Az ügy húsz év elteltével is aktuális, a Fidesz–KDNP pártszövetség ugyanis újra kívánja írni a választási szisztémát, és egyelőre úgy tűnik: egymagában.

A választási rendszer kétségtelenül megérett az újraformálásra, hiszen eredendően is csak az első demokratikus választás lebonyolítására alkották meg, abban bízva, hogy majd az új parlament megalkotja a végleges kereteket. Végül azonban ez az ügy is az elmúlt húsz év politikai csatáinak elfekvőosztályára került. (Az más kérdés, hogy minden hibájával együtt kiállta az idők próbáját.)

A lépéskényszert most maga a Fidesz–KDNP véste kőbe, pontosabban az év végéig hatályban lévő alkotmányba azzal, hogy annak részévé tette az Országgyűlés csaknem a felére csökkentett létszámát: a 198 főt. Kénytelenek tehát mindent újraszabályozni. Az csak a megnyert választások utáni politikai marketingcirkusz mutatványa volt, hogy a kormánypártok tavaly májusban beadtak egy választási reformjavaslatot (még aznap rákontrázott az MSZP, és beadta a sajátját), ebben ugyanis több olyan pont van, amely megvalósíthatatlan, nélkülözhetetlen mozzanatok viszont hiányoznak.

A javaslat a kormány hatáskörébe rendeli például a választókörzetek határainak megrajzolását, amely klauzulát az Alkotmánybíróság egy 2009-es döntésében alkotmányellenessége miatt már megsemmisített. Igaz, a választókörzeteket már évek óta újra kellene szabni a népességszám változása miatt, de erre sem volt elég akarat az elmúlt években. Kérdés, a Fidesz–KDNP most hogyan fogja ezt megoldani, milyen „független” testület kezébe adja a ceruzát, vonalzót. A Médiatanács és az Állami Számvevőszék személyzeti politikáját elnézve lehetnek félelmeink.

Ennél is szomorúbb, hogy Gulyás Gergely fideszes képviselő a hét végén az MTI-nek azt mondta: az már eldőlt, hogy az új választási rendszer is vegyes lesz, azaz lesznek egyéni körzetek és listák is. Mondja ezt úgy, hogy a választási reformot előkészítő albizottság alig néhányszor ülésezett, eddig még semmi érdemire nem jutott, a valós tárgyalások pedig csak most kezdődnek.

Az MSZP történetesen nem vegyes, hanem listás választást szorgalmaz az arányosság érdekében, de ezek szerint már a tárgyalások előtt garantált reménytelenséggel.

Az új alkotmány átpasszírozása után kevés kétség maradt a kormánypártok konszenzuskereső hajlamát illetően, mégis remélhetnénk, legalább a választójogi kérdésekben adnak a látszatra. Kiváltképp, hogy a rendszerváltáskor – Áder visszaemlékezése szerint – a Fidesz a listás voksolás mellett érvelt. Akkor ez volt az érdekük.