Recsegve-ropogva, harmadszorra
Az országgyűlési és az EP-képviselőknek, az alpolgármestereknek, a főpolgármester-helyetteseknek, valamint a megyei közgyűlési alelnököknek is meg kell fizetniük a 2010. január 1-je után szerzett végkielégítés 98 százalékos különadóját – az Országgyűlés tegnap, a házszabálytól való eltéréssel, egyetlen nap alatt megtárgyalta, és 276 szavazattal 36 ellenében meg is szavazta a végkielégítések megadóztatását. (A Lázár–Szijjártó-féle törvénymódosítást a fideszesek, a kereszténydemokraták és a jobbikosok is megszavazták.) Két alkotmánybírósági kudarc után, immár harmadszorra. E szerint az állami vezetők, az országgyűlési képviselők, a polgármesterek, az alpolgármesterek, az EP-képviselők, a (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és a felügyelőbizottsági tagok esetén a kétmillió forint feletti rész lesz a különadó alapja, más foglalkoztatottak esetén 3,5 millió forint a különadó-fizetési kötelezettség határa.
Lázár János és Szijjártó Péter tegnap reggel terjesztette elő a „pofátlan végkielégítések visszaszerzésére” vonatkozó törvénymódosítását, miután az Alkotmánybíróság a múlt pénteken megsemmisítette azt a rendelkezést, hogy a 98 százalékos különadót a 2005. január 1-je után megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. A tör vény szövegezése miatt viszont a megsemmisítés a 2010-es adóévre is vonatkozik, noha az nem sérti az emberi méltóságot. A Lázár–Szijjártó-javaslat ezt szerette volna korrigálni azzal: „A társadalom igazságérzete megköveteli, hogy a politikai élet vezető képviselői is a közszférában foglalkoztatott más magánszemélyekkel azonos feltételek mellett vállaljanak részt a terhekből...” Ezzel együtt új „szereplőket” is megneveztek: az országgyűlési képviselőket, az alpolgármestereket, valamint az EP-képviselőket és másokat is a törvény hatálya alá soroltak – mégpedig 2011. január elsejei határidővel.
Fideszes szakpolitikusok a 2011-es „határvonalat” lapunknak az alkotmánybírósági határozattal indokolták. Lázár János frakcióvezető, illetve Rogán Antal, a gazdasági bizottság elnöke is állította: határozott szándékuk, hogy a képviselőkre is a 2010-es határidő vonatkozzon. Rogán ezért délután előterjesztett egy a reggeli Lázár–Szijjártó-törvényjavaslatot „korrigáló” módosító indítványt.
Tegnap az MSZP (és néhány jobbikos is a visszamenőleges hatály miatt) az LMP törvényjavaslata mellé állt, miután az Országgyűlés a Fidesz-javaslattal párhuzamosan tárgyalta az ellenzéki párt „visszaköveteléses” különadótörvény-javaslatát. Az MSZP-s Tóbiás József arra hívta fel a figyelmet: nincs olyan parlamenti honatya, aki ne szólalt volna fel „a pofátlan” végkielégítések ellen. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezzel együtt azok ellen irányul a fideszes 98 százalékos adó, „azokat a köztisztviselőket, iskolaigazgatókat büntetik és alázzák porig”, akiket cinikusan éppen a kormányváltás után távolítottak el. Az LMP javaslata alkotmányos és igazságos, mert lehetősége van minden érintettnek a maga igazának a megvédésére – mondta az MSZP-képviselő, aki szerint éppen a Rogán-módosító elfogadásával a Fidesz harmadszor is alkotmányellenes útra lép.
Lázár János minderre úgy reagált: a szocialisták „szabadították az országra” azt a gyakorlatot, amely a korlátlan végkielégítések kifizetését lehetővé tette. „Ezért bocsánatot kellene önöknek kérni, mielőtt kritizálják azokat, akik szeretnének megoldást találni az áldatlan helyzetre”, fordult az MSZP-s padsorok felé a frakcióvető, hozzátéve: a „visszaható hatályban mindannyiunknak van sara, a szocialistáknak is, a jobbiknak is és az LMP-nek is”. Lázár János elismerte: nagy vita volt a fideszes jogászok között is a Rogán-módosítóról, és lehet, hogy nem állja ki az alkotmányosság próbáját. De ha „recsegve-ropogva” is, a 2010-es határidőt a képviselőkre is vonatkoztatni szeretnék.
– A jogos felháborodást okozó végkielégítések visszaszerzéséhez az adóztatás nem megfelelő eszköz. Az LMP indítványa nem 98 százalékos, hanem 100 százalékos, és alkotmányosan visszamenőleges hatályú. És különbséget tesz a pofátlan és „a pofátlanul pofátlannak” nevezett, a tisztességtelen „menedzserszerződések” és a közszférában törvény alapján járó jövedelmek között – hangoztatták LMP-s honatyák. Schiffer András frakcióvezető megfogalmazása szerint jogállami alternatívát kínálnak arra, hogy az állam bírósági úton visszakövetelhesse-visszaszerezze a közszférában jó erkölcsbe ütköző módon „kitalicskázott” végkielégítéseket. A demokrácia becsületét csak jogállami módon lehet visszaszerezni, hangoztatta Schiffer, hozzátéve: a Fidesz-javaslat „szabad elvonulást hagy” a nagy BKV-s kifizetéseknek. Az LMP javaslata szerint a tisztességtelen végkielégítések esetén fél év alatt elsőfokú bírósági ítélet születhetne, és jogerős döntés egy éven belül. Így a „pofátlan” végkielégítések egy éven belül visszakerülhetnének az államkasszába. Az LMP a visszamenőlegességről külön nem rendelkezett volna, mert a munka törvénykönyve a munkaügyi vitákra hároméves visszamenőleges hatályt állapít meg. A parlament végül 235 szavazattal 75 ellenében elutasította a Schiffer-javaslatot, a fideszesek és a kereszténydemokraták leszavazták a párhuzamos LMP-s különadó-indítványt.
A képviselők megszavazták a törvény sürgős kihirdetését is.
Öten 3,5 millió fölött
2010-ben Béki Gabriella, Gusztos Péter, Kóka János és Világosi Gábor volt SZDSZ-es, valamint a szocialista Podolák György volt parlamenti képviselő kapott 3,5 milliós határt meghaladó összegű végkielégítést – erről Altorjai Anita, az Országgyűlés sajtófőnöke tájékoztatta korábban az MTI-t.
