélhetése is veszélybe került, hiszen kocsival jár át Ausztriába dolgozni. – Eddig abban reménykedtem, hogy egyszer valaki majd bocsánatot kér a meghurcoltatásom miatt –mondja. –Ma már megelégednék azzal is, ha nem ítélnének el ártatlanul.

Érlaki Gyula nem vezethet