- Szervezetük hétfőn közölte a legfrissebb globális médiaszabadság-indexet.Azt hallani, példátlan egyetlen év alatt a szilárd demokráciák között az ekkora – hétpontos – visszalépés, mint amekkorát Magyarország könyvelhetett el. Meg tudja ezt erősíteni?

- Amennyire tudom, valóban példátlan. Tíz éve veszek részt a sajtószabadság-index készítésében, és a „szabad” kategórián belül nem emlékszem ekkora zuhanásra, mint most a magyaroké. Különösen igaz ez a megszilárdult demokráciákra. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor egy ilyen demokrácia a határvonalat átlépve a „részben szabad” kategóriába zuhan át, mint ahogyan ez Olaszország vagy Dél-Korea esetében is megtörtént, de a visszaesés számszerű mértéke ezekben az esetekben mégis kisebb. A magyarokéhoz fogható hanyatlást rendszerint olyan tényezők magyaráznak, mint például egy államcsíny, polgárháború, kormányváltás vagy valamilyen drámai fejlemény.

- Ha a kormányváltást a drámai fejlemények közé sorolja, akkor a most értékelt 2010-es évet tekintve Magyarország sem éppen kivétel.

- Valóban, de ez békésen, demokratikus módon ment végbe. Az előbbi megfogalmazással inkább a meg nem szilárdult demokráciákra jellemző hatalomátvételre gondoltam.

- Magyarország – ha hajszállal is –mégis a „szabad” kategóriában maradt. Hogyan magyarázná el a leértékelés jelentőségét?

- Nagy a magyar visszaesés mértéke: a pontszám mintegy egyharmadával romlott. Annak oka, hogy nem került át a „részben szabad”-ok közé, az az: nagyon jó pontszámról indult. A hanyatlás igen komoly aggodalomra ad okot: Magyarország az egykori szovjet blokkból kievickélt államok egyik éllovasa volt. Egy további magyarázat arra, hogy miért nem értékeltük még lejjebb Magyarországot: a médiatörvényt még nem alkalmazták a gyakorlatban. Mivel idén viszont megteszik, nagyon jó esélye van annak, hogy ezúttal átlépi majd a határt, és „részben szabad” lesz a magyar média minősítése.

- Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a technikai részletekbe, hogyan jött ki a hétpontos visszalépés, amellyel Magyarország jelenleg holtversenyben a 65., 68. helyet foglalja el a világon?

- Huszonhárom módszertani kérdéssel dolgozunk. Magyarországgal kapcsolatban több területen is felmerültek problémák. Mindjárt a jogi kereteknél, amelyekhez a médiatörvény tartozik. Itt a jogszabályokat, a sajtószabadságot potenciálisan veszélyeztető törvényi korlátozásokat vizsgáljuk. Van továbbá egy átfogó szempont is, ahol azt nézzük: milyen védelmet élvez a média, és a kormány tiszteletben tartja-e ezt? Figyelembe vettük a médiaszabályozási környezet átalakítását is. A szabályozó hatóság vezetőjét és tagjait a parlament nevezheti ki, a parlament viszont a Fidesz ellenőrzése alatt áll. Ez a szabályozási szerkezet átpolitizált ellenőrzését jelenti. Ezen kívül a kilencéves kinevezési idő is igen hosszúnak tekinthető. Más problémákat is észleltünk a törvényben, így például az igen magas összegre rúgó pénzbírságot.

- Van, aki azt mondja Budapesten: a médiatörvényt ért kritikák sokszor csak egymást visszhangozzák. Önök saját kutatást végeznek?

- Feltétlenül. A kutatás persze szerteágazó, számos forrást figyelembe veszünk. Átnézzük a sajtószabadságáért és az emberi jogokért küzdő más szervezetek jelentését is, ahogyan az amerikai kormány vagy az Európai Unió megállapításait is. De kapcsolatban vagyunk a magyar sajtószakmával is, és tartalmi szempontból vizsgáljuk a magyar lapokban megjelenteket. Azt mondhatom, minden ilyen szervezet hasonlóan látja a magyar helyzetet: a médiaszabadságot potenciálisan súlyosan sértőnek, ami aggodalomra ad okot. Hallgatunk egymásra, de nem csak ismételgetjük egymás érveit. És nem csak külföldi kritikák hangzottak el: számos magyarnak sem tetszett a médiatörvény.

- Hogyan néz ki a kutatómunka a gyakorlatban? Egy csapat dolgozik például Magyarországon?

- Minden ország egy kutató elemzőé. Ő felelős azért, hogy különböző forrásokat, a vélemények széles skáláját vegye figyelembe, majd átfogó értékelést alakítson ki. Ezt köve tően felülvizsgálatra kerül sor, amelybe külső szakértőket is bevonunk. Mindenképpen azt mondhatom, Magyarországról nagy vita alakult ki. De általában egyetértettek az abban részt vevők az elemző meglátásaival.

- Elárulja, ki volt a magyar elemző?

- Nem szoktuk. Nem éppen Magyarország, hanem elnyomóbb államok miatt, a kutatók védelmében tesszük ezt. Egy másik szempont, hogy a jelentést a Freedom House közös termékének tekintjük, nem pedig az egyes kutatókénak.

- Ezek a kutatók az adott országban élnek?

- Magyarország esetében nem, hanem külföldön, egyes országokban viszont helyben.

- Ha a jelentés a tavalyi év utolsó napjával zárul, akkor a magyar értékelés nem tartalmazhatja a módosításokat, amelyeket a kormány az Európai Bizottság nyomására hajtott végre a médiatörvényben.

- Ezeket majd jövőre vesszük figyelembe. A módosítások pozitívumot jelentenek, de maradtak továbbra is aggasztó körülmények: a médiaszabályozási szerkezet például nem változott.

Életrajz

DR. KARIN DEUTSCH KARLEKAR

A 90-es években a New York állambeli Vassar College-ben, majd Angliában, a Cambridge-i Egyetemen tanult, ahol történelemből szerzett doktorátust. Ezt követően az Economic Intelligence Unit, a The Economist hetilapot is megjelentető vállalatcsoport elemzőcégének szerkesztőjeként, illetve a Human Rights Watch emberjogi szervezet tanácsadójaként dolgozott. 2001 óta a New York-i székhelyű Freedom House munkatársa, szerkesztője, a dél-ázsiai térséggel foglalkozó elemzője.