Nincs egység: Munkaharc, politikai alapon
A rendszerváltozás alapjaiban rendítette meg a hazai szakszervezeti mozgalmat. A gazdasági szerkezet átalakulásával a kilencvenes évek elején másfél millió munkahely, s ezzel több százezer szervezett dolgozó tűnt el. Az állami nagyvállalatok megszűnése, a multinacionális cégek idetelepülése, a mikro- és kisvállalkozások elszaporodása mellett új jelenségként a szakszervezeti pluralizmus jelent meg. Az egykor „egyeduralkodó” SZOT helyett féltucatnyi konföderáció szerveződött, felosztva egymás közt a verseny- és a közszféra szerveződési területét. Az elmúlt két évtized alatt azonban bebizonyosodott, hogy a multik jó része nem nézi jó szemmel a szakszervezetet, hiszen az érdekvédők alapfeladata a munkavállalók kiszolgáltatottságának föltárása és megváltoztatása, a munkáért járó tisztes fizetésért való küzdelem – igaz, mindent egybevetve, a szakszervezetek ebbéli küzdelmükben alulmaradtak.
A gazdasági szerkezetre jellemző, néhány főt foglalkoztató vállalkozásoknál pedig általában már nem is alakultak szakszervezetek. Mindemellett a pluralizmus odavezetett, hogy egy-egy nagyobb létszámú vállalatnál több, ráadásul más-más konföderációhoz tartozó szakszervezet is működik, a szétaprózottság pedig gyengíti az érdekvédelmet. A közvélemény-kutatók különböző felmérései azt jelzik, hogy a szakszervezetek társadalmi elfogadottsága, megítélése folyamatosan csökken.
Munkaügyi szakértők úgy látják, elkerülhetetlen a szakszervezeti mozgalom egységesülése, az, hogy a konföderációk félretegyék az ellentéteiket, és inkább a közös cselekvés módjait keressék. A jelenlegi helyzet az erők szétforgácsolását, az erőforrások pazarlását, cselekvésképtelenséget okoz. A változást mindazonáltal egy új, fiatalabb generáció megjelenésétől várják.
A pártpolitikai alaponmegosztott szakszervezetek április 9-én együtt csaknem 50 ezer embert tudtak mozgósítani, hogy közösen tiltakozzanak a kormány megszorító intézkedései ellen, és az MSZP-közelinek tartottMSZOSZ és a vállaltan jobboldali irányultságú, Fidesz-barátként számon tartott Munkástanácsok elnöke együtt vonult az Andrássy úton a demonstrálók élén, majd szólalt fel a közös pulpituson. Úgy tűnik, az együttes akció egyszeri alkalom volt. A kormányt ugyan most is élesen bíráló, magát baloldalinak valló Gaskó István, a Liga elnöke világossá tette: ahogy már évek óta, úgy idén sem vesznek részt a közös szakszervezeti majálison. Megfogalmazása szerint nem szívesen jelennek meg együtt azokkal az emberekkel, akik az előző kormányzatot minden tekintetben kiszolgálták, feladták a saját tagságuk érdekeit a kormánnyal való személyes jó kapcsolatok érdeké ben. A demonstráció utáni napokban egyébként Orbán Viktor személyesen látogatott el a Liga elnökének dolgozószobájába, hogy megbeszéljék az elmúlt csaknem egy év törvénykezésének munkavállalókra gyakorolt hatását. Kiderült az is, hogy a miniszterelnök emlékszik korábbi, még ellenzékben vallott álláspontjára: a vasutasokat megilleti az a 250 ezer forintos juttatás, amelynek érdekében az ugyancsak Gaskó István vezette Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete több mint egy évig rendre beindította elhíresült gördülő sztrájkját.
Az, hogy a kormány érdekelt a szakszervezetek megosztottságában, mutatja, hogy a miniszterelnök vizitre invitálta hivatali szobájába Palkovics Imrét, a Munkástanácsok elnökét. A találkozóról azonban érdemi információk nem szivárogtak ki.
Sajátos helyzetben van a közszférában szerveződő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, amelynek elnöke, Varga László több szálon is kötődik a szocialistákhoz. Fia jelenleg is az MSZP parlamenti frakciójában ül, testvére az előző kormány idején miniszteri tisztséget is betöltött. Pártpolitikától mentesnek vallja magát az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége – idetartoznak a mozdonyvezetők és több tömegközlekedésben működő szakszervezet is –, az azonban tény, hogy a nyomásgyakorlást leghatékonyabban alkalmazó mozdonyvezetők az utóbbi években nem szerveztek sztrájkot, és nem is vettek részt a MÁV-nál meghirdetett munkabeszüntetésekben. Az autonómok vezetője, Borsik János folyamatosan azt követeli, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében tárgyaljon a kormány – lehetőleg a legmagasabb szinten képviseltetvemagát –, hangsúlyozva, hogy nem híve a négyszemközti egyeztetéseknek. Információink szerint a kormányfő nem is nagyon szorgalmazza tárgyalópartnerei körének kiszélesítését.
Csökken a szervezettség
Míg a rendszerváltozás előtt a munkavállalók döntő többsége szakszervezeti tag volt, főleg a közhivatalokban volt magas, 96 százalékos a szervezett dolgozók aránya, ma alig több mint 600 ezer tagot tudnak felmutatni a hazai szakszervezetek. A konföderációk által megadott információk alapján a versenyszférában még ma is legnépesebb MSZOSZ-nek 215 ezer tagja van, a közszolgáltatásban szerveződő Autonómok 70 ezer szervezett dolgozót képvisel, míg a legradikálisabb, a különböző ágazatokban jelen lévő Liga már 100 ezernél is több tagot tudhat maga mögött.
A közalkalmazottakat és a közszolgálatban dolgozókat védő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma 200 ezer körülinek mondja a taglétszámát, a felsőoktatás és a tudományos kutatás területén működő Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez becslések szerint 20 ezren tartoznak. A Munkástanácsok is egyre zsugorodik, tagdíjfizetői tábora hasonló nagyságú.
